HIRDETÉS

HIRDETÉS

Film

Top10: A legjobb zsugorodós filmek

Nem szeretnék egy akkora közhelyet használni, mint a „kicsi a bors, de erős”, ám ha már ezzel az önbeteljesítő jóslattal mégis megtettem, szóljon így a nyitánya a következőkben olvasható, szórakoztató és hellyel-közzel még komolyan is vehető listának. A fókuszban olyan hősök, akik apró méretűre töpörödtek, hogy így vigyenek véghez nagy dolgokat.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Nemsokára bemutatkozik a filmszínházakban a Marvel-moziverzum legújabb alkotása, A Hangya és a Darázs. Paul Rudd és Evangeline Lilly összetörpülve veszik fel a kesztyűt a gonosz ellen. Azonban nem ők az elsők a filmtörténelemben, akik miniatűr formát öltve veselkednek neki a kalandoknak. A zsugorodás érdekes téma, így több mozgókép készült már róla (bár nem sok).

Ebben a szubjektív toplistában a legérdekesebbeket gyűjtöttem össze.

10. Kicsinyítés / Downsizing (2017)

Lassan, de biztosan kinőjük ezt a bolygót. A túlnépesedés megállíthatatlan. Hacsak tehetséges skandináv tudósok ki nem fundálják a megoldást. Márpedig Alexander Payne keserédes hangvételű vígjátékában megtörténik a csoda. A tizenkét centiméteresre zsugorított, minimális mennyiséget fogyasztó, így radikálisan kevés hulladékot termelő emberek büszkén élvezik az apró makett városokban berendezett, hedonista életüket. A Kicsinyítés párosával dobálja be a jobbnál jobb ötleteket, amelyek a mű megtekintése után jócskán szolgálnak beszédtémával. Tény és való, Payne eléggé belezavarodik a lehetséges mondanivalók bő tárházába, így alkotása igencsak felületesre sikeredik. Az azonban elvitathatatlan, hogy a fogyasztói társadalom fejlődéséről, a technológiai innovációk veszélyeiről és az emberiség, mint faj jövőjéről egyaránt érdekes gondolatokat sorakoztat fel, ráadásul ezeket olyan pazarul alakító színészek tolmácsolják, mint Christoph Waltz, Hong Chau és Matt Damon. Az egyetlen kellemetlenség, hogy az információk szortírozásának, valamint az érdemi üzenet megalkotásának feladata a nézőre hárul.

HIRDETÉS

9. A zöld urai / Epic (2013)

Chris Wedge az erdei ökoszisztéma mélyére kalauzolja a nézőt ebben a kifejezetten szórakoztató animációban. A tinédzser M.K. meglátogatja természetbúvár édesapját, aki megszállottan kutat a lombos fák árnyékában megbújó, apró katonák által védelmezett királyság után. Ahogy a legtöbben, úgy a fiatal lány sem hisz az abszurd hóbortban, ám nem sokkal később testközelből bizonyosodik meg az erdő szívében dúló viszály valódiságáról. Egy varázslatos esemény következtében összezsugorodik, majd kulcsszerep jut neki a virágzó élet egyensúlyát védelmező levélőrök és a kopár, kihalt vidékekről érkező boganok harcában. A zöld urai ezzel az egyszerű, ám lelkes recepttel mesél életről és halálról. Hangsúlyozza a természetvédelem fontosságát, de szerencsére nem próbál kampányfilmmé válni. Inkább ráhasal a fantázia nem túl mély, hanem könnyed és kellemes hullámaira, hogy vadászgép módjára manőverező kolibrik és kanos csigabigák vezényletével látványorientált szórakozást teremtsen.

8. Csökke-nő / The Incredible Shrinking Woman (1981)

Richard Matheson The Shrinking Man című regényének Joel Schumacher által komponált, sajátos adaptációja kertvárosi szatírát épít a zsugorodás köré. A csapból is a különböző, egymással versengő termékek folynak, a szomszédok úgy viselkednek, mintha folyamatosan televíziós hirdetésben szerepelnének, ráadásul még a főhősnő, Pat Kramer (Lily Tomlin) férje (Charles Grodin) is a reklámiparban dolgozik. A háziasszony a sokféle kozmetikum keveredése miatt elkezd összemenni, de a túltelített piacon egymás mellett tornyosuló ragasztók, hajápolók és mosóporok mellett még normál méreteivel is kicsinek érzi magát. Schumacher első nagyjátékfilmje így tálalja a zsugorodás problematikáját a fogyasztói paranoia jelképeként. Tény, hogy a produkció gyakran emlékeztet infantilis cirkuszi előadásra, ráadásul elképesztően giccses befejezést kanyarít a sztori végére, ám érdekes alapvetése és jó ötletei miatt mindenképpen érdemes megnézni.

