Közeleg október utolsó estéje és vele együtt a Halloween, amelyet sokan az év egyik legnagyobb bulijának, mások pedig invazív jellegű amerikanizmusnak tartanak. Azonban egy vérbeli képregényrajongó számára most is a legfontosabb, hogy milyen új, hátborzongatóan szórakoztató kiadványokkal gyarapíthatja a gyűjteményét. Körbenéztünk hát a hazai képregénypiacon, és kiszemeltünk három új megjelenését, amelyek tökéletes olvasmányoknak bizonyulnak a boszorkányos éjszakára való rákészüléshez.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Outcast 4.
Írta: Robert Kirkman
Rajzolta: Paul Azaceta
Robert Kirkman neve bizonyára itthon sem cseng ismeretlenül a horror-és képregényfanok számára. The Walking Dead című sorozata világszerte éhes zombi horda módjára tarolta le a képregényes és a tévés piacot egyaránt, az túlélőholtak fekete-fehér krónikája pedig évek óta stabilan folytatódik magyar kiadásban is. Nem is csoda, hogy az zombik görnyedező vállára valóságos médiabirodalmat felhúzott szerző egy másik hátborzongató sorozatával is betette lábát kis hazánkba, amely immár a negyedik köteténél jár. Ha elfogadjuk, hogy a Walking Dead George Romero szellemi örökségét kannibalizálja képregényes formában, akkor afelől sem lehet kétségünk, hogy az Outcast egy másik jelentős horror-klasszikus, az Ördögűző reverendájából bújt elő.
Kirkmannek azonban ezúttal is sikerül egyedi hangvételt csempésznie a történetbe, amellyel markánsan megkülönbözteti saját művét William Friedkin 1973-as, úttörő horrorfilmjétől, és annak kismillió más imitációjától. Főszereplőnk, Kyle Barnes élete romokban hever, főképp annak köszönhetően, hogy mióta eszét tudja, démonok gyötrik szerencsétlen flótást. A kénköves leheletű fenevadak már a kezdetektől a legközelebbi családtagjait veszik célba, így próbálván közelebb férkőzni a titokzatos, természetfeletti erőhöz, amely Kyle lelke mélyén szunnyad. A démonok látszólag allergiásak a férfi érintésére, ám szomjazzák a benne rejlő erőt, Kyle pedig már kétszer is kénytelen volt kiűzni a fertelmeket szerettei testéből, ám mindkét alkalommal nagy árat fizetett érte. Legutoljára felesége kért ellene távolságtartási végzést, mivel az incidensből csak annyi maradt meg neki, hogy a férje rátámadt, illetve majdnem végzett ötéves kislányukkal is. Kyle múltjától gyötörve, társadalmi számkivetettként tengeti napjait, családjából már csak mostohahúga áll vele szóba. A dolgok azonban megváltoznak számára, amikor a helyi tiszteletes (aki a prédikáció mellett időről-időre maga is gyakorolja az ördögűzést, nem túl sok sikerrel) ráveszi, hogy segítsen megszabadítani egy fiatal fiút testében tanyát vert pokolszökevénytől. Az első fejezetek alapján már érezhető, hogy a természetfeletti veszélyek mellett Kirkman az emberi lélek mélyén lakozó valódi sötétségre is nagy hangsúlyt fektet, különösképpen a családon belüli erőszak szomorú jelenségére.
Főhősünk maga is komoly bántalmazást szenvedett el a múltban, amikor démon által megszállt anyja pokollá tette életét, nevelőcsaládjához kerülvén pedig neki kellett megvédelmezni mostohanővérét egy másik testvérük szexuális jellegű támadásaitól. Végül pedig ő keveredik bántalmazó hírébe, miközben megszállt feleségétől próbálja megmenteni a lányukat. A természetfeletti és az emberi természet csúfságait rendkívül köznapi, kisvárosi környezetbe helyezi, amelyet esendő, az átélt szörnyűségekre hihetően reagáló figurákkal tölt meg. Nincs szó itt nagymenő démonvadászokról, akik vicces beköpéseket osztanának, miközben shotgunnal aprítják a förmedvényeket. A képességeivel nem teljesen tisztában lévő Kyle és az ördögűzésben társául szegődő, hitével küszködő tiszteletes nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy mit is csinálnak, a játékszabályokat saját hibáikon keresztül kénytelenek felfedezni.
