A tanácsadó szatirikus munkahelyi thrillere egy erős kezdés után hamar lejtmenetbe kapcsol. Christoph Waltz viszont ellentmondást nem tűrő karizmával irányítja magára a figyelmet, ami még a sorozat nagyobb hiányosságait is képes elleplezni. A sorozat végső soron nem képes teljesen beteljesíteni a potenciálját, de Waltz jelenléte és a hangulat képes kellemes perceket nyújtani. Spoilermentes kritika.
8 óra munka, nincs semmi pihenés
A 21. század egyik sajátos tapasztalata, hogy a munka egyre inkább átveszi az uralmat a dolgozók élete felett. Az internet nyújtotta állandó kapcsolat lehetősége megteremti a munkaadóknak, hogy bármikor elérhessék a dolgozókat. Sokak pedig még a szabadidejükben is munkával kapcsolatos ügyekkel foglalkoznak, persze a szabadidő rovására. Ez a folyamatos munkán pörgés pedig a rekreáció hiánya miatt érthető módon káros hatással lehet a mentális egészségre. A Bentley Little regényéből adaptált A tanácsadó is igyekszik erre a trendre reflektálni.
A Szilícium-völgy technológiai startup paradicsomába helyezett cselekmény azonban a kezdeti lendület után hamar megakad, aminek következtében a finálé is inkább csalódástkeltő.
Miután a CompWare vezetőjét, a 20 éves csodagyerek Sang Woot egy iskolás csoport látogatásakor lelövik, a cég élére egy ismeretlen öltönyös figura kerül. A sima modorú, nehézkesen lépcsőző Regus Patoff (Christoph Waltz) szinte azonnal tisztogatásba kezd a játékfejlesztő cégnél. Amire szükség is van, hiszen a pénzügyekkel eddig könnyelműen bánó CompWare a látszat ellenére a csőd szélén táncol. Patoff módszerei azonban finoman fogalmazva is furcsák és bizarrak. Craig (Nat Wolff) és Elaine (Brittany O’Grady) kezdetben a karrierjük miatt segítik Patoffot, ám már az első perctől kezdve gyanakvóak. Amikor pedig a sötét titkok és rejtélyek elszaporodnak, megpróbálnak utánajárni, ki is az új főnökük. Bár a célja és küldetése végül érthetővé válik, a személyét illető válaszok legjobb esetben is homályosak. A szereplőkhöz hasonlóan a nézők számára is.
Egy jó tanácsadó aranyat ér
A tanácsadó legjobb momentumai a kezdeti részek építkezéséhez fűződnek. A kék és vörös árnyalatokban vibráló high-tech iroda környezete jól ágyaz meg az alaphangulatnak, amivel egészen a sorozat végéig nincs is különösebb probléma. A baljós atmoszférateremtéshez hozzájárul a remek operatőri munka is, valamint a vágás is végig tartogat izgalmas momentumokat. Ez utóbbira az ötödik epizódban található egy jó példa, ami erős, csípős párhuzamokat hív elő Patoff dominancia játékával kapcsolatban.
Ami pedig már a címből és bevezetőből is sejthető, hogy, Christoph Waltz játéka a fausti Patoff szerepében egészen kiemelkedő. Úgy tűnik Waltznak már csípőből jönnek a hasonló sima modorú, intelligens pszichopata figurák, és Patoffként is nagyjából azt hozza, mint Hans Landaként a Becstelen Brigantykban. Szó sincs azonban arról, hogy képességeit aprópénzre váltva megúszósra venné a figurát: minden egyes pillanatában képes ellentmondást nem tűrő módon magára vonzani a figyelmet.
Kevesen képesek ilyen jelenléttel uralni a képernyőt, ez a színészi teljesítmény pedig A tanácsadó legfigyelemreméltóbb eredménye.
Nehéz helyzetben vannak így a színésztársak, de szerencsére a főbb szerepekben Nat Wolff, és Brittany O’Grady is tisztességesen helytállnak. Waltz mellett azonban kevésbé tudnak érvényesülni.
A vállalat nem engedi a lelkemet
A hangulat, a technikai részletek és kiváltképp Waltznak köszönhetően a színészi munka is rendben van. De akkor mégis, hol a hiba? A tanácsadó elsősorban az íráson vérzik el kishíjján. A Servantot is jegyző Tony Basgallop és csapata ez esetben is ért a baljós, sötét hangulat megteremtéséhez, amihez bizarr, morbid humor is társul.
Azonban sem a thriller, sem a szatíra elemek kidomborításában nem jeleskedik a széria.
Rejtettebb humora elsősorban a versenyszféra vállalati környezetében ismerősen mozgóknak találhat be. Ahhoz viszont elég keveset tartalmaz, hogy valóban szellemesen szatirikus legyen, amin csak az időnkénti abszurd túlzásai segítenek.
A kezdetben eredményesen beinduló munkahelyi thriller narratívában egyre szaporodnak a motivációkat érintő kérdések, de a beteljesülésük sosem érkezik meg igazán. Ezen a sehová sem tartó, vagy nem megfelelően közbeszúrt időrabló mellékszálak és karaktermomentumok sem segítenek. Nem is feltétlenül kell minden rejtélylabdát lecsapni a parafaktor fenntartása érdekében, de végül lagymatagnak és feszültségmentesnek érződik a finálé. Még úgy is, hogy Patoff célja és feladata értelmet nyer, ami a paranormálissal kacérkodó személyiségének megismert szeletével is összhangban van.
A tanácsadó Patoffja maga a megtestesült kapitalizmus fűtötte karrierista ambíció,
ami nem önmagáért, hanem másokért dolgozik. Patoff nem csak a saját pecsenyéjét sütögeti, de munkájának hatására többekben felbuzog az előrelépés vágya.
Közös megegyezéssel
A sorozat azonban sajnálatos módon kevésbé foglalkozik az alaphelyzetéből organikusan következő munkahelyi kérdésekkel, mint például a tavalyi Különválás. Inkább csak bedobált, de teljesen ki nem bontott ötletekként sorjáznak a céget érintő etikai kérdések, mint például egy irodáért indított harc, az adatbiztonság fontossága, vagy a szabadidő szinte teljes felszámolása. Ez pedig főleg azért problémás, mert a műfaji jegyei mellett az üzenete sem válik kerekké, nemhogy a kettő szervesen fonódna egybe. Pedig a lehetőség természetesen adta magát.
Mintha a játékidő is kicsit a széria ellen dolgozna. Bár a nagyjából négy órás játékideje ideális hétvégi darává teheti, a kezdeti építkezés, a féltávnál érkező fordulatok a lezárásra kapkodássá válnak. A felhalmozott megválaszolatlan kérdések így pedig frusztrálóvá válhatnak. Ugyanakkor A tanácsadó éppen tartalmaz annyi szórakoztatóértéket, hogy a bizarr atmoszférájú thrillerre fogékonyakat lekösse ideig-óráig. Ez pedig nagyban köszönhető a hangulatnak, és Christoph Waltznak. Miatta mindenképpen megéri minimum belekukkantani.
A tanácsadó tehát akár a karrierista önkizsákmányolás sorozata is lehetne, ha Waltz játéka mellett jutott volna másra is idő.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
