Sorozat

A földi élet nagyon vicces tud lenni, maguk az emberek már kevésbé

A Rick és Morty egyik alkotója, Justin Roiland ismét egy humoros sci-fi sorozattal rukkolt elő: legújabb agymenése, a Solar Opposites az emberek közt élő földönkívüliekről szól.

Amikor a Shlorp bolygóba egy aszteroida csapódik, néhány lakója elhagyja, hogy lakható planétákat keressen. Korvo és Terry a replikánsaikkal, Yumyulackkel és Jesse-vel együtt a Földön landolnak. A kis csapat küldetése, hogy megvédjék a Pupának nevezett élő szuperkompjútert, amely egy nap majd kifejlődve felemészti őket, és terraformálja a Földet. Addig viszont kénytelenek az övéktől élesen különböző emberi társadalomban élni, és ettől nem mindegyikük van elragadtatva.

Noha a Földön beilleszkedni próbáló idegenek már eléggé elhasznált toposznak számítanak, a társadalom változásával mindig akadnak újabb jelenségek, amiket ki lehet figurázni. A Solar Opposites pedig éppen azáltal tud friss és eredeti lenni, hogy aktuális témákat boncolgat.

Szó van többek között a tévében látottak és a valóság összekeveréséről, a népszerűség hajszolásáról és a nemek közötti viszonyról is. S az a zseniális a sorozatban, hogy miközben az egyes részekben a négy űrlény különféle, az emberek számára hétköznapi, de nekik teljesen ismeretlen dolgokkal szembesül, ahogyan ezekre reagálnak, az nagyon is emberi – így a Solar Opposites duplán tart görbe tükröt a mai társadalom elé. Közben pedig a földönkívüliekről szóló történetekben már nem egyszer körüljárt témákat nagy ívben kerüli a sorozat, így például az anyabolygóról való elmenekülés sztoriját letudják annyival, hogy Korvo elhadarja a főcím alatt, és a földönkívülieknek nem kell bujkálni, mert láthatóan senki nem csinál problémát az idegenek megjelenéséből.

Az epizodikus történet arra a sémára épül, hogy a főszereplők minden helyzetben a lehető legkönnyebb és leggyorsabb megoldást keresik – amiben mindig segíti őket valamilyen trükkös technológia –, de persze aztán rájönnek, mégsem ez a megfelelő hozzáállás. Ez a fabula-jellege az, ami élesen megkülönbözteti a szériát a Rick és Morty-tól: Roiland előző sorozatával ellentétben ez egyáltalán nem nihilista, hanem épp ellenkezőleg, kifejezetten életigenlő, hiszen olyan karaktereket állít a középpontba, akiknek fontos céljuk van, és tudnak, akarnak is fejlődni, kapcsolatokat létesíteni.

De azért a sötét tónus sem hiányzik a Solar Opposites-ből: ez egyrészt a sokszor a Rick és Morty-énál is morbidabb fekete humorban nyilvánul meg, másrészt egy érdekes mellékszálban, amelynek hangulata erős kontrasztban áll a főszereplők sztorijával – amitől egyébként abban is különbözik, hogy egész évadon átívelő története van.

Az egyik fiatal idegen, Yumyulack egész „embergyűjteményt” szed össze, és azok a személyek, akiket elfog, idővel egy egész társadalmat hoznak létre. A klasszikus posztapokaliptikus, disztópikus sci-fiket idéző történet egy forradalmat mutat be, és a fő sztorival ellentétben nem éppen pozitív kicsengésű, ugyanakkor az évad rövidsége miatt egyelőre nem lehet még megmondani, hogy vajon merre akarhat kifutni – ahogy az sem világos egyelőre, vajon hogyan találkozik majd egymással a fő- és a mellékszál. Mindenesetre egészen eredeti és izgalmas a koncepció, hogy két ennyire eltérő és csak nagyon lazán kapcsolódó történetből gyúrnak össze egy sorozatot.

Első, nyolcrészes évadja alapján tehát kifejezetten ígéretes sorozatnak tűnik a Solar Opposites. A sci-fi-rajongók számára a rengeteg kisebb-nagyobb popkulturális miatt igazi ínyencség, és az esetenként eltúlzott, bizarr poénok ellenére is sokkal fogyaszthatóbb, mint a Rick és Morty.

10 /10 raptor

Solar Opposites (1. évad)

Solar Opposites

animációs
8 epizód
Premier: 2020. május 8.
Csatorna: Hulu

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.