HIRDETÉS
Paul Azaceta rajzai kitűnő választásnak bizonyulnak a történet hangvételéhez, realisztikus figuráit, nyers vonalait pedig tökéletesen kiegészíti a tompa, sötét tónusú színezés. A magyar kiadás vékonyka kötetei csupán két számot tartalmaznak, Robert Kirkman azonban jól tudja, hogyan kell olyan történetet szőni, ami valósággal olvastatja magát, így már most alig várjuk, hogy a következő részt is karmaink közé kaparinthassuk.
Értékelés: 8/10
Batman – Hosszú Halloween 1-2. rész
Írta: Jeph Loeb
Rajzolta: Tim Sale
Ugyan Gotham City óriásdenevérnek öltözött igazságosztója számára lassan 80 éve minden egyes nap maszkabál, Batman és szintén dilis kosztümökbe bújt, pszichopata játszópajtásainak kalandjai között több olyan legendás sztori is akad, amely kifejezetten a Mindenszentek hangulatát őrzi, magyarul pedig pont idén jelent meg leghíresebbikük, a Hosszú Halloween. Az itthoni kiadásban két impozáns, keményborítós kötetbe sűrített minisorozat 12 fejezeten keresztül meséli el a Denevérember és törvény őrzésére felesküdött szövetségesei számára sorsfordító évet (valahol Frank Miller klasszikus Első éve és a modern Batman történetek között), amely során a rejtélyes, a gothami alvilágot mindig csak ünnepnapok alakmával tizedelő sorozatgyilkos utáni hajszának és Harvey Dent (későbbi művésznevén Kétarcú) tragikus, ám elkerülhetetlen bukásának is tanúi lehetünk.
Jeph Loeb író ügyes húzással a sztori mindegyik fejezetét egy-egy ünnepnek megfelelően osztja fel Halloweentől kezdve, az azt követő év Halloweenjével bezárólag. Mindeközben felvonultatja Gotham majd teljes szupergonosztevő felhozatalát Jokertől Méregcsókig, néhány obskúrusabb vendéggel, Solomon Grundyval, Hulk albínó megfelelőjével és a Hannibal Lecter módjára az eseményeket üvegfalú cellájából manipuláló Kalendárium Emberrel megfejelve. A Keresztapa, a Bárányok hallgatnak és számos egyéb filmtörténeti klasszikus megidézésével dolgozó sztori egyszerre gengsztertörténet, és sorozat gyilkosos nyomozás, ám a képregény igazi erősségét mégsem a vége felé talán már túlságosan is csavaros rejtélyek, hanem Tim Sale fantasztikus rajzai adják. Sale laza vonalakkal, néhol az 50-es évek bűnügyi képregényeinek klasszikus látványvilágával, néhol pedig karikatúrába illően eltúlzott stílusban kelti életre Gotham jobb sorsra érdemes lakóit és groteszk bűntevőit, miközben tökéletesen a fikcionális város sötét, gótikus miliőjét.
Értékelés: 7/10
Pókember: Vedlés
Írta: Zeb Wells
Rajzolta: Chris Bachallo és Emma Rios
Deadpool már egy ideje letaszította a legnagyobb pofájú szuperhős trónjáról, de a Pókember történeteinek fő vonzerejét továbbra is a humoros beszólásokkal tarkított akciók jelentik, és viszonylag ritkán fordul elő, hogy a készítők sötétebb territóriumokra merészednek a hálószövő kalandjaival. Annál emlékezetesebb viszonyt a néhány kivétel (gondoljunk csak a hazánkban is több kiadást megélt Kraven utolsó vadászata című komor kultklasszikusra), hogy mennyire sötét eseményeknek kell ahhoz lezajlania, hogy a közkedvelt és barátságos Pókember végre befogja a lepénylesőt és bekeményítsen.
A Hihetetlen Pókember sorozat különszámaként nemrég megjelent Vedlés pont az ilyen esetek csoportjába sorolható, ráadásul a Marvel Disney-féle kivásárlása óta ritkán látott merészséggel teszi igazi szörnyeteggé Pókfej egyik klasszikus ellenfelét. Bizony, a Zeb Wells által írt történet igazi creature-feature, B-filmes szörnyhorror, melyet sötét fordulatai tesznek kiváló szezonális olvasmánnyá. Az aktuális gonoszunk a Gyík, alias Curt Connors, a Marvel Univerzum számos Dr.Jeckyll és Mr.Hyde analógiájának egyike, aki a 60-as évek óta rendszeresen gyík-DNS-sel ínyekciózza tele magát, ha éppen elkezd hiányozni neki a balesetben elveszett végtagja vagy épp nincs semmi érdekes a Discovery Channelen. A hiányzó kar pedig rendszerint sikeresen visszanő, egy kis kellemetlen mellékhatás kíséretében: a jó doktor elvetemült, sziszegő gyíkemberré változik, aki általában elrabolja a feleségét és/vagy Billy nevű fiúkat, Pókembernek meg ki kell őket szabadítania, esetleg megakadályoznia azt, hogy a Gyík valamilyen őrült találmánnyal hüllővé változtassa New York lakosságát is. Az átváltozás oka jelen esetben az, hogy Connors féltékeny lesz arrogáns főnökére, aki elcsábítja a csinos laborasszisztensét.
Mivel a doki szervezetében az évek során igencsak felgyűlt a gyík-szérum, már nem az átváltozáshoz, hanem annak visszaszorítása érdekében kénytelen saját készítményét fogyasztania, ám tudatában egyre nagyobb teret nyer a belső hüllő, ami egy idő után ki is tőr belőle. Csakhogy a Gyík ezúttal fejlettebb formában, valódi ragadózókként manifesztálódik. Hideg, hüllőszerű gondolkodásmódját mindhiába próbálja a helyszínre érkező hálószövő hősünk meghatni a szokásos „gondolj a családodra” dumával. (Pontosabban szólva, a Gyík mégis gondol kisfiára, csakhogy pusztán táplálékként.) A pikkelyes szörny nemcsak nagyobb és erősebb a megszokottnál, hanem még feromonokat is ereget, amelynek hatására az utca embereiből is kibújik a vérengző vadállat. Pókunknak végül ugyan sikerül felülkerekednie, a történet mégsem hoz felemelő befejezést számára.
A sztori nagy részét Chris Bachalo rajzolta, aki elég régóta a szuperhős bizniszben utazik, ám karrierjét annak idején a Vertigo sötétebb hangvételű címein kezdte, így nem meglepő, hogy remekül boldogul a komorabb sztorikkal is. Az átmutálódott Gyík remekül fest keze alatt, hegyes fogak, pikkelyek és karmok ijesztő egyvelegévé válik, akitől még Krokodil Dundee is összepisilné magát. Bachalo néhol bölcsen csak egy-egy rémes részletet emel ki a hüllőszerű förtelem testéről, máskor pedig kényelmetlenül keskeny sávokra osztva mutatja be a szörny és az ember küzdelmét, ezzel is jelezvén, hogy a szokásos szuperhősös csihi-puhinál most többről van szó. Sajnos néhány oldal erejéig Emma Rios is átveszi tőle a ceruzát, aki ugyan saját jogán remek rajzoló, azonban nyúlánk, hosszúkás vonalú figurái nagyon elütnek Bachallo kocka-embereitől és mesterien klausztrofób panelszerkezeteitől.
Értékelés: 7/10
(Horváth Bálint)
