HIRDETÉS

HIRDETÉS

Sorozat

Dolores Abernathy meggyilkolása, a tettes a bátor Robert Ford

A világ összeomlott. A Delos kalandparkokra épülő turistaparadicsomjának világa legalábbis mindenképpen. A következő kérdés ez: vajon a szórakoztató központ falain túl húzódó, jelen ismereteink alapján még valódi világ lesz a következő, amelyet elemészt az öntudatra ébredő, egykor a hedonizmus szolgálatában álló androidok haragja? A Westworld új epizódját nézve ilyen irányú aggodalmaink tovább fokozódhatnak. Spoileres kibeszélő.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Robert Ford, mielőtt – legalábbis hús-vér formájában – elhagyta a világot, útjára bocsátotta a tökéletesnek tűnő modern tragédiát. A Delos földi paradicsomát földi pokollá operálta, a szexuális és erőszakos, állatias gyönyör csillogása pedig egy csapásra a porba hullt. A Westworld második évada három rész után kellemesen bonyolult, a cselekményvezetés időnként nehezen megfejthető panelekből épül fel, a karakterek pedig érezhetően még csupán hosszúra tervezett útjuk elején járnak.

Aki némi veszélyre vágyik, mehet bengáli tigrisre vadászni.

HIRDETÉS

Amennyiben emlékszünk még az évad első epizódjában, mindössze érintőlegesen megmutatott tigristetemre, úgy már rögtön az új rész nyitójelenete is izgalmas ismeretanyagokkal szolgál számunkra. Az androidok fellázadását egy korábban nem ismert aspektusból is megfigyelhetjük. A westernkörnyezeten túllépve őserdei parkterület várja a vendégeket, akik a festői környezetben elefántháton utazhatnak, és tigrisekre vadászhatnak. A szinte megkülönböztethetetlenül emberszerű androidok dilemmájának újabb vonulataként két vendég kissé hátborzongató játékát is megfigyelhetjük. Az androidokra halálos fegyver ravaszának meghúzása előtt a kettő szereplő – akik közül csak egyikük rendelkezhet még komolyabb jövővel a sorozatban – a kalandpark szerepköreiről társalog. Vajon lehetséges, hogy a park vezetősége vendégnek álcázott androidokat is elhelyezett a parkban? Újra megelevenedik a Westworld egyik legijesztőbb felvetése. Androidok és emberek csoportjai tán a legkisebb mértékben sem különülnek el egymástól egyértelműen.

A középpontban ezúttal is Dolores áll, aki viszont Wyattként mutatkozik be.

A borzongatóan hitelesen alakító Evan Rachel Wood tolmácsolásában megjelenő karakter az androidok felkelésének élére áll. Az első évad végén Robert Ford látszólag önfeláldozó lépéssel útjára indított egy szörnyet. A korábbi szórakoztatóipari kontextust felváltó, valódian vérgőzös, őrült narratíva elszabadította a kedves, szép fiatal nő képében megjelenő android kegyetlen, erőszakos és megalkuvást nem tűrő oldalát. Dolores új arca megszületik, a kalandpark világa pedig egyre rémisztőbb anarchiába süllyed. A legfontosabb dilemma az, hogy mindezek után miként tekinthetünk Doloresre. Habár az évad kezdetétől könyörtelenül lépett fel, ezúttal már sajátjait is szemrebbenés nélkül veti a halál torkába, ha a stratégia azt kívánja meg. A viszontagságos figuraként, de a szezon kezdetén mégiscsak amolyan szabadságharcos antihősként megjelenő karakter lassacskán igazi antagonistává válik.

Természetesen némi egzisztencialista filozofálás is belefér.

