Az X hódolat a slasher hagyaték előtt és új irány. Elmés felépítés, remek alakítás, bevállalós témák és kreatív kivitelezés – kell ennél több egy jó horrorhoz?
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A szexuális forradalom egy elképesztően nagyhatású szociális mozgalom, aminek eredményei a mai napig érezhetők. Itt a szexualitáshoz való hozzállás teljes átalakulásáról volt szó mindenféle területen. Elfogadottabbá vált az erotika nyílt tárgyalása, formabontó pszichológusok tárgyaltak korábban tabu témákat (mint pl. Kinsey), és a szórakoztatóiparban is megjelent: sokkal több szex volt látható a képernyőn, és természetesen a pornó is egyre népszerűbbé vált. Utóbbi elterjedéséhez a ’70-es évek végi videokazetták megjelenése is hozzájárult, szélesebbé tágítva mind a tartalomalkotók, mind az azt fogyasztók rétegét. Ez a „virágzás” azonban még jobban kiélezte a viszonyt a konzervativizmussal amellett, hogy feje tetejére állította azt a főleg keresztényközpontú idealizmust, ami az ártatlanságot fetisizálta. (Az pedig jelenleg csak másodlagos, hogy az elmúlt 50 évben még mindig hasonló feszültség övez bizonyos szexuális kérdéseket.) Az X egy vagány slasher horror, ami az új korszak küszöbén eresztiegymásnak a régit és az újat, brutálisan dolgozva fel a szépség mulandósága miatti feszültséget annak legszélsőségesebb formájában.
A film középpontjában egy csapat „felnőttfilmes” áll, akik kibérlik egy texasi tanya vendégházát forgatás céljából. A csapatot Wayne (Martin Henderson) producer fogja össze, aki fiatal barátnőjével, Maxszel (Mia Goth) – aki játszana is a produkcióban –, két színésszel, Bobby-Lynne-nel és Jacksonnal (Brittany Snow és Kid Cudi), valamint a rendezővel, RJ-jel (Owen Campbell) és az ő barátnőjével, a forgatáson asszisztáló Lorraine-nel (Jenna Ortega) utazik le. A helyet egy idős, nem túl barátságos, elég bizarr házaspártól védik, akik a film eseményei során egyre furcsábban, bizarrabban és agresszívabban kezdenek velük viselkedni – és talán nem kell elmondanom, hogy milyen irányt vesz a történet.
HIRDETÉS
Ti West alkotásának legfőbb forrása A texasi láncfűrészes mészárlás, mind narratív, mind esztétikai szempontból. Ahogy pedig az ihlet, úgy az X is többet nyújt, ha hajlandóak vagyunk betekinteni a felszín alá. A főbb téma a szabad szexualitás, illetve a fiatalság, ami lehetővé teszi ezt. Az idős pár frusztrációjának oka nem is az, hogy ezek a szabadelvű fiatalok miféle erkölcstelen dolgokat művelnek, hanem az, hogy ők erre már nem alkalmasak.
„Basszunk most mindenkivel, amíg még lehet, mert egyszer öregek leszünk, és akkor már nem fog menni” – hangzik el egyfajta tételmondatként az egyik szereplőtől, tükrözve az ellentétet.
Kicsit olyan, mint a gyerekricsajtól agylobot kapó szomszédnéni szituációjának szélsőséges megnyilvánulása: a fiatalság önmagában a mulandóságra emlékezteti az időseket, és ez gonosz formában is megnyilvánulhat.
A filmen ezen kívül végighúzódik egy vallási prédikátor rémisztően indulatos monológja a társadalmat roncsoló ördögi erőkről, amely egyértelműen a lazaelvűségre utal. A szereplők részben ennek kontrasztjaként viselkednek ennyire könnyelműen és provokatívan, hogy így mutassanak középső ujjat – meg mellett, meg farkat – azoknak, akik meg akarják mondani, hogyan éljenek. A karakterekben ezen túl egyfajta lelkesedés is van aziránt, hogy a lekamerázott szex hozhat sikert: jól érzik magukat, mások is jól fogják érezni általuk magukat, és a zsebüket is megtömik. Nyoma sincs annak a kizsákmányolásnak, ami a szexipar egy részét jellemzi – ez persze nem jelenti azt, hogy a film tagadná ennek létezését, egyszerűen itt épp nem erről az aspektusáról van szó.
Itt az emberek kúrnak, mert jól esik, és amúgy is ezt csinálják: csak most majd kamerázzák is őket.
Az alkotás azért is működik baromi jól, mert vizuális és sztori elemeivel egyaránt építi világát. Plusz, a szereplők kifejezetten szimpatikusak, részben a színészi alakítások miatt, részben a jó forgatókönyvnek köszönhetően. Nincsenek irritáló butaságok, és felületi egyszerűségük alatt meglepő őszinteség és mélység jelenik meg. Brittany Snow fenomenálisan kelti életre a Marilyn Monroe-hajú, szőke színésznőt, aki elképesztő nyitottsággal és remek orgazmusszínleléssel, plusz humoros megnyilvánulásokkal emelkedik ki a filmből. Mellette pedig pazar Mia Goth mint a főszereplő Max, akinek elege van abból, hogy olyan életet kell élnie, amit szerinte nem érdemel meg. Plusz, Goth alakítja Pearlt, az idős házaspár egyik tagját, ami nemcsak az ő, de a sminkmesterek tehetségéről is árulkodik. Rajtuk kívül mindenki más is jól játszik, természetesen keltve életre ezt az erotikától túlfűtött brigádot. Plusz, jópofa volt a Wednesday után látni Ortegát teljesen más szerepben: visszafogott, a pornót lenéző „kívülállóként”, aki azért mégsem tud ellenállni érdeklődésének.
Kifejezetten pozitív az is, hogy a rengeteg beteg, a műfaj előtt hódoló, de brutálisan kivitelezett, véres gyilokjelenet mellett egyrészt bőven van humor, másrészt a maga kicsavart módján egy pozitív üzenet. A szerelmet és a testi vonzalmat két különálló, de egymást még véletlenül sem kizáró érzésként kezeli. Kiáll amellett, hogy mindenki okozhat és szerezhet örömet másnak addig, amíg ezzel nem okoz fájdalmat – de megvizsgálja azt is, hogy mi van abban az esetben. Itt kerül elő RJ, a rendező hozzáállása, aki művészetet szeretne a pornóba vinni, de valahogy lekezeli a szereplőit – és nem tud mit kezdeni párjával, akinek egyre szimpatikusabbá válik ez a helyzet.
A sok felszín alatti diskurzus persze nem vesz el attól, hogy az X slasherként is pazarul működjön. Sőt, kellő kegyetlen kreativitás okozza a vesztét a karaktereknek, a maga fekete humoros módján pedig a forgatókönyv gondoskodik arról, hogy mindez remekül legyen keretezve: pár megszólalás vagy képi elem vetíthet előre sorsokat, arról tanúskodva, hogy elmés kompozícióról van szó. (Akit pedig érdekel a világ, az belevetheti magát a már kiadott előtörténetbe, a Pearlbe, plusz készül egy harmadik fejezet is, a MaXXXine.)
Az X egy baromi jó, bevállalós horrorfilm túlfűtött erotikával, pazar és merész színészi játékkal, és elgondolkodtató mondanivalóval: mindezt fogyaszthatóan és szórakoztatóan csomagolva be. A műfaj szerelmeseinek kiváló, mert – ahogy a legjobb horrorok – nem csak a vér áramlik, de a pozitív gondolatok. Ebben az esetben pedig a testnedvek is.
