Sorozat

Pár sógunnal többért

A vízbefúlt lakók még szűzek, Maeve szuperdroiddá fejlődik, a Sógunvilág bemutatott része csupán csak hegye a fallosznak, Dolores pedig már két epizódra van attól, hogy a szája is elkezdjen habzani – ezt történt a Westworld második évadának ötödik és egyben legunalmasabb részében. Nagyon spoileres kibeszélő.  

Az ötödik epizód nyitójelenetei végre folytatják az első epizód zárójelenetét. A sorozat jelenében vagyunk. Itt Karl Strand, az évad első részében megjelent (élek a gyanúperrel) zsoldos-kapitány és pribékjei pakolják kisrakásra a térképen nem létező tenger, azaz az elárasztott terület megfulladt lakóit. A Westworld írói nem igazán szeretnék elengedni a kezünket mindenféle kérdésgenerálás nélkül, így itt kiderül, hogy a hullák pozitron-agy szerű agya „szűz”. Ez alatt természetesen nem azt kell érteni, hogy egyiket sem kúrták fejbe még például egy vaslapáttal, hanem azt, hogy mindegyik hulla kis, régi, szovjet villanyóra-biztosítékra hajazó agya olyan, mintha abszolút még soha nem tartalmazott volna semmilyen információt. Az enigma továbbra is marad: Bernard mi az átkost művelhetett, miért néz továbbra is zavarodottan, milyen célok vezérlik, ő is csupán az új szuperegó Robert játékszere, sőt kollaboránsa? Vélhetőleg Strandnek is efféle gondolatok suhanhatnak át az agyán, amikor az etap végén távolról Bernardra sandítva pedzegeti, hogy a sok narratíva hogy csúszhatott össze egy ilyen rémálommá, s ha ezt kitalálják, tudni fogják, hová tart a sztori.

De lépünk is tovább az epizód következő, leghangsúlyosabb szálára, Maeve-narratívára. Mikor utoljára láttuk, éppen megtámadt őt és kis csapatát egy szamurájnak öltözött….szamuráj.  Mint az rögtön kiderül, egyáltalán nem gondoltuk rosszul, a szamurájnak öltözött szamuráj valóban szamuráj, a kis csapat meg lelkesen átgyalogolt a Sógunvilágba (Shogunworld) a Klondike-narratíva helyszínén keresztül. A Sógunvilág, Lee Sizemore elmondása szerint azért készült el, mert egyes vendégek a vadnyugatot túl szelídnek találták. Maeve nagyszerű admin jogosultsága, avagy hang általi kontroll képessége itt is csődöt mond (mint ahogy az indiánok esetében is), de szerencsére megtalálja az „új hangját”, de ne szaladjunk előre.

Bár, mint azt mondottam, ez volt eddig az évad legunalmasabb epizódja, de a színvonal mégsem esik, mert ennek ellenére továbbra is érdekes marad. Kiderül, hogy az izgalmas Sógunvilág narratívája kvázi koppintása a Westworldnek, szóval szereplőink szembe találják magukat japán verzióikkal, akiknek hellyel-közzel, de még a monológjaik is megegyeznek, csak japánul.

Csakúgy, mint ahogy az manapság divik a videojátékiparban (nézzük meg a Far Cry vagy az Assassin’s Creed egymást követő epizódjait), úgy a Westworld-öt tulajdonló Delos is él a lehetőséggel: ugyanazt a szart átszínezve adja el.

Persze Robert új narratívája ezt a parkot sem kíméli, megjelennek nindzsák, és egy sógun is, Maeve meg akarja menteni saját és szerinte lányának japán verzióját. Az egykoron főkurva, ma robot-anyatigris annyira lelkes, hogy hirtelen mátrixi magaslatokba evolúcionál, és már nem hanggal irányít, hanem gondolattal, azaz esetében valószínűleg kódszinten küldi a lakóknak az utasítást. Egy teljes szamuráj-sereget végeztet ki önmagával, hogy tovább folytassák útjukat.

Persze nem csak ez a meglepetés. Mint kiderült, az androidok magukban hordozzák a “világok tudását” is, így Maeve simán beszél japánul is.