Öntudatra ébredő mesterséges intelligenciák, robotok és androidok történeteiben rendszerint előtérbe kerülnek a létezés kapcsán megfogalmazott, kínzó kérdések. Ez a vonulat kezdettől sajátja a Westworldnek is. Dolores, aki a felkelés tüzében az apja szerepét betöltő android, Peter Abernathy szenvedését figyeli, a jelen lévő Bernard társaságában az élethez való viszonyulásról fogalmaz meg gondolatokat. A gépek nem ismerik a valódi, emberi értelemben vett halált, ám Dolores szerint ez mégsem halhatatlanság, hiszen előre beprogramozott narratívákat követve, manipulált személyiséggel az élet sem az, aminek lennie kéne. Dolores kimondja, hogy uralni szeretné ezt a világot, de Bernard felhívja a figyelmét a park határain túl elhelyezkedő, sokkalta nagyobb összképre, amely mellett ez a színtér csupán apró porszemnek tekinthető. A hagyományos elmúláson túllépve az élet és a halál új meghatározásai jelennek meg, Dolores harca pedig talán pont arról szól, hogy ezeknek érvényt szerezzen. Azt azonban egyelőre nem tudhatjuk, hogy az áhított válaszok a park határain belül, vagy esetleg odakint, a külvilágban keresendők.

De mégis mi rejtőzik Peter Abernathyban?

Bernard és Charlotte az évad eleje óta őt keresik, mintha Dolores „apja” a rejtélyes összkép egyik nyitja lenne, a kulcs, amely átvezet a válaszokat elfedő zárt ajtón. Abernathy megkerül, ám amikor a Dolores ellenőrzése alá kerülő Bernard vizsgálni kezdi, kiderül, hogy az android fejében futó programkódok közé falakat emeltek, amelyek mögé elbujtattak valamit. Egy különösen fontos részletet, vélhetően azt a fájlt, amelynek megszerzése Charlotte fő célját képezi, és amely miatt Abernathy személyiségének programozása pengeélen táncol, tébolyodott ember hatását keltve. Jó eséllyel ez lehet az évad legfontosabb rejtélye, valamint elsődleges konfliktusforrása, hiszen az epizódfináléban kegyetlen csatajelenet is formálódik köré, amikor is a Delos felfegyverzett katonái, Charlotte közreműködésével, Abernathy megszerzése céljából támadást intéznek. A szinte sebezhetetlennek tűnő Dolores hiába ront rá egymagában, egy szál pisztollyal az apját elhurcolókra, ereje kevésnek bizonyul a művelet megakadályozásához. Lehet, hogy Charlotte tényleg képes lesz kijuttatni a titokzatos fájlt a park területéről?

Maeve lehet az ellensúly Doloresszel szemben.

Miközben Dolores egyre sötétebb tónusú figurává változik, sőt, már-már kifejezetten negatív karakternek is tekinthetjük, addig az androidfront másik érdekes női karaktere, Maeve jóval sokrétűbb szereplő benyomását kelti. Thandie Newton figurája jelen állás szerint az a szereplő, aki talán a legnagyobb mértékben képes elszakadni az előre betáplált személyiségtípusoktól és narratíváktól. Hector Escaton figurájával ápolt bensőséges kapcsolata teljesen ledöbbenti az amolyan túszként maga mellett tartott Lee Sizemore-t, aki képtelen felfogni, hogy az androidok hogyan képesek ennyire túllépni az előzetesen megadott szerepkörökön. Maeve Doloresszel ellentétben nem tűnik igazán vérszomjasnak, sőt, mi több, ebben a részben újfent bizonyítja könyörületességét.

Elképzelhetőnek tűnhet egy olyan jövőkép a sorozat történetében, amelynek szereplőtáborai nem emberekre és androidokra oszlanak, hanem a világot egyben tartani igyekvő, szenvedéseikkel együtt is józan karakterekre (mint amilyen Maeve), és a káoszt előidéző bizonytalan jellemekre (mint amilyen Dolores). Az érzelmek és az emlékek mindkét karakter esetében létfontosságú tényezőkként jelennek meg, ám úgy tűnik, az empátia leginkább Maeve sajátjává válik a cselekmény sodrásában. Persze jövője egyelőre kérdéses, hiszen szedett-vedett csapatával az epizód zárójelenetében a ShogunWorld szamurájszerepben parádézó androidjaiba szalad bele.

Az, hogy ebben a teljesen újjáalakuló sztoriban milyen szerep jut az általános szabályok hálózatán magát kívül helyező, a kalandpark rejtélyeiről az átlagnál sokkalta mélyebben gondolkodó Williamnek, az érdekes fejlemény lehet a következő epizódokban. Ed Harris karaktere ugyanis ezúttal nem jelenik meg, ám egészen biztos, hogy fontos funkciója lesz az események alakulásában.