7. Az ördög babái / The Devil-Doll (1936)

A hangosfilm hajnalának jelentős horrorfilmese, Tod Browning elsők között foglalkozott a zsugorítás témájával. Tette ezt igazán érdekes keretek között, hiszen történetében a miniatürizált emberek nemcsak eredeti méretüket, hanem szabad akaratukat is elveszítik. Paul Lavond (Lionel Barrymore) egykor nagy jövővel rendelkező párizsi bankár volt, ám üzlettársai befeketítették, és hamis vádakkal börtönbe záratták. A férfi majdnem kettő rács mögött töltött évtized után megszökik rabtársával, aki történetesen tudós, és a zsugorodás receptjén dolgozik. Lavond ezt a technológiát használja fel arra, hogy bosszút álljon azokon, akik bemártották. A kis méretűvé változtatott, agykontrollal irányítható embereket fondorlatosan használja fel terve kivitelezése érdekében. Browning hátborzongató thrillerbe ágyazza a cselekményt, amelyet hiteles emberi drámával körít. Lavond ugyanis nem csak azért küzd, hogy elégtételt vegyen, hiszen a hamis vádak miatt tőle elhidegült lánya szeretetét is vissza akarja szerezni. Céljai elérése érdekében még attól sem riad vissza, hogy magát idős hölgynek maszkírozva férkőzzön a célszemélyek közelébe.

6. Drágám, a kölykök összementek / Honey, I Shrunk the Kids (1989)

Wayne Szalinski (Rick Moranis) meg nem értett feltaláló, aki mégis veszi a bátorságot, és Einsteinhez hasonlítja magát. A tudóskollégák persze körberöhögik, ám azt nem tudják, hogy a férfi zsákutcának tartott zsugorítósugara működik. Az eredménnyel maga Wayne sincs tisztában, így jól meglepődik, amikor gyerekei a szomszéd porontyokkal egyetemben eltűnnek. Valójában csak egy véletlen baleset következtében összementek, és a számukra sokszorosára nőtt mindennapi környezet kihívásaival dacolnak. A gyerekeknek nem hétköznapi kalandban lehet részük, hiszen a kerti pázsit dzsungellé, a locsoló sugara özönvízzé, az apró hangya pedig hűséges hátaslóvá avanzsál. Joe Johnston rendezése laza matiné. Karakterei túlságosan egyszerűek, szövegezése néhol bugyuta, a családi összetartás mondanivalóját pedig eléggé erőltetett módon próbálja lenyomni a néző torkán, de mindezek ellenére is kifejezetten elragadó, izgalmas kalandfilm.

5. Alice Csodaországban / Alice in Wonderland (2010)

Tim Burton kézen fogta a címszereplőt alakító Mia Wasikowskát, hogy közösen lépjenek be a színes-szagos téboly birodalmába. Lewis Carroll klasszikus fantáziavilága beszélő állatokkal, kártyaformájú katonákkal, üvegszemű szörnyekkel és óriási sárkánygyíkokkal várja mindazokat, akik rendelkeznek a nagyfokú bátorsággal (meg némi pihent agyúsággal), amelyet ez a kaland megkíván. Alice-nak jó nagyot kell húznia a kétes természetű italból ahhoz, hogy apróra zsugorodva beléphessen Burton látványorgiájába. Csodaország mágikus étkei a későbbiekben is több ízben elszórakoznak a fiatal lány méreteivel, miközben Johnny Depp épphogy csak nem ripacskodik az Őrült Kalapos szerepében. Ebben az ízlésesebb drogos lidércnyomásra emlékeztető világban kell helytállnia a függetlenségre vágyó Alice-nak, ám feladata nem könnyű, hiszen ellenfele a frusztrált, és ennélfogva kegyetlen Vörös Királynő (Helena Bonham Carter).

4. Dr. Cyclops (1940)

Nem új keletű jelenség, hogy az ember istent játszik. Vagy legalábbis megkísérli. Miközben Európában egy izgága tömeggyilkos próbálkozott a művelettel, Ernest B. Schoedsack filmet rendezett az istenkomplexusról. Történetének antihőse, Dr. Thorkel (Albert Dekker) felfedezi, pontosabban ellopja tanítványától a zsugorítás sikeres, áttörést jelentő képletét, majd Dél-Amerika dzsungelvidékén állatok felhasználásával megszállott kísérletezésbe kezd. Amikor konzultáció céljából meghívott tudóstársai felfedezik, hogy miben mesterkedik, őket is miniatürizálja. Az így beinduló, izgalmas és kalandos történet során az apró foglyok macska és csirke elől egyaránt menekülnek, és még egy aligátorral is megküzdenek. A Dr. Cyclops megtekintése közben nemigen akad lehetőségünk az unatkozásra, hiszen amikor épp nem a kicsiny tudósoknak szurkolunk, a gyönyörűen megtervezett, festői képekben gyönyörködhetünk.

