Gyakorlatilag a semmiből érkezett március elején a Netflix felületére egy új szuperhős sorozat. Bár a téma már a legelhivatottabb fanokat is képes kimerültség közelébe kergetni, még mindig népszerűek a jelmezes igazságosztókról szóló történetek. Éppen ezért érdekes, hogy a streamingóriás mindenféle hype-ot mellőzött a szériával kapcsolatban. Pláne úgy, hogy a sorozat annak az Adi Shankarnak a szerelemprojektje, akinek a cég az igen sikeres Castlevania adaptációt is köszönheti. Azonban ha belenézünk bármelyik epizódba, gyanítható, hogy miért spóroltak a marketingen. Az erősen trash szagú, low budget megvalósítás, a szándékosan ripacskodó színészek, és az agyérgörcs előidézésére alkalmas technikai- és formaváltások igencsak próbára tehetik még a legedzettebb gagyirajongók türelmét is. Nem az a kérdés, hogy a sorozat rossz-e. Mert az, és szándékosan az. De ezzel együtt vajon értékmentes és érdektelen is? A cikk természetéből fakadóan spoileres Az igazság őrzői vizsgálat következik.
Az Adi Shankar menet
Anélkül, hogy mélyebben elemeznénk Adi Shankar élet- és karrierútját, mindenképpen fontos figyelembe vennünk néhány fontos állomást Az igazság őrzőihez vezető úton. Az indiai származású Shankar fiatalon elég sok költözést megtapasztalt. Élt Indiában, Hong Kongban, Szingapúrban és az Egyesült Államokban is, ahol még mindig viszonylag fiatalon került a filmezés vérkeringésébe. A kiterjedt kulturális hatásokon túl a popkultúra termékeit is szivacsként szívta magába. A képregényektől a rajzfilmeken át, az erőszakos sci-fi és akciófilmeken keresztül egészen a pankrációig. Azzal viszont nem vádolható, hogy felületes tartalomfogyasztó lett volna. Saját elmondása alapján mindig is izgatták az általa kedvelt produkciókban megjelenő reprezentációs kérdések, vagy a mélyükön húzódó társadalmi kommentár.
Ezek után pedig gyakran játszott el a gondolattal, hogy milyen lenne egy-egy médiatermék, ha ő készítené el, például egy másik szemszögből. Produceri tevékenységében olyan címek fűződnek a nevéhez, mint a Géppisztolyos prédikátor (Machine Gun Preacher) Gerard Butlerrel, a Fehér pokol (Grey) Liam Neesonnal, az Ölni kíméletesen (Killing Them Softly) Brad Pittel és a Carl Urban főszereplésével készült Dredd. A Shankar közreműködésével létrejött filmekre azonban jellemző, hogy anyagilag meglehetősen hullámzóan teljesítettek. Többségében kisebb, vagy közepes költségvetésű, sötét hangulatú akciófilmek készítésében vett részt, amik ha kritikailag jól is szerepeltek, a rájuk költött összeget alig pár tudta visszatermelni. Valódi profitot termelni pedig még kevesebb. A képregényrajongóknak talán különösen fájó pont a 2012-es Dredd bukása. A sok szempontból merész, régimódi, keménykötésű akciófilmet általában szerették a rajongók, és még a kritika is inkább pozitívan ítélte meg. A szintén csalódott Shankar életművében ekkor egy platformváltás következett. A Youtube-ra kezdett el olyan rajongói kisfilmeket gyártani, amiben kedvencei, számára fontos hatások jelentek meg. A saját szájízére szabva. Mindezt persze a jogtulajdonosok jóváhagyása nélkül. Így született meg a 2004-es A Megtorló főszereplőjét, Thomas Jane-t is kölcsönvevő The Punisher: Dirty Laundry, a Venom: Truth in Journalism, vagy a Power/Rangers. Adi Shankar tehát ötletgazdaként és alkotóként is elindult a szabadabb önmegvalósítás útján, és létrejött az Adi Shankar’s Bootleg Universe. A bootleg jelentése csempészárú, vagy hamisítvány, ami természetesen tökéletesen leírja misszióját. Hiszen, mint fentebb láttuk, víziója jobbára abból áll, hogy már létező popkult termékeket remixel a saját ízlése szerint, és kedvencei előtt tisztelegve emeli kalapját. Ennek a törekvésnek egy egészen új szintre emelt verziója a 2015 óta formálódó Az igazság őrzői, ami természetes módon válhat megosztó jelenséggé. És még az sem lenne meglepő, ha pontosan ez lett volna Shankar szándéka.
