HIRDETÉS

HIRDETÉS

Képregény

10 ok, amiért érdemes elolvasni a Locke & Key képregényt

A Locke & Key – vagy ahogy a magyar keresztségben nevet kapott: Kulcs a zárját – mint képregény olyan alapmű, ami több komponense miatt is érdemes arra, hogy foglalkozzunk vele. Az alábbiakban tíz pontba szedve mutatom be, miért fontos darabja a képregény-történelemnek.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

1. Történet

A Locke & Key története egyszerre ismerős és végtelenül újszerűen eredeti. Számos motívumában megidézi a klasszikus “elátkozott ház”-történeteket, nem beszélve a gyász-horrorokról, vagy arról a nyolcvanas éveket idéző toposzról, mikor a coming-of-age szamárlétráján épp csak felkapaszkodó szereplőknek hirtelen felnőttebbnek kell lenniük a felnőtteknél, hogy szembeszálljanak a Nagybetűs Gonosszal. Mégis, Joe Hill Magyarországon három kötetben elmesélt – eredetileg hatrészes – képregényében az eredeti ötletekből szinte minden lapra jut egy. Legyen ez akár egy különleges rokoni szál, egy misztikus lény, elbeszélésmód vagy képi ábrázolás, a Lock & Key-ben ezek folyamatosan sorjáznak.

2. Karakterek

A történet három főszereplője a három testvér, Ty, a legidősebb, húga Kinsey és öccsük, Bode. A képregény erős abban, ahogy a testvérek kapcsolatát átélhetően, életszerűen és szívmelengetően mutatja be, de nem elmismásolva a komoly veszekedéseket, kiakadásokat, gyűlölethullámokat sem. Ty, Kinsey és Bode pont olyan, mint három tök átlagos életet élő kamasz és elsőéves iskolás, kapcsolatuk különlegessége apjuk elvesztéséből és a Kulcsházban átélt közös kalandjaikból nő aztán ki, és vélhetően meg is marad a kötet vége után is.

HIRDETÉS

A Locke & Key világa tele van komplexebbnél komplexebb figurákkal a főszereplőkön kívül is.

Adott például  a popkulturális ismeretekből kifogyhatatlan Scott Kavanaugh, vagy a főszereplő gyerekek meleg nagybátyja, Duncan, vagy épp egy titokzatos magánnyomozó.

3. A Gonosz ábrázolása

A Locke & Key másik nagy erénye, hogy se a protagonistákat, se az antagonistákat nem mutatja be szélsőségesen egyoldalúan. Mély, rétegelt figurákat látunk mind a két oldalon, elég csak akár az első kötet Sam Lesser nevű karakterére gondolni, akinek személyiségét az erősen abuzív családi környezet alakítja ki. De maga az ősi, mitikus gonosz is – aki lehet, hogy istenigazából simán csak egy közülünk – hasonlóan összetett és izgalmas figura, aki nem csak gonoszkodással múlatja az időt, hanem meg is dolgozik keményen azért, hogy emberek bizalmába férkőzzön. Mi több, olykor segít nekik, testi-lelki értelemben is.

4. A függőség mint téma

A Locke gyerekek édesanyja, Nina súlyos alkoholfüggősége nagyban meghatározza karakterét és viszonyát a gyerekeivel.

Az alkoholfogyasztás mégsem egy egyértelműen negatív vagy elítélendő dolog, inkább a próbatétel eszközeként jelenik meg.

A történet meta-narratív elemeként is megjelenik a függőség: Kinsey függősége a saját félelmeitől. Ezek alapjaiban határozzák meg személyiségét, egészen addig, míg el nem kezdni felszámolásukat. Ez nem csak tartalmilag egy érdekes történeti elem, hanem rendkívül látványosan egy befőttesüvegbe rejtett, az emberi érzelmeket szimbolizáló mini-démonként jelenik meg, amit jobb is abban a bizonyos üvegben tartani.

5. Gyászmunka

Sok képregény és film foglalkozik a gyásszal, a Locke & Key annyiban viszont mindenképp továbbmegy, hogy bár a történet egyik központi eleme ez, mégsem úgy nehezedik rá a narratívára, mint akár az Örökség esetében. A gyásznak jelen esetben, bár mindegyik családtagot egyformán sújtja, legszemélyesebb átélését Ty karakterén keresztül érzékeljük. És külön jól áll a képregénynek, hogy nem pszichologizálja szanaszét a szereplők, ez esetben apa és fia viszonyát, mégis át lehet élni mind a két oldalt. Nem beszélve Kinsey-ről és Bode-ról, akik bár máshogyan, de ugyancsak átélhetően reagálnak apjuk elvesztésére.

6. Rajz, látvány

Gabriel Rodriguez rajzai maradandó élményt nyújtanak. Letisztult, animációsfilm-szerű ábrázolásmódja jót tesz a több ponton is csavaros történetnek. Egész oldalas, vagy kétoldalas nagytotáljai dinamikusak és nagyszabásúak. Közben mégis minden egyszerűen van megfogalmazva képileg, különös tekintettel a kulcsképességekre. Rodrigueztől nem idegen a poszterszerű ábrázolásmód, de az intim, apró mozzanatokra is nagy hangsúlyt fektet, panelei logikusan követik egymást és első ránézésre érthetőek.

7. Toposzok és klisék kiforgatása

Noha sok ismerős történeti elemet fedezhet fel az olvasó – az elátkozott ház, az apa bűneinek megöröklése, a legkisebb testvér magányossága, a történelmet átívelő elemi gonosz jelenléte, vagy a coming-of-age filmek világa – mégsem válik tucatsztorivá a Locke & Key. Sőt, éppen attól nem válik azzá, hogy ezeket a jelenségeket elmélyíti, alaposan körbejárja és életszerűen ábrázolja történetmesélési és vizuális szempontból is.

8. Eredetiség

Nem lehet elégszer elmondani: a Locke & Key világa egyszerre ismerős és mégis hihetetlenül újszerűen friss.

Ez egyébként jórészt az ábrázolásmódnak is köszönhető, az élénk színhasználat miatt például, de nem lehet elmenni amellett, hogy Hill milyen ügyesen építi fel a Kulcsház, a lakók és a kulcsok misztikumát. A minden mindennel összefüggő rejtély-pókháló, és az ebben elhelyezett karakterek mindegyike megmozdul, ha csak egy ponton érünk hozzá a fonálhoz. Ebből is látszik, hogy a Locke & Key világa mennyire élő, minden esemény hatással van egy másikra, melyek további  eseményekre vannak hatással, és így tovább.

9. Tinédzserség

A Locke & Key szereplőinek nagy többsége tinédzser, és mint ilyenek, rendkívül sokszínűek.

Hill nem finomkodja el a tinédzserlét sajátosságait, ami többnyire a párkapcsolat, szexualitás, szülő-iskola-jövőkép nyomasztó háromszögében zajlik.

Ty és Kinsey figurája viszont remekül rezonál mindezekre. Ty hiába zárkózott, alapvetően kedvelt tagja a különböző iskolai közösségeknek, jól szót ért mindenkivel, ellentétben Kinsey-vel, aki nagyon is megválogatja a barátait.

10. Kulcsképességek

Fentebb már esett róla néhány szó, hogy Hill kulcsos ötlete – ami végső soron az egész képregényt eladja – nem csak eredeti, de rendkívül jól illeszkedik a történetbe, mintegy átkulcsolja az eseményeket. Ennél már csak a kulcsok képességei egyedibbek, melyek nem csak a szorult helyzetekből menthetik ki használóikat, hanem néha súlyos árat is kell fizetni a használatukért. A történetben harmincnégy kulcs jelenik meg, és bár nem mindegyiket mutatja be részletesen a képregény, használatuk és hatásuk misztikus, lényegében az olvasó fantáziájára van bízva, hogyan is működhetnek. Viszont a képregényben főszerepet játszó kulcsok, mint a Fej-kulcs vagy a Bárhova-kulcs, nem csak használati eszközként jelennek meg, hanem az egyes szereplők attribútumait is szimbolizálják a későbbiekben.

Locke & Key – Double-Page Spread
CR: Gabriel Rodriguez for IDW Publishing

Csillagidő szerint 1990-ben születtem, az Univerzum legkirályabb városállamában, Budapesten. Feletteseim - a szüleim - elég hamar belátták, hogy nem leszek se matematikus, se űrrepülő pilóta, ezért egészen kicsike koromtól a művészeti pálya felé lökdöstek. Képzőművészet, zene, irodalom, színház, film. Tudják, én voltam a gimiben a hosszúhajú oldaltáskás srác, aki Kispált meg Tankcsapdát hallgat, semmi nem érdekli igazán a fentebb felsoroltakon kívül, és legfőbb kulturális forrása a Harcosok Klubja, a képregények meg a R'N'R. A gimi után a BKF-en végeztem mozgókép szakon, rendeztem néhány kisjátékfilmet, dolgoztam ANNAK a televízió csatornának, megjártam egy-két online szerkesztőséget mint videoszerkesztő, szerzője vagyok az egyik legkirályabb hazai geek blognak, a Roboraptornak. 2014 novembere óta erősítem a Hír24 (azaz mostmár 24.hu) seregét, a Kultúra rovat gyorsreagálású elit alakulat kritikusaként. Rendezőnek készülök és újságírásból élek. Mindezek mellett középiskolában tanítok mozgóképkultúrát, zenélek, imádom az állatokat és elképesztő gyönyörű vádlim van.