Az epizódban érezhető, hogy a szamurájos téma egyrészt egy húzás az események színesebbé tételére (itt nem a mongoloid nagyrassz erős szerepeltetésére gondolok), másrészt alibi-drámával súlyosabbá tett kontextus, amiben prezentálják Maeve új képességét

A sorozat ezen húzásának is valószínűleg megvan a jövőbe mutató funkciója. Kicsit mélyebbre merülve: Maeve szupererősítésének kérdésére az lehet a válasz, hogy kell valaki, aki szembeszáll Robert isteni hatalmával – mert egyre biztosabbak lehetünk abban, hogy az öreg még nagyon is él.  Majd az egykori madame szépen felülírja Robert parancsait, mint valami vadnyugati kupleráj-Smith ügynök.

Ahogy azt láthattuk az előző epizódban, a tudatátültetés android testbe egy létező projektje volt Delosnak, viszont nem működött, legalább is James Delos esetében nem. Na de mi van akkor, ha Robert tovább fejlesztette és sikerült magát lementenie, a tudatát pedig imigyen rákapcsolni az egész rendszerre? Az előző epizód jelentében láthattuk, ahogyan Bernard egy barna golyót készít el, „nyomtat ki” második verziószám néven. Az is elképzelhető, hogy Robert nem először transzportálta a tudatát droid testbe.

Doloresnek nem tetszik a Teddy-mackó

Az ostrom után visszatérnek egy rövid időre Sweetwaterbe, ahol Teddy fájdalmasan tapasztalja, hogy az egész települést lemészárolták. Dolores továbbra is erősen radikalizálódik, személy szerint ott tartok, hogy remélem egy kicsit meglövik majd legalább kétszer. Teddyvel való beszélgetésükből egyre jobban kiütköznek az életvitel és világlátásbeli nézetkülönbségek. Dolores elborultságát már az írók sem akarják titkolni, lassan egy nagy neonnyíllal isrámutathatnának, hogy a kedves, bájos szöszink lesz az egyik legnagyobb szaralakja a sorozatnak. Már az az anekdota is beszédes, amiben Dolores elmeséli, hogy egyszer a tehéncsordájukat megtámadta a kéknyelvkór, amit a legyek terjesztettek. Teddy úgy gondolta, jó ilyenkor a még nem beteg és gyenge állatokat evakuálni a környékről, elzárni őket valami pajtába amolyan földművelő-karanténba. Ezzel szemben Dolores az apja megoldását preferálja: felgyújtani a betegeket és a gyengéket –  büdösnek büdös, de a füst csak elzavarja a legyeket. De azért a szociopaták lágy, félmosolyával megnyugtatja Teddyt, hogy az ő javaslatát is átgondolja majd.

Ezt követően szeretkeznek egyet majd az éj közepén felkelti a férfit, mert mutatni szeretne neki valamit. Ebben az etapban sem marad el a fordulat, igaz annyira nem meglepő, hiszen kettő epizóddal ezelőtt Dolores látta, hogy Teddy túl jámbor az ő vérgőzős projektjéhez, hiszen elengedte a Confederados kisfőnökét. Dolores akkor közölte vele, hogy most aztán látta, hogy milyen a fiatalember valódi arca. Ekkor már sejteni lehetett, hogy a lány meghozta a nem túl kedvező ítéletet. Jó sorozatnézőhöz mérten higgadt nihilizmussal magyaráztam magamban Teddynek, hogy jó lett volna kicsit keményebben kefélni, hátha akkor nem látja gyenge láncszemnek, de nem számított, hiszen Dolores lefogatta őt követőivel, aztán a láncravert afroamerikai ember rabszolgájával (szerintem az, hogy ezt a négy szót egymás után leírhattam teljesen legitim módon, csupán történetmesélői véletlen) felülírta. Sajnos a tablet sem árul el többet a dolog céljáról, vagy arról, milyen változtatásokat is eszközölnek Teddy-n, mint amennyit látunk, de ez a Westworld. Ebből még bármi lehet. Mondjuk az is, hogy Teddy-t jámbor személyiségét nem mással, mint a notórius Wyett-el írta fölül Dolores, így végre kedvükre hányhatják kardélre az elnyomókat új elnyomókként.

A Westworld-kibeszélő korábbi részeit itt olvashatjátok: 1, 2, 3, 4

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

administrator
Nagyjából 2015 óta vagyok hülye film-, sorozat- meg videójáték kritikus. Az írásaimmal nem akarom megmondani, hogy mit szeressen az olvasó, vagy mit ne. Csak tippeket adok az idő felhasználását illetően. - Mondom ezt én, akinek rohadt hosszúak a cikkei.