Igazság Watchmenjei, Gyülekező!
1987-ben járunk, amikor a világon béke honol, miután negyven évvel ezelőtt egy földönkívüli szuperhős, Csodaember (Marvelous Man) megállította a kiborg über-robot Hitlert is felvonultató harmadik világháborút. Közvetlen beavatkozás nélkül is amolyan békefenntartóként funkcionált, míg el nem jött az a nap, amikor már ő sem bírta tovább. Az egész világ megdöbbent, amikor élő adásban vetett véget saját életének. A halálával keletkező hatalmi vákuumban persze többen is meglátták az erőszakos önérvényesítés lehetőségét. A Csodaembert is magában foglaló szerevezet, Az igazság őrzői élére az első tiszt, Sólyomlovag (Knight Hawk) került, aki azonnal megpróbálja stabilizálni a világ békéjét, és a hőscsapat belső rendjét is.
Csodaember özvegye szerint azonban férje valójában egy összeesküvésből fakadó gyilkosság áldozata lett. Azonban, hogy ki, és miért kényszeríthette öngyilkosságba a Föld védelmezőjét, egyáltalán nem tiszta. Sólyomlovag a saját bajtársait sem kíméli kényes kérdéseivel, amikor a rejtély nyomába ered. Ám a nyomozás közben ő is a gyanú árnyékába kerül.
Shankar Az igazság őrzőiben meg sem próbálja leplezni, hogy az Igazság ligájának egy kicsavart verzióját nyújtja, hiszen mindenkiről egyből lerí, hogy kit imitál – miközben a széria úgy általában a Watchmen sztoriját gondolja újra. A receptből pedig nem marad ki a más popkult hatásokat idéző szórat sem. Hogy pontosan mikből is áll ez?
Nézzük:
- ‘80-as, ‘90-es VHS esztétikájára hajazó, bár azokat művi módon imitáló képivilág
- a Mortal Kombat elhíresült beszólásai
- életpontcsíkok
- a folyamatos darálásból keletkező pontsokszorozó kombinációjelzők
- animált képregényes hangutánzó szavak
- a rémesen fennkölt, vagy fennkölten rémes dialógok
- farsangi jelmezekre emlékeztető kosztümök
- elnagyolt CGI effektek
- a megidézni kívánt korszakra jellemző szinti zenék
Mindezek mellett pedig olyan apróságok is feltűnhetnek, mint az első sci-fiként számon tartott Georges Méliès film, az Utazás a Holdba vizuális felidézése. A hangulatvilág pedig nem teljesen véletlenül hasonlít a Kung Fury által megidézett világra. Shankar a saját Youtube csatornáján egy teljes kis listát szentelt a sorozatra egyértelműen hatást gyakorló művekről és alkotókról.
Mondd, tünde szemed mit lát?
A széria szemérmetlenül és gyorsan, látszólag minden kohéziót vagy következetességet nélkülözve váltogat a különböző filmes képalkotó technikák között. Az egyik pillanatban még módosított stock- és archívfelvételeket látunk, majd pedig élő szereplőket, akik egy másodperccel később már gyurmafigurákkal előadott stop-motion animációnak adják át helyüket. Ezek után egy retro videojátékokat idéző CGI animáció következik. Végül pedig az utolsó képsorok az elmúlt 2-3 évtizedre jellemző rajzfilmsorozatok grafikus világának teljes palettáját vonultatják fel. A fentebbi pár sor pedig nem egész negyvenkettő másodpercben zajlik le.
Összességében tehát a sorozat úgy néz ki, mintha a szombat délelőtti rajzfilmeket összeturmixolták volna a VHS korszak trash gyöngyszemeivel, miközben a Command & Conquer stratégiai játékok látványvilágának elérése lett volna a cél.
Az igazság őrzői vizuális stílusa így meglehetősen igénybe veszi a befogadó türelmét, és nem a nézőben van a hiba, ha az agyérgörcstől tartva inkább máshová kapcsol. Mint ahogy az sem elképzelhetetlen, hogy valakit pontosan ez a vizuális hiperaktivitás fog lenyűgözni. Mert az animációkba fektetett munkaórák száma és a médium iránti lelkesedés tagadhatatlan. Az öntörvényű alkotó azonban a minden eddiginél személyesebb projektjében egy határozott állítást is tesz. Ez pedig az, hogy ő nem kér a mindenféle konvenciókból és szabályokból. Amit Az igazság őrzőiben látunk tehát, nagyjából egy médiumközi posztmodern kollázsként értelmezhető, ami fittyet hány mindenféle elvárásra. Ezzel együtt pedig azt is vállalja, hogy sarkos vélemények fognak kialakulni körülötte. Keskeny ugyanis a határ a zseniális remixgyártó, és a gagyi módon másoló tolvaj között. A sorozattal kapcsolatban ezt mindenki döntse el maga.
