Mi folyik itt Rénszarvas-hegyen?

Tidbeck novellái ízig-vérig weird művek, ahol a legképtelenebb dolgok is természetesnek hatnak. A svéd szerző – ahogy Elizabeth Hand is írja a könyv előszavában – nagy mesetere a hiteles környezet megteremtésének. A Rénszarvas-hegy 13 novellája a valóságosat és a valótlant elválasztó vékony mezsgyére invitálja olvasóit. Pokolban élő szellemek telefonálnak egy telefonközpontba, gépgyermeket szül egy nő – hogy a legfurcsábbakat említsem –, de jól ismert, horrorokban gyakori toposzok is megjelennek Tidbeck történeteiben, mint például a családi átok vagy a természetfeletti lény által megszállt ember.

A szerző regényéhez, az Amatkához viszonyítva a Rénszarvas-hegy írásai ad hoc jellegű ötletparádéknak tűnnek, és ezzel nem is járunk annyira messze az igazságtól. A rövid terjedelmű novellák célja kellemesen hátborzongató hangulatok megfestése, egy-egy meghökkentő ötlet felépítése, aminek utóéletét a szerző teljes mértékben az olvasóra bízza. Ilyen típusú gondolatébresztésre szinte az összes írás képes, és teljesen befészkelik magukat az ember agytekervényei közé.

Karin Tidbeck: Amatka – Szómágiával tartanak kordában egy északi várost

A legelső novella, a Beatrice nagyjából felvázolja, mire számítsunk a kötetben. A rövid írásban két objektofíl találkozik a puszta véletlennek köszönhetően. A viktoriánus kori steampunk környezetet Tidbeck néhány képpel megteremti, és innentől kezdve elhiteti az olvasóval, hogy amit olvas, az mind teljesen logikus és hihető. A szereplők gépek iránti vonzódását az erotikus történetek szókészletével teszi parodisztikusan érzékletessé, és miután teljesen beleszoktunk ebbe a miliőbe, bedobja a történet legabszurdabb eseményét, amire itt már fel se vonjuk a szemöldökünket, mert teljesen behúzott a képtelenség logikájába.

A könyvbéli művek továbbá azt is megmutatják, milyen közel vagyunk a képtelenséghez. Ennek ékes példája a Kicsoda Arvid Pekon?, amiben egy telefonközpontos különös hívásokat kap. A gyanús hívások egyre gyakoribbá válnak, a főhős elkezd gyanakodni, hogy nem egyszerű telefonbetyárkodás áldozata. Egyszerű módszerrel dolgozik itt a szerző: egy teljesen hétköznapi szituációba helyez egy kis zavaró furcsaságot, ami viszont nagy feszültséget okoz az elbeszélésben. Olyasmi ez, mint amikor egy sötétben lengedező ágat egy szörny kezének nézünk.

A meghökkentő ötletek mellett Tidbeck sokat merít hazája, Svédország kultúrájából.

A Britta üdülőfaluja című novellában egy a Fehér éjszakák című filmben láthatóhoz hasonló ünnepbe keveredik az elbeszélő, akit a vidéken tett látogatása különös emberek közé sodor. A bőr alá kúszó félelem érzése közben az elbeszélő számot vet családi kötelékeivel is. A Pyret egy a skandinávok között – állítólag – jól ismert lényt mutat be egy természettudós kutatásaként. A dokumentarista stílus nem válik a történet kárára, a száraz tényekre hagyatkozó írásban is feszes ütemben halad a történet a célja felé. A magyar címadó novella (az eredeti kötet a Dzsagannáth után kapta a nevét), a Rénszarvas-hegyben pedig két lány ábrándozik arról, hogy vittrák élnek a közeli hegyen. A novellákban a svéd vidék hangulata összefonódik a valóságon túlival, ami az ismeretlen vagy be nem fogadható által szított folytonos feszültség tesz teljessé. Tidbeck tudatosan szövi bele a svéd jelleget novelláiba: az Utószóban arról vall, hogy úgy érzi, Svédországban az emberek mindennapjának része a „tündérország”.

Egy kis létszámú népesség körében, amely főként a városokban tömörül, a hatalmas vidéki területeken azonban számtalan különös teremtmény felbukkanhat.

A kötet utolsó három történetében a szerző az eddigi óvatos, a weird irodalomban való tapogatózás után belelöki az olvasót a színtiszta groteszkbe. A trip az Augusta Primával kezdődik, ahol a címszereplő nőt és társait nem akasztják meg olyan dolgok, mint a fűben elsüllyedő hullák, az ok nélküli verekedések és a napok látszólagos egyhangúsága. Ugyanabban a környezetben játszódik a Matrónák, ahol a belektől kezdve az agyvelőig minden belsőség előkerül – pontosabban kifordul helyéről. A történet kiindulási pontja szerint három óriási Matrónát hizlalnak az úgy nevezett unokahúgok addig, míg a nők ki nem pukkadnak. A szétrepedést követően feldolgozzák a testeket, hogy a helyükre új matrónák lépjenek. A Dzsagannáth-tal pedig Tidbeck eléri a hús határait, a gyomorból induló különböző járatokat, ahol Rak munkáshoz hasonló lények gondoskodnak Anya fennmaradásáért.

Tidbeck mindhárom írásban a történetet a testnek és annak alantas szükségleteinek rendeli alá.

A valóság itt hátramarad, vagy csak egy-egy ponton érintkezik a valóságon túlival, csak ennyi fogódzó marad számunkra az ismeretlenben.

A Rénszarvas-hegy a maga egyszerűségében és abszurditásában zseniális és nem mindennapi olvasmány. Olyan kis szösszenetekkel van tele ez a 172 oldalas könyv, amelyek napok múlva is ott motoszkálnak az agyad hátsó részében. Nem való mindenkinek a gyűjtemény, de az egyre gyakoribb hideg őszi reggelek tökéletes kísérője lehet.