Képregény

A Locke and Key és a Sandman olyan egymás mellett, mintha mindig is összetartoztak volna

A képregény crossovereknek nincs határa, a lehető legelborultabb ötletek is megvalósulhatnak. Rutinos képregényolvasók a Transformers-Én Kicsi Pónim összeengedéstől a klasszikusnak mondható Bosszúállók-Igazság Liga bandázásig már mindent láthattak. Sajnos legtöbb esetben nem feltétlen sikerülnek olyan jól ezek az összeborulások– állítja Joe Hill, ironikusan a saját Sandman-Locke & Key crossoverének előszavában. Amit az ötletből kihozott alkotótársával, Gabriel Rodriguezzel az az a kivétel lett, ami erősíti a szabályt. A Locke & Key és Neil Gaiman Sandman univerzuma találkozik az Aranykor c. művükben. Crossoversége ellenére nem középszerű vagy egyszer olvasható kaland, hanem talán az egyik legfantasztikusabb képregényes összeeresztés. A crossoveren túl is képes érdekes lenni ez a kvázi előzménysztori, sőt igazán az összeboronáláson túl válik erőssé és izgalmassá.

A történet 1910-ben veszi kezdetét, a Locke & Key-ből jól ismert Kulcsházban. Itt élnek a Lock család felmenői: a szülők, Chamberlain és Fiona és gyerekeik, Ian, Jack/John (épp minek hívja magát), Mary és Jean. Életük szinte idillinek mondható, és elég izgalmasnak ahhoz, hogy ne unják el magukat vidéki kúriájukban, ugyanis a családi kulcsok mindig tartogatnak valami varázslatosat vagy veszélyeset.

Ahogyan az I. világháború szele megérinti a világot, úgy kezdik ki a Locke-családot a sorra bekövetkező tragédiák.

Joe Hill és Gabriel Rodriguez ezeket a szívfájdító eseteket mesélik el. A kötet minden sztorija megállja önmagában is a helyét, hiszen keletkezésük között akár több év is eltelhetett – például a legelső és a kötetet záró Sandman crossover között 10 év. De a családi kapcsolatok és az idő múlása egyfajta összefüggő novellafüzérré húzzák össze a kiadvány tartalmát, így nem is érződik a részek közötti alkotói szünet.

Amennyire változatos Kulcsok tűnnek fel a Locke & Key oldalain, olyan részletes arcait látjuk a tragédiának és a gyásznak. Olvashatunk a kötetben megható elengedés történetet, vagy tinédzserkori lázadást, amely akaratlanul, de visszavonhatatlan tragédiába torkollik. A legelső történet, a Kicsi a világ egyszerre tölti be a bemelegítés funkcióját és az ártatlan gyermekkor illúzióját, amelyhez mérhetőek a későbbi események, és szinte aranykornak érződik minden rossz bekövetkezése után. Részben erre a biztonságos érzésre kapcsolódik rá, de már ráfordul a gyászra a Nyisd ki a holdat, melyben a Locke szülők betegeskedő fiúknak, Iannak akarnak örömet okozni egy új kulccsal. 

Az először itt debütáló Ha szól a zene – amiben egy macska macskasága rondít bele a családi idillbe – után beindul a jól ismert,  földre lerántós Locke & Key-érzés: A “…a sápadt hadosztály menetel”, amely konkrét történelmi eseményre reflektáló történet. Az eredetileg minisorozatnak szánt képregény a hatalom és a közbeavatkozás kérdéseit járja körül Johnon keresztül, akit igazságérzete és lázadása hajt egyszerre. A fiú minden áron részt akar venni a világháborúban a németek elleni harcokban, hogy valami hasznosat tegyen a világban. Ám kora miatt nem léphet be a seregbe, továbbá szülei sem engednék el egy véres ütközetbe. Még olyan hatalommal felszerelve se, mint amit a családi kulcsok jelentenek. John hajthatatlan, hiszen szerinte olyan hatalommal, mint amilyen a Locke családé nem lehet tétlenül nézni az ellenség (ez esetben a németek) ténykedését.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

Néhány fejezetni képregényben a formátum lehetőségeihez mérten Joe Hill körbejárja a háború minden oldalát, és az abban résztvevők szemszögét is, kezdve a háborús propagandából lassan ébredező egyszerű katonától a hataloméhes és számító parancsnokig.

A legnagyobb leckét azonban Johnon mutatja be, akit téves képzelgései és tapasztalatlansága a Locke család legnagyobb tragédiája felé sodor. Klasszikus tanmese a “nagy hatalom nagy felelősséggel jár” Pókember-frázis súlyáról, egy annak mítoszokat idéző súlyos büntetéséről.

Mindennek a csúcspontja A pokolba is zárófejezet – és egyben a Sandman crossover -, ahol ténylegesen is összeér a két képregényes univerzum. Mondhatni “minden ehhez a pillanathoz vezetett”. A már felnőtt Mary Locke, hogy megmentse édesapját és ikertestvérét, Jeant, elutazik Roderick Burgesshez, aki a pletykák szerint fogságban tartja a Formálót, az Álmok birodalmának urát, Morfeuszt. A látogatásból pedig egy olyan “Az okos lány”-szerű történet kerekedik, amelyet valószínűleg Neil Gaiman is büszkén megsüvegelt. A természetfelettiek próbáját Mary ésszel, rátermettséggel és persze a családi varázskulcsokkal állja ki.

A cselekmény sehol sem erőltetett, hanem a L&K és a Sandmanhez méltó módon rendeződik el. Kötelező jelleggel jelennek meg ismert karakterek, vagy a két történetnek a belső logikája mentén alakulnak az események.

Utóbbi szinte természetes is, hiszen Joe Hill az Előszóban bevallja, hogy a Locke & Key-re nagy hatással volt a Sandman, és Rodriguezzel kitalált kulcsok működése sokban hasonlít Gaiman világának eszközeihez. Így pedig nem érződik erőltetett összeházasításnak a két univerzum, sőt olyan, mintha mindig is közük lett volna egymáshoz. Ezt az érzést csak megerősíti Gabriel Rodriguez egységes rajzai és Jay Fotos színei: a megszokott L&K képi világból egy percre sem lógnak ki Sandman szereplői, hiszen megjelenésükben hűek az eredeti Vertigo képregényhez, miközben pont elégséges L&K és modern ráncfelvarráson is átestek. Mind írói, mind pedig rajzolói oldalról is látszik az a tisztelet és rajongás, amivel Hill és Rodriguez bánt Gaiman képregényével, amikor meghívták azt saját univerzumukba.

Az Aranykor további nagy erénye, hogy teljesen Sandman és Locke & Key-szűzként is élvezhető, sőt tökéletes belépő vagy ízelítő lehet mindkét világhoz.

A teljes élményt viszont mindkét anyasorozat ismerete adja meg igazán.

Az L&K rajongók például számos, az eredeti képregényből ismert mesét vagy visszautalást fedezhetnek fel, míg a Sandmant ismerők számos ismerős szereplőt láthatnak viszont az Aranykor lapjain. Hillék még arra is figyeltek, hogy logikusan bővüljön a két képregény lore-ja, a megfelelő vakfoltokat kiegészítve új, de teljesen elképzelhető eseményekkel. Utóbbi a crossover előtti történetekre is hatványozottan igaz, hiszen új Kulcsokkal és rejtett Locke család helyszínekkel is bővülnek az anyasorozatból ismertek.

A Locke & Key: Az Aranykor egy olyan crossover és gyűjteményes kötet hibrid lett, amelyet bátran kezébe vehet az olvasó, akármilyen háttértudással is érkezzen. Témái vannak annyira univerzálisak, hogy képregényes előismeretek nélkül is érthetőek legyenek. Plusz előny, hogy

kedvet csinál az eredeti képregényekhez, legyen szó Locke & Key-ről vagy a Sandmanről, hiszen a két univerzum így is van olyan erős, hogy felkeltse egy új belépő érdeklődését.

Képregényrajongók számára pedig egy olyan okosan felépített crossover, amely szívvel és tisztelettel bánik alapanyagával, miközben képes abban teljesen egyedit és újszerűt alkotni.

9 /10 raptor

Kulcs a zárját: Aranykor

Lock & Key: The Golden Age

Szerző: Joe Hill
Műfaj: fantasy képregény
Kiadás: Fumax kiadó, 2022
Rajzoló: Gabriel Rodriguez
Fordító: Holló-Vaskó Péter
Oldalszám: 232

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.