HIRDETÉS

HIRDETÉS

Film

Hux tábornok anyjától Kirk kapitány apjáig – Utalások Az utolsó Jedikben

A Star Wars-filmeket az összefüggő történet mellett a folyamatos visszautalások kötik össze. Az újabb és újabb részekben mindig egyre több lett az előző epizódokkal való kisebb-nagyobb kapcsolódási pont, sőt előfordul egy-egy kikacsintás is a franchise-on kívülre. Természetesen ez alól Az utolsó Jedik sem kivétel, úgyhogy összeszedtük, hogy milyen utalásokat lehet felfedezni benne.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

Az eredeti trilógia

Magától értetődően a legtöbbször a klasszikus Csillagok háborúja-trilógiát idézi fel a film, méghozzá több módon is.

Először is elhangzik a sorozat ikonikus mondata: „rossz előérzetem van” – igaz, ez pont olyasmi, ami valószínűleg a legtöbbünknek fel sem tűnik, ugyanis nem emberi nyelven mondják el, így csak a szövegkörnyezetből válik egyértelművé, hogy miről van szó. Konkrétan arról a jelentről van szó, amikor a film elején BB-8 pittyeg valamit, amire Poe azt feleli, hogy „Nem kell csipogni!”, Leia pedig kijelenti, hogy a droiddal ért egyet. Maga a rendező is megerősítette, hogy BB-8 itt a szállóigévé vált mondattal fejezte ki aggodalmát.

De egészen konkrét, és jól felismerhető dolgok is visszaköszönnek:

HIRDETÉS

  • A legegyértelműbb a IV. részben is szereplő felvétel, amelyen Leia Obi-Wan segítségét kéri. Ez a hologram azért is különös jelentőséggel bír, mert ez volt az első kép, amelyet Luke az ikertestvéréről látott. Nem véletlen, hogy amikor az idős Skywalkert a visszatérésre akarja rávenni, R2-D2 előkeresi a memóriájából ezt a felvételt.
  • Emellett szerepet kapnak a filmben az Ezeréves Sólyom pilótafülkéjében függő arany dobókockák, amelyek amolyan kabalái voltak Han Solónak. Ezeket az Egy új reményben láthattuk először. (Egyes spekulációk szerint az idén érkező Han Solo-mozifilmben megismerhetjük majd a történetüket is.)
  • Luke robotkezén pedig látszik annak a lövésnek a nyoma, amely A Jedi visszatér elején, a Jabba embereivel való küzdelem során találta el.

Legtöbb esetben azonban a klasszikus filmekben látottakhoz hasonló jelenetek révén idézi fel a film az őstrilógiát:

  • Amikor az Ellenállók felszöknek az Első Rend hajójára és álcázzák magukat, BB8-re egy ládát raknak, és ő ezután úgy mozog és olyan hangokat ad ki, mint a Halálcsillag padlóján tovaguruló egérdroidok.
  • Amikor Leia elkábítja Poe-t, hófehér ruha van rajta, akárcsak abban a IV. résznek abban a jelenetében, amikor őt kábították el a rohamosztagosok.
  • Finnék Canto Bightra való megérkezésekor Rose megjegyzi, hogy a kaszinóváros egy „rémes hely, ahol a legszörnyűbb emberek gyűltek össze” – a nézőnek pedig fülébe cseng az öreg Ben megjegyzése, miszerint Mos Eisley „a gyülekezőhelye az egész világegyetem leghitványabb söpredékének”. Mikor a megbilincselt Rey azt mondja Luke bukott tanítványának, hogy ő érzi a benne dúló konfliktust, hasonlóan győzködik egymást, mint Vader és a fia.
  • Később Kylo Ren szembesíti a főhőst azzal, hogy kik is a szülei valójában – és ezt akarja felhasználni arra, hogy maga mellé állítsa a lányt, ahogyan annak idején a nagyapja próbálta a nagybátyjával.
  • A Legfőbb Vezér trónterme Palpatine-ét idézi, és a Snoke és Rey közt lezajló párbeszédéhez hasonló is elhangzott már annak idején az Uralkodó és egy ifjú Jedi között.
  • Snoke a távolból fojtogatja Hux tábornokot, amihez hasonlót Vadertől láthattunk A Birodalom visszavágban.
  • Halála előtt Luke hasonló szavakkal búcsúzik unokaöccsétől, mint amilyeneket az öreg Obi-Wan intéz Darth Vaderhez.
  • Elhangzik a régi trilógia egyik szállóigéje, a „Lázadó söpredék” is – annak idején az Endoron mondta ezt a Hant letartóztató birodalmi tiszt; ezúttal pedig Finn fejezi ki a szabadságharcosok melletti elköteleződését azzal, hogy így nevezi saját magát.

  • A menekülő Ellenállóktól különváló Finnt és Rose-t egy eleinte barátságosnak és segítőkésznek tűnő férfi árulja el, ahogyan annak idején Lando is Vader kezére játszotta Hanékat; megmentőjük pedig BB-8, aki elköt egy lépegetőt, mint Csubakka az Endor bolygón.
  • Akárcsak annak idején Felhővárosban, a Skywalker-ikrek most is a távolból kommunikálnak egymással, az Erő segítségével.
  • A barlang, amelyben Rey saját tükörképével néz szembe, arra emlékeztet, amelybe Luke ereszkedett le a Dagobah-n; a só borította bolygón lezajló csata a siklókkalal és a lépegetőkkel pedig a hoth-i ütközetet idézi.
  • Látunk színes tejet, víz alá süllyedt X-szárnyút, Yoda szellemét, kövek emelgetését, az Erővel eggyé váló és egyszerűen eltűnő Jedi Mestert.
  • Azok a jelenetek is ismerősek, amelyekben Luke egy nagy mélység fölött átugrik, és amelyikben a naplementét nézi (utóbbi esetében a zene is ugyanaz).
  • A Falcon újra elveszíti antennáját, ahogyan az endori csatában; C-3PO pedig természetesen most is s túlélési esélyeikkel fáraszt mindenkit.

„Rá fogsz jönni, hogy sok igazság, amihez ragaszkodunk, javarészt a mi szemszögünkön múlik” – mondja Obi-Wan a fiatal Luke-nak A Jedi visszatérben. A Jedi Mester ezzel magyarázta, miért lehet egyaránt igaz egy olyan állítás is, hogy „Darth Vader Luke apja”, és az is, hogy „Luke apja meghalt, Darth vader ölte meg”. Az utolsó Jedikben, amikor Ben Skywalker átállásának okára kapunk magyarázatot, ugyanazt a jelenetet láthatjuk többször is, különféle verziókban. Az ezek közötti eltérések az elbeszélők nézőpontjainak különbségeiből fakadnak. Tehát ezzel lényegében a VI. részben elhangzott bölcsességet illusztrálja a film.

Az előzménytrilógia

Bár a VII. részben is voltak azért a Lucas-féle prequelekre visszautaló jelenetek, az új film sokkal egyértelműbben idézi meg az előzménytrilógiát:

  • Az első szembetűnő dolog, hogy Kylo sebhelye nagyon hasonlít arra, amilyen a nagyapjának is volt A Sith-ek bosszújában.
  • Egy másik könnyen észrevehető utalás, hogy Luke az Uralkodóra Darth Sidious-ként utal – ez a név ugyanis nem hangzott el az eredeti trilógiában.
  • Külsőségekben is közelebb áll ez a rész az első háromhoz, hiszen itt is eljutunk egy olyan helyszínre, ahol a luxus uralkodik, és szedett-vedett figurák helyett csupa jól öltözött teremtményt látni. Leia ruhái pedig sokkal inkább hasonlítanak azokra, amiket Amidala hordott, mint amiket ő viselt a régi filmekben. De a szerencsejátékok és a verseny is olyasmik, amiket korábban csak a prequelekben láthattunk.
  • A szolgafiúról pedig a gyermek Anakin Skywalker juthat eszünkbe – különösen azért, mert a főhősök vele is véletlenül futnak össze egy menekülés közben.

Több esetben felidéződnek az előzményfilmek egyes jelenetei is:

  • Kylo a legelején az űrcsatában úgy pörög a gépével, mint a nagyapja a Naboo felett – utána ráadásul berepül az ellenség űrhajójába, ahogyan Anakin is tette. De a két karakter közötti párhuzamokat erősíti az a mozdulat is, ahogyan Kylo ledobja a köpenyét, mielőtt összecsapna egykori mesterével; vagy amikor a legvégén katonái élén bevonul az Ellenálás bázisára, felidézve Darth Vader menetelését a Jedi Templom lépcsőjén.
  • Az utolsó Jedik egyik legmeglepőbb jelenete Snoke megölése volt, ami egyúttal Darth Maul végzetére emlékeztetett.
  • Rey és Kylo utolsó párbeszéde nagyon hasonlít az Anakin és Padmé között a Mustafaron lezajlott beszélgetéshez: a lány itt tesz egy utolsó próbát arra, hogy az egykori Ben Skywalkert maga mellé állítsa, és szavaival a fiú nagyanyját visszhangozza.
  • Amikor aztán mindketten egyszerre nyúlnak ki Anakin fénykardjáért, és a nagy lökéshullámtól mindketten hátravágódnak, a nézőnek a III. epizód végén zajló párbaj juthat eszébe, amelynek volt egy ugyanilyen jelenete.

Érthető, hogy Luke és Kylo találkozásakor a rendező-forgatókönyvíró a Kenobi-Skywalker összetűzést is meg akarta idézni. Sajnos azonban a szinkronos változatra beülő magyar nézők számára ez az utalás elveszett. Az angol verzióban Luke szó szerint ugyanazt mondja Kylónak, amit annak idején Obi-Wan is Anakinnak: „I’ve failed you”. Csakhogy míg A Sith-ek bosszújában ezt még úgy fordították, hogy „Rosszul tanítottalak”, addig most ugyanabból az angol mondatból a magyar változatban az lett, hogy „Cserbenhagytalak, Ben”.

A Zsivány Egyes

Az első Star Wars spinoff, a Zsivány Egyes tömve volt visszautalásokkal. Most pedig – a kánonba tartozó alkotások szorosabb összefűzésének jegyében – az új filmben láthattunk az egy évvel korábban moziba került filmre való utalásokat. Igaz, ezek olyanok, amelyeket nem olyan könnyű kiszúrni. Az egyik ilyen, hogy a hiperűrön át való követés egy olyan technológia, aminek a feljegyzései ott voltak a scarifi adattárban. Amikor Jyn Erso a Halálcsillag terveit keresve átnézte és felolvasta a projektek listáját, ez volt az egyik, amelyet felsorolt. A másik ilyen apró utalás, hogy az Ellenállás főhajója arról a Mon Calamari admirálisról kapta a nevét, aki a scarifi csatában a Lázadók erőit irányította. Ezen kívül a Zsivány Egyes rendezője, aki saját filmjében már eljátszott egy Lázadó katonát, ezúttal egy Ellenálló harcos bőrébe bújt (ő az, aki a sót megnyaló katona mellett áll).

A Star Wars-irodalom

A filmek mellett a korábban megjelent könyvekre s képregényekre való utalásokat is találhatunk Az utolsó Jedikben. Amikor a film legelején Poe Dameron azzal viccelődik, hogy fontos üzenete van Hux tábornok anyjáról, az láthatóan nagyon felhúzza a katonatisztet. Aki ismeri Chuck Wendig Utóhatás-trilógiáját, amely A Jedi visszatér után történteket mutatja be, az tudhatja, hogy Hux számára a származása igencsak kényes téma: ő ugyanis a valamikori Birodalom egyik fontos főtisztjének és egy konyhalánynak a házasságon kívüli viszonyból született gyereke. A régi könyveken látható Jedi-szimbólumot sem ehhez a filmhez találták ki: legelőször a Legacy of the Force könyvsorozat köteteinek borítóján szerepelt. A Snoke-ot védő, vörös páncélt hordó testőrök előképeit pedig a Vérvörös Birodalom című képregényben találhatjuk meg: Palpatine őrségének tagjai a filmben palástot hordtak és sosem harcoltak, a képregényben szereplő gárdisták viszont páncélt hordtak, és Az utolsó Jedikben látotthoz hasonló fegyvereket használtak.

A Battlefront II.

A Battlefront második részének egyjátékos hadjáratához olyan történetet írtak, amely az eredeti trilógiát összeköti az új folytatásokkal. A játékból tudhatjuk meg az, hol találta meg azt az iránytűt Luke, amely a filmben többször is feltűnik a Jedi-ereklyék között. Szintén a a Battlefront II.-ből derül ki, hogyan szerezte meg az Ellenállás annak a rombolónak a tervrajzát, amelyet Poe és a bombázók semmisítenek meg.

J.J. Abrams Star Trek-trilógiája

Több olyan momentuma is van a filmnek, amelyhez hasonlót a mostani Star Trek rebootokban is láthattunk. A 2009-es első rész például úgy kezdődik, hogy Kirk apja, aki nem sokkal korábban vette csak át a parancsnokságot, belevezeti az óriási ellenséges monstrumba a saját csillaghajóját, így esélyt adva az evakuált legénységnek. Hasonlóan ahhoz, amit Holdo is csinált. A trilógia második, Sötétségben című darabjában szerepel egy újfajta hajó, amely elől a főszereplők térsebességgel sem tudnak elmenekülni – Kirknek és csapatának tehát ugyanúgy meggyűlt a baja ezzel az új technológiával, mint Leiáéknak Snoke hiperűrkövetésre is képes hajójával. A Mindenen túl című Star Trek filmben pedig Kirk saját magáról készült hologramokkal foglalja le az ellenséget, míg a legénysége megmenekül – akárcsak Luke Az utolsó Jedik végén.

Steven Spielberg-filmek

Ahogy Az ébredő Erő eleje a Ryan közlegény megmentését idézte, úgy ezúttal sem maradhattak el a Spielberg-filmekre való utalások. Az egyik ilyen, hogy amikor a versenyállatok kiszabadulnak és ámokfutást rendeznek a kaszinóvárosban, az egyik jelenetben az érkezésüket pohárban fodrozódó víz jelzi – mint a Jurassic Parkban a T-Rex közeledtét. A másik egy Indiana Jones-utalás: a kódfejtő, akit Finn és Rose keres, pont úgy öltözött, ahogyan Indy A végzet temploma elején a kaszinóban.

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.