Mélységes magaslatok
Mindezekkel együtt pedig úgy is tűnhetne, hogy Shankar valamilyen ironikus tréfát űz, egyenesen gúnyolódik a DC, a Marvel és részben az Image néhány karakterével. A legabszurdabb elemeitől eltekintve azonban a hangvétele furcsán sötét és komoly marad, ami erős tonális jojózáshoz vezet. Miközben egy über-robot Hitler robbantja ki a harmadik világháborút és gépágyús kiborg T-Rexek (üdv a Roboraptoroktól!) pusztítanak Szíriában, az öngyilkosság mögött húzódó rejtély egy meglehetősen mély problémát emel a történetbe.
Figyelem, itt következik a teljesen SPOILERES rész!
Hiszen igazából nincs is semmilyen rejtély a nagy egészet tekintve. Csodaember valóban öngyilkos lett. A hogyan és a miért már sokkal fontosabb. Az alkotói üzenet szempontjából még inkább az utóbbi. Csodaember ugyanis nem tudta tovább elviselni a kognitív disszonanciát és identitásválságot, ami a homoszexualitásával járt. Évtizedek óta a Föld megmentőjeként ünnepelt hős, ugyanakkor az 1987-es korszellemben a mássága miatt megbélyegzett, céltáblává tett figura is. Szexuális orientációjáról a nagy nyilvánosság persze mit sem tud, a coming outja pedig kérdéses, hogy milyen reakciót váltana ki. Ha pedig ennek következtében még a világ legerősebb embere is inkább önkeze által vet véget életének, az mégis milyen üzenetet hordoz az egyszeri földi halandó számára? Nem utolsó sorban pedig, milyen képet fest a jelen társadalmáról?
Az identitásválság persze a Batman-utánzat Sólyomlovagot is érinti. Nyomozása során ugyanis rádöbben, hogy korábban egy erős bromance fűzte Csodaemberhez, de az ehhez kapcsolódó emlékeit törölték. Ezzel pedig a cselekménybe emeli a Batman képregények meleg értelmezését is. A hatalmi vákuum betöltését tudta, hogy neki kell megoldania. Ezért hozta létre a sorozatban legfenyegetőbbként feltűnő karaktereket és a G. I. Joe Kobrájára hajazó terroristaszervezetet. Hogy aztán a megmentőként lépjen elő. Mert egyesítenie kellett a világot egy galaktikus fenyegetés elhárítása érdekében, hogy majd ő állhasson az akció élére Csodaember hiányában. A nagyobb jó érdekében még társai kiiktatása, és a civil áldozatok sem riasztották vissza terve végrehajtásától. A sztori tehát sokban idézi Alan Moore klasszikusát, ugyanakkor aktualitásából nemhogy nem vesztett, de talán még többletet is hordoz. Azonban, hogy miként adja ezt át, az már jogosan lehet vita és kritika tárgya.
Minek nevezzelek?
Adi Shankar lényegében a Netflix ügyeletes turbogeek edgelordjaként tetszeleg most a platformon. Megalkotta számukra azt a szuperhős sorozatot, ami minden építőkockáját másoktól lopja, és vállaltan a rossz ízlés kultúrájára épít. Nem mellesleg pedig a saját ízlésére, világlátására és felnövéstörténetére is reflektál. Különc, berendezkedés- és hatalomellenes mivoltában pedig úgy néz ki, hogy jelenleg Az igazság őrzői a legpunkabb szuperhős kontent. Ami azért még így is ügyel arra, hogy a nagyvállalati tőke mögül csak úgy lövöldözzön a szerzői jogok és védjegybitorlás felé, hogy ne legyen felelősségre vonható. Hogy kiknek ajánlott? Azoknak, akik minden, de tényleg minden szuperhőskontentre vevők. Valamint arra is, ha valami direkt gagyi, és nem teljesen üzenetmentes. Vagy eredeti. Ha viszont már a nyitó képsorokba belepillantva is irritálja a szemed a látvány, vagy túlságosan is erőltetett pózolásnak érződnek a cikkben leírtak, akkor az Invincible vagy a The Boys mindenképpen jobb választás lehet a témában.
Kedves Raptoriánusok! Elindult Facebook csoportunk, a Raptorsimogató! Várunk téged is. FB csoport elérése itt.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