3. Vérbeli hajsza / Innerspace (1987)

Joe Dante nem vette túl komolyan a miniatürizálás témakörét. Inkább eleresztette a fantáziáját, és a mit sem sejtő bolti pénztáros, Jack (Martin Short) testébe kerülő, összezsugorított Tuck Pendleton hadnagy (Dennis Quaid) küzdelmét gyors tempójú akcióvígjátékká formálta. A Vérbeli hajsza eszement ötletek tárháza. A kicsiny hajójával Jack véráramán szörfölő hadnagy érzékelőket helyez el a férfi szemében és fülében, hogy így észlelni tudja a külvilágot, sőt, az izmok manipulálásával még az akcióhőssé avanzsáló kasszás arcát is képes megváltoztatni. A rend kedvéért még kisarkított, rajzfilmszerű negatív alakokat is kapunk. És az összkép működik! Mert Dante nagyon ért ahhoz, hogy miként kell elsőre bugyutának tűnő ötleteket a megfelelő tálalással szórakoztatóvá varázsolni (elég annyit mondani, hogy a Szörnyecskéket és a Chipkatonákat is ő készítette). A Vérbeli hajsza titka az, hogy még véletlenül sem próbál meg nagyszabású tudományos igazságokat közölni, vagy mélyebb témákba belemenni. Megmarad a gyomorsavban birkózó minikatonák szintjén, ám erre a stílusvilágra olyan lelkesedéssel fekszik rá, amely elfogadhatóvá, sőt, szerethetővé teszi minden őrültségét.

2. Fantasztikus utazás / Fantastic Voyage (1966)

Miután mindenki felért a fedélzetre, és a kapitány meggyőződött róla, hogy a legénység készen áll, indulhat a mély merülés. A tengeralattjáró olyan helyeken jár, amelyeket ennyire közelről még nem látott senki ember fia. A Fantasztikus utazás főhősei ugyanis mikroszkópikus méretűre zsugorodva, miniatűr járművükben egy haldokló tudós szervezetében utaznak. A páciens kulcsfontosságú információk birtokában van, így mindenképpen meg kell menteni, ám a kockázatos operációt csak belülről lehet végrehajtani. A nem mindennapi küldetésre vállalkozó profik egy mindig is ismert, ám mégis teljesen új világban találják magukat. Az emberi test folyamatai pazar összetettségükben nyílnak meg a kalandorok előtt. Vérörvénnyel, antitestekkel és fehérvérsejtekkel is meggyűlik a bajuk, ráadásul egy titokzatos szabotőr is fokozza az izgalmakat, amelyeket istenről és evolúcióról értekező, filozofikus gondolatok kísérnek.

1. A hihetetlenül zsugorodó ember / The Incredible Shrinking Man (1957)

A miniatürizálás-történetek talán legfontosabb alapvetése egészen egyedi oldalról közelíti meg a témát. A rovarirtó vegyszer és nukleáris sugárzás kölcsönhatásától megállíthatatlanul zsugorodó Scott Carey (Grant Williams) esetében a fokozatos töpörödés részben a kapuzárási pánik metaforája. Először csak a főhős érzi úgy, hogy egyre kisebbé válik környezetéhez és feleségéhez képest, ám hamarosan a többi embernek is feltűnik: Scott nem olyan, mint volt. A hihetetlenül zsugorodó ember továbbá arról mesél, hogy milyen ördögi teher az, ha valaki egy számára kellemetlen, szégyellt tulajdonság miatt válik hírességgé. Ráadásul még a veleszületett rendellenességet és az élet egy későbbi pontján megjelenő fogyatékosságot is kontrasztba állítja. Scott sokkal nehezebben viseli méretei csökkenését, mint az a cirkuszi akrobata, aki már eleve a törpenövés problémájával jött a világra. Ilyen problémák súlya alatt szenved a főhős, aki minél kisebbre zsugorodik, annál nagyobb és izgalmasabb kalandokat él meg. Még saját házi macskájával, valamint egy nem túl rokonszenes pókkal is meggyűlik a baja, miközben gyönyörűen megírt, retrospektív narráció kíséri az eseményeket. A történet végül filozofikus katarzisba fut ki, hogy ezáltal megszülethessen a szinte tökéletes összkép.

Apró emberekről nagyszabású listát olvashattatok… na jó, nem, de azért egynek talán elmegy. Ha úgy érzitek, hogy vannak még egyéb, a zsugorítás témájával foglalkozó, fontos alkotások, vagy személyes kedvencek, amelyeket nem szerepeltettem a rangsorban, kommentben írjátok meg őket. Várjuk a saját listákat is!