A Westworld szereplői lassú vágtában menetelnek céljaik felé, miközben megcsonkított emberek és robotok hegyeit hagyják hátra. Egy ideje most először láthattuk egyszerre az összes történetszálat, de hogy ez mennyire volt jó ötlet, az legalább kérdéses. Egyre több időt áldozunk a látszólag jelentéktelen eseményekre, de szerencsére egy-két húzástól ezúttal tényleg leesett az állunk.
Spoileres kibeszélő a második évad hatodik részéről.
Még mindig magabiztosan merem állítani, hogy a Westworld a jelenlegi sorozatos választék egyik legjobb darabja. Ennek ellenére – vagy éppenséggel pont ebből kifolyólag – egyre jobban zavar, hogy a Jonathan Nolan és Lisa Joy vezette írógárda képtelen engedni grandiózus elképzeléseiből .Így a második évad érezhetően jól átgondolt főcsapása egyre inkább töredezik szét, ami a kevésbé lelkes nézőket hosszútávon a széria elhagyására is sarkallhatja.
Erre tökéletes példa Shogunworld, amit az előző epizód szuperül felépített kitérője után most úgy tűnik végleg magunk mögött is hagyunk. Azt persze muszáj vagyok elismerni, hogy igazán frappáns ötlet volt az ismert narratívákat átültetni ide, ráadásul megint kaptunk néhány információmorzsát a park működéséről. Sőt, a két szamuráj párbaja gyönyörűen meg lett koreografálva, azt meg egyszerűen imádom, ahogy a különböző zsánerek apró stílusjegyeit átemelik az adott narratívákba. A cselekmény előremozdításában viszont aligha ez volt a legkézenfekvőbb megoldás, így végsősoron mégis csak öncélúnak érződik a park világainak kiterjesztése. De legalább Maeve rátalált kislányára, így elkezdhet gondolkodni azon, hogyan is tovább, amiről eddig nem igazán látszott elgondolkodni.
Persze jogos felvetés lehet, hogy a rövid kalandok és beépített (és egyre jobban szétcsúszó) narratívák is legalább olyan szórakoztatóak, mint a sorozat mystery boxait nyitogatni. Ezzel még teljesen egyet is értenék, ha közben nem vennék el a játékidőt a főbb karakterívektől, mint például Teddy és Dolores esetében is történik már jó pár rész óta. Az ő történetük elméletben központi szerepet kell hogy játsszon, ezzel szemben alig pár percet kapnak epizódonként, így a kettőjük között lejátszódott változások iszonyat elnagyoltnak hatnak, épphogy csak megtudtak érinteni, a jelenlegi csúcspont pedig szinte teljesen hidegen hagy. Attól függetlenül, hogy a két karakter sorsa nem igazán hat meg, a lány legutóbbi, drasztikus lépése igazán elgondolkodtató. Érthető, hogy Dolores szeretné ha szerelme úgy látná a világot, ahogy ő, de az egész hátterében egy kicsit más okokat látok meghúzodni. Azzal, hogy a saját kedvére formálta Teddyt, csak még inkább megerősítette saját megvilágosodásának határait.
Érdemes összevetni Maeve és Dolores útját. Míg az előbbi valóban emberi célokat hajkurászva veszi kezébe sorsát, Dolores bosszúhadjárata jobban emlékeztet a Skynet vagy például Ultron lázadásához. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, a lány csak eszközként funkcionál Ford terveinek megvalósításához, a gépek emberré válása pedig nem az ő vezetésével fog végül megvalósulni. Ezt az érzést valamelyest erősíti, hogy abszolút tudatosan halad egy cél felé, ami számunkra még elég ködös.
Felmerül a kérdést, hogy tényleg saját ötlettől vezérelve vezette-e a vonatot a vezérlő központba?
Azt, hogy egyszerre ennyi szálat mozgatott ezúttal a cselekmény legjobban a valódi emberek sínylették meg. Kifejezetten tetszik, ahogy William karakterét építgetik ebben az évadban, viszont a lányával való együtt lovaglás sokkal több lehetőséget tartogatott annál, hogy ilyen rövid úton elintézzék. Egészen jól működtek együtt a közös jeleneteikben és kicsit kiábrándító volt számomra, hogy az öreg ilyen gyorsan és ilyen átlátszó módszerrel le is rázza magáról. Grace karaktere egészen szimpatikus és az öreg Billnek is jól áll egy olyan társ, aki csak terhet jelent számára küldetésében, mégsem szabadulhat meg tőle. Remélem hamar újra keresztezik egymás útját.
De hiába szamurájok, hiába vonatrablás és hiába az új apa-lánya kapcsolat, az epizódot ismét Bernard és Elsie mentette meg a közepes jelzőtől.
Már megszokhattuk, hogy szőrös barátunk szállítja idén az első évad szellemiségét, de egészen a hatodik epizód zárójelenetéig várnunk kellett arra, hogy a Westworld megcsillantsa azt a zsenialitását amiért anno beleszerettünk. Az még hagyján, hogy Ford visszatérése is terítékre került, de a most felfedezett virtuális valósággal minden megkérdőjeleződik, amit az öreg tudós céljairól és a játék szabályairól eddig gondoltunk. Ráadásul teljesen új fényben világítja meg Bernard és Dolores eddig látott beszélgetéseit is. Honnan tudjuk mi az ami valóban megtörtént, vagy mi az ami csak ezután fog? Mi a szerepe Bernardnak ebben az egészben? Miért jelentenek a lakók másolatai és mire készül valójában Ford?
Ezek azok a pillanatok, amiktől a Westworld kiemelkedik a sorozatok végtelen tengeréből és ezek azok amikért továbbra is izgatottan ülünk a képernyő elé minden hétfőn. Innentől minden teljesen megváltozhat és mi alig várjuk, hogy újra eltévedjünk a labirintusban, amiről már kezdtük elhinni, hogy kiismertük.
A Westworld-kibeszélő korábbi részeit itt olvashatjátok: 1, 2, 3, 4, 5
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.