Sorozat

Jedihistóriák kritika – Ezt kapod, ha a Star Wars kimaradt jeleneteiből sorozatot csinálsz

 A klónok háborúja töretlen népszerűségét mutatja, hogy évekkel az elkaszálása után újra elővették: előbb új évadot kapott, majd szinte egy kvázi-folytatást is A Rossz Osztag című spin-off formájában, és most itt másik, szorosan hozzá kapcsolódó sorozat, a Jedihistóriák is. Ennek az új szériának nincs önálló sztorija, ehelyett a korábban látottak kiegészítéseként szolgál. Évadkritika.

A Jedihistóriák két, A klónok háborújában központi szerepet játszó Erő-használó karakterre fókuszál: Anakin tanítványára, Ahsoka Tanóra és a Sötét Oldalra átálló Dookura. Antológiasorozatról van szó, így konkrét történetszálakról nem is lehet beszélni, inkább csak felvillantanak három-három jelenetet mindkettejük életéből, így a személyes fejlődésük néhány momentumát mutatja be a sorozat. Ha elsőre furcsának is tűnhet ez a párosítás, jobban belegondolva nagyon is van értelme, hiszen

két olyan személyről van szó, akik végül elhagyják a Jedi Rendet – de míg egyikük kiábrándultságában a másik véglet felé indul el, hogy Sith legyen, addig a másik megmarad a Világos Oldalon, és igyekszik tovább vinni a Jedik örökségét.

Bár sajnos nemcsak az évad rövid, hanem maguk az epizódok is, viszont a játékidőket jól kihasználják: az egyes részek tartalmasak, de nem tömények. Ugyanakkor azt nem lehet elmondani, hogy minden egyes sztori érdemben hozzáadna a Star Wars-filmekhez vagy akár A klónok háborújához. Önmagában persze nem lenne gond, ha volnának „öncélú” részei a sorozatnak, inkább azért zavaró a dolog, mert ebből a szempontból elég éles az ellentét az Ahsokára és Dookura fókuszáló epizódok között. Míg ugyanis a Jediktől fokozatosan eltávolodó férfi háttértörténetéhez, jellemfejlődéséhez tényleg fontos adalékként tud szolgálni a sorozat, addig a togruta lány esetében ez a háromból legfeljebb egyik epizódra igaz. Így viszont az a helyzet, hogy

a sorozat egyik fele remek kiegészítése a franchise-nak, addig a másik fele lényegében súlytalan, mellékes sztorikat vonultat fel.

Ez persze nem jelenti, hogy ne lennének ezek jó történetek, de hiába érdekes például az a rész, amely bemutatja, miként fedezték fel a gyermek Ahsoka Erő-érzékenységét, azért ez nem segít abban, hogy jobban megértsük a karaktert.

A Jedihistóriák elsősorban a látvánnyal tud kárpótolni: visszatérnek A klónok háborújában megszokott karakterdizájnok, némileg feljavítva – a figurák „szögletességét” valamennyire lefaragták –, és ehhez gyönyörű animáció társul. A helyszíneket aprólékosan, részletekbe menően dolgozták ki – az ismert helyszínek képei mintha a filmekből származnának, a nyitóepizódban szereplő erdőt látva szinte érezni lehet a fenyőillatot –, a különböző anyagok és elemek, mint például a tűz és a füst pedig szinte ijesztően élethűek a sorozatban. Mindez Kevin Kiner zseniális aláfestő zenéjével párosulva kifejezetten emlékezetes jeleneteket ad hozzá a franchise-hoz. A Dooku és Palpatine találkozóját bemutató részben felcsendülő dallamoknak például ott a helye a leghatásosabb Star Wars-zenék között.

Ha olyan erős és a franchise, illetve a karakterek szempontjából fontos történetekből állna az egész évad, mint a Dooku-ra fókuszáló részek, akkor hibátlan lenne a sorozat. Ha lesz(nek) a jövőben további évad(ok), remélhetőleg inkább ebbe az irányba mennek el, végül is bőven vannak olyan Jedi-karakterek, akikről még lehetne mesélni.

9 /10 raptor

Star Wars: Jedihistóriák

Star Wars: Tales of the Jedi

sci-fi
6 epizód
1 évad
Premier: 2022.10.26.
Csatorna: Disney Plus

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.