Tom Clancy nevét manapság a legtöbben valószínűleg a videojátékok világából ismerhetik, hiszen a nevével fémjelzett brand alatt olyan nagysikerű franchise-ok láttak napvilágot, mint a Splinter Cell, a Ghost Recon, a The Division és a Rainbow Six. Ez utóbbi szériához kapcsolódik a Stefano Sollima által rendezett Bűntudat nélkül, ami John Clark, a magyar keresztségben Szivárvány kommandó névre hallgató speciális terrorelhárító alakulat alapítójának eredettörténetét meséli el. Van, amiben sikeresen, és van, amiben kevésbé. Kritika.
John Kelly (Michael B. Jordan) egy rutinfeladatnak tűnő túszmentő akcióban vesz részt Aleppoban, de harc közben gyanússá válik, hogy az akciót megelőző eligazítás nem tartalmazta a teljes igazságot. Pár hónappal később a bevetésben részt vevő társai életének egy rejtélyes rajtaütés sorozat vet véget, ám Kelly éberségének és képzettségének köszönhetően élve kerül ki a tűzharcból – várandós feleségével ellentétben. A bosszúvágytól hajtott egykori SEAL kommandós megpróbálja saját kezébe venni az ügyet, hogy kiderítse, miért is próbálták meg eltenni láb alól, és vajon pontosan mi is történt hónapokkal korábban Szíriában.
A Bűntudat nélkül Tom Clancy egyik legnépszerűbb hősének előtörténetét kívánja adaptálni, de a sajátos stílusú (hovatovább, zsánerforradalmasító) szerző védjegyeiből az ismert neveken kívül csak kevés dolgot emel át. A film alapjául szolgáló terjedelmes regényt persze nehéz is lenne egy nem egészen két órás produkcióban maradéktalanul visszaadni, ezért Sollima filmje nemcsak szükségszerűen aktualizál (vietnámi háború helyett szíriai konfliktus), de az író műveit jellemző politikai thriller jellegzetességeit is méltatlanul a háttérbe szorítja az akciófilmes narratíva javára. A főhős bosszúja mozgásba lendíti ugyan a film cselekményét, de az érzelmi motiváció mögötti kapcsolatok kiépítésébe, elmélyítésébe is kevesebb energiát fektettek az alkotók. Pedig a precízen végrehajtott merénylet képsorai sokkolóan erőteljesek, és Jordan játékában is meglenne az erő, hogy mind a tragikus sorsú, érzékeny (de azért közel sem puhány) férfi, mind a vadállatiasabb bosszúálló szerepében kitűnjön, ezzel is valódi súlyt adva tetteinek. Így azonban csupán egy ezerszer látott, sablonos bosszúhadjárat kerekedik Kelly (aki később a Clark nevet veszi fel) történetéből, ami a film továbbá menetében folyamatosan veszít erejéből.
Helyette van azonban egy katonásdival jócskán megszórt, diplomáciai machinációktól terhelt, alapvetően érdekfeszítő rejtélyfelderítős akciófilmes séma a szokásos elemekkel: nem mindenki az, aminek mutatja magát, a figyelemelterelő red herringek is működésbe lépnek, a katonák kemények, aminek robbannia kell, az pedig robban. Ha egy szimpla akciófilmként tekintünk az elkészült filmre, a végeredmény egészen korrekt. Sollima már a Suburrában és a Sicario folytatásában is bizonyította, hogy ért a sötét tónusú, társadalmi – politikai kérdésekbe is belemászó kőkemény akció-thrillerekhez, és most sincs ez másként. A rendezés és a harcjelenetek megvalósítása (koreográfiával, vágással együtt) nagyon is működőképes egyveleget alkot a csendesebb részekkel. A politikai szál elsikkadása viszont már csak azért is problémás, mert a merényletek mögött álló szövevényes hatalmi játszma logikájából egy, az USA aktuális problémáira érvényesen reflektáló kritikát is kerekíthetett volna a Bűntudat nélkül. Így viszont csak a fordulatok érkezése végén monológban színt valló antagonista toposza marad, aki túlságosan is leegyszerűsítve, szájbarágós módon fogalmazza meg közhelyes üzenetét, tovább halmozva ezzel a szokványos B-filmes megoldásokat és paneleket.
Simán több is kihozható lett volna már csak magából a filmből is, de az alapanyagból mindenképpen. A színészi alakítások, bár senki nem erőlteti túl magát, bőven az elfogadható és jó spektrumán mozognak, Jordannek pedig kiváltképp jól áll a szerep. A számos helyen csorbát szenvedő történetért és a felszínes karakterábrázolásokért valamelyest kárpótolnak az élvezetes, pár helyen kimondottan emlékezetes akciójelenetek, de a folytatás(ok)ban – ami(ke)t természetesen a stáblista közben érkező, már-már gagyin átlátszó és mesterkélt jelenet hivatott felvezetni – ennél azért valamivel többre lesz szükség az üdvösséghez.
A katonai látványelemekben tobzódó, összeesküvést is tartalmazó akciófilmek, valamint a Tom Clancy-videojátékok és a Call of Duty: Modern Warfare széria szerelmeseinek jó választás lehet. Akik viszont mélyebb jellemeket, feszültebb politikai szálat és konfliktusokat is várnak egy Clancy adaptációtól, azok várjanak még.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
