HIRDETÉS

HIRDETÉS

Könyv

A másolatom és én ugyanaz a személy vagyunk?

Egy igazán jó sci-fihez kell az érdekes cselekmény, és az is, hogy valamilyen fontos emberi problémát járjon körül a szerző. Ha az utóbbi elsikkad, akkor a sztori jellegétől függően egyszerű kalandregény lesz a könyvből – ha pedig a történet kerül háttérbe, akkor olyan érzésünk lehet, mintha egy száraz tanulmányt olvasnánk. A magyar származású Tal M. Klein Portál című első regénye éppen azért nagyon jó, mert remekül sikerült eltalálnia az arányt: egyaránt kapunk fordulatos történetet és gondolkodnivalót.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A 22. században élő Joel Byramnak megromlik a viszonya a feleségével, miután az asszony egy olyan projekten kezd dolgozni, amely elviszi minden szabad idejét, ráadásul még beszélnie is tilos róla. Hogy rendbe tegyék a házasságukat, egy közös nyaralást terveznek. Amikor azonban hősünk külföldre akar teleportálni Amerikából, komplikációk lépnek fel, melyek eredményeként Joel „megkettőződik”: lesz belőle egy példány New Yorkban, egy pedig Costa Ricán. Hamar kiderül, hogy az ügy nem csak az ő számára kellemetlen: a teleportálás technológiájának titkát foggal-körömmel őrző cég mindenáron el akarja tussolni az egészet – természetesen elég drasztikus módon. Joelnek ráadásul nem csak tőlük kell féltenie saját és felesége életét: ugyanis különös helyzete miatt egyszerre a teleportálást ellenző vallási fanatikusok célkeresztjében találja magát.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

A könyv egy, a teleportálással kapcsolatos anekdotával indít, amely a cselekményhez nem kapcsolódik, inkább csak a főszereplő későbbi személyes dilemmáját vetíti elő allegorikus formában.

Tehát már kezdettől fogva világos, hogy ez egy filozofáló regény, amelyben a történetmesélést időnként az elbeszélő elmélkedései szakítják meg.

HIRDETÉS

A rövid felvezetés után aztán egyből az események sűrűjébe csöppenünk. Joel, a regény én-elbeszélője már menekülésben van, és csak hosszan, körülményeskedve osztja meg velünk, hogyan került ekkora slamasztikába: a könyv első harmada lényegében csak az előzmények részletezéséről szól. A korábban történtek elbeszélése során azonban az író narratív hibát vét: a könyvet ugyanis úgy írta meg, mintha Joel egy lehetséges jövőbeli olvasóhoz szólna; ugyanakkor itt az elején egy idegen férfinek meséli, hogy mit élt át. Vagyis miközben elvileg ennek az embernek kellene magyaráznia, ő folyamatosan kiszól az olvasójának. Ettől persze követhető a sztori, mégis kicsit zavaros. Szerencsére a regény további részében már nem jellemző az elbeszélésre ez a fura kettősség.

Maga a disztópikus társadalom, amelyet az író vázol, jól ismert a tudományos-fantasztikus műfaj rajongóinak: a kormányok helyét óriáscégek vették át, már ők szervezik az emberek életét. Ugyanakkor Klein nagyon jól kidolgozta a saját verzióját. Rengeteg információt kapunk az általa elképzelt 22. századi mindennapokról, és számtalan dolgot megtudhatunk a tudomány és technika fejlődéséről is. Bár az, hogy sok dolgot lábjegyzetben közöl a szöveg, nem feltétlenül a legelegánsabb megoldás, de mindenképpen dicséretes, hogy ennyire odafigyelt a részletekre az író. Látszik, hogy átgondolt koncepció van a felvázolt jövőkép mögött. Az pedig egyszerűen zseniális, ahogyan a fikció és a valós tények szinte észrevétlenül keverednek a szövegben!

A történet fordulatos, sok meglepetést tartogat az olvasó számára.

A karakterek ugyan nem annyira kidolgozottak, de erre itt igazán nincs is szükség, mivel az egészet egyetlen személy szemszögéből meséli el a szerző. Tehát mindenkit Joel szemével látunk, csak azt tudjuk meg róluk, amit a főhős tud, illetve gondol velük kapcsolatban. Többnyire olyan emberekkel kerül kapcsolatba a cselekmény során, akikkel addig nem találkozott, így még érthető is, hogy kevés dolog derül ki ezekről a személyekről. Az egyetlen olyan emberről pedig, akit ismerni vélt, megtudja, hogy egy nagyon fontos dolgot titkolt előle; így vele kapcsolatban ezután végig ott a dilemma, hogy megbocsáthat-e neki, illetve megbízhat-e benne. Az is érdekes, amikor a férfi végül saját „másolatával” is szembekerül, és szó szerint kívülről láthatja saját magát – nagyon jók azok a leírások, amelyek arról szólnak, hogy Joel rádöbben: tényleg jellemzőek rá azok az idegesítő szokások, amikkel másoknak az idegeire megy.

Akit érdekel a filozófia, vagy egyszerűen csak szeret érdekes kérdéseken gondolkodni, az nagyon fogja szeretni ezt a könyvet.

A Portál a személyes azonosság problémáját feszegeti. Egész hosszú elmélkedéseket olvashatunk a kérdésről, amelyekben egyébként a filozófiatörténetben járatosak számára ismerős példa is szerepel – ebből is látszik, hogy a szerző komolyan vette a dolgot, és nem egyszerűen a hasára ütött, amikor elkezdett erről a témáról írni. Borzasztó izgalmas kérdés, hogy vajon azonos lehet-e két ember, akik testileg egymás pontos másai, és egy bizonyos időpontig még az emlékeik is megegyeznek. Kár, hogy az író végül mind főhősét, mind olvasóját – és persze mindenekelőtt saját magát – felmenti a válaszadás terhe alól. Úgy érezheti az ember, hogy a hirtelen befejezésben valahogy mindenki túl könnyen tovább lép a problémáin – mintha mi se történt volna. Így a vége kissé könnyednek tűnik ahhoz képest, amilyen komoly dolgokról van szó a regényben.

Bár nem hibátlan könyv a Portál, mindenképpen egy nagyon izgalmas és elgondolkodtató olvasmány – remek írói debütálás Tal M. Klein részéről!

8 /10 raptor

Portál

The Punch Escrow

Szerző: Tal M. Klein
Műfaj: sci-fi
Kiadás: Metropolis Media, 2018
Fordító: Tamás Dénes
Oldalszám: 324

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak kedvenc témáim és stílusaim, és mindenevőnek nem feltétlen mondanám magam, de azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációktól nem várok el szigorú alapanyaghűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük