A Nagy Marvel Studios Ranglista – Istenek és szörnyek

A Marvel-moziverzum, tehát az MCU (Marvel Cinematic Universe) jelenleg, a Pókember: Hazatéréssel együtt tizenhat nagyjátékfilmből épül fel (ehhez jönnek még a Netflix sorozatai, ám Daredeviléket ebben a cikkben nem érintjük).

Kilenc esztendő alatt sokféle hős bemutatkozott a közkedveltté vált vörös logó alatt. Van köztük páncélos igazságosztó, viking isten, szétszteroidozott szuperkatona, a multiverzumban utazgató mágus és még beszélő mosómedve is.

Az azóta világszerte megkedvelt karakterek érdekes, változatos, izgalmas, de minőségileg kétségtelenül nem egységes szinten mozgó alkotásokban aprítottak. A tizenhat film között akad gyengébb produkció, valamint néhány közepes, jó pár nagyszerű, és szűk maroknyi zseniális mű. Ideje tehát rendbe tenni a dolgokat, és számot vetni mindazzal, amit a filmuniverzum eddig adott nekünk. Ennek megfelelően álljon most itt egy természetesen szubjektív rangsor a Marvel összes eddig bemutatott mozgóképének szerepeltetésével.

A legrosszabbtól a legjobbig!

16. Vasember 2 / Iron Man 2 (2010)

Az első részt sokan szerették, így nem meglepő, hogy Jon Favreau visszatérhetett nem csak Happy, hanem a rendező szerepében is. A Vasember folytatása azonban csalódást keltő képet mutat. Nem túl maradandó, unalmas második felvonás sikeredett. Nem Robert Downey Jr. teljesítményén múlt, ő ebben a filmben is kiválóan azonosul a főhős karakterével. A gond inkább az, hogy a forgatókönyv erősen csapongó, mintha a készítők kettő alkotás történetét próbálták volna egy produkció keretei közé szorítani. A Vasember 2 túl sok mindenről akar mesélni, így a Tony testében terjedő fertőzés, az Ivan Vanko által vitt bosszúhadjárat, a S.H.I.E.L.D.-szál, a Pepper-féle félszerelmi vonal, az amerikai hadsereg és a főhős között kibontakozó konfliktus, valamint a Rhodeyval kapcsolatos barátságtabló mixéből végül egy elnyújtott, felületes katyvasz formálódik. De legalább Scarlett Johansson itt debütált Fekete Özvegyként.

15. A hihetetlen Hulk / The Incredible Hulk (2008)

Edward Norton rendkívül biztató választásnak tűnhetett a zöld óriássá változó Bruce Banner szerepére, ám a színész eme produkcióban nyújtott teljesítményét sajnos sosem fogjuk a legjobb alakításai között emlegetni. A hihetetlen Hulk amúgy sem sikerült igazán maradandóra. El lehet nézegetni egyszer-kétszer, mert Tim Roth rommá színészkedi a képernyőt Emil Blonsky szerepében, a finálé szörnybunyója pedig valóban nagyon király. Viszont az egész mégis alapjaiban vérzik. Thunderbolt tábornok karaktere szörnyen elnagyolt, az alkotás lelkének szánt szerelmi szál fárasztóan plasztik hatást kelt, a főcím alatt összedobott eredetsztori pedig egyenesen botrányos.

14. A Hangya / Ant-Man (2015)

Sosem tudjuk meg, mennyivel sikerült volna jobban ez a produkció, ha Edgar Wright megmarad rendezőnek. Lehet, hogy semmivel, de az is elképzelhető, hogy sokkal. Persze kár is ezen rágódni, hiszen Peyton Reed is korrekt, szórakoztató szuperhősfilmet tett le az asztalra. De semmi olyat, ami ennél több lenne. A Hangya kellemesen vicces, kifejezetten látványos film, főszerepben a szépen teljesítő Paul Rudd-dal, ám összességében nem túl nagy durranás, felejthető élmény. Habár a készítők az egész világot veszélybe sodró konfliktusként próbálják bemutatni a Fullánk harci páncél és megalkotója körül formálódó bonyodalmat, hőseink azért nem izzadnak meg túlságosan a küzdelemben, a főhős Scott Lang még a szubatomi részecskévé válás pokolian ijesztő akadályát is eléggé egyszerűnek tűnő módon győzi le, így hiába szeretnénk, nem tudunk igazán szurkolni, izgulni a pozitív karakterekért. Maga Darren Cross sem túl acélos negatív figura, karaktere meglehetősen elnagyolt, unalmas. A fentebb említett kellemes pozitívumok által azért jól el lehet szórakozni ezen az eredetfilmen is, de eléggé valószínűtlen, hogy kedvenc Marvel-filmjeink közé emelkedjen.

13. Thor: Sötét világ / Thor: The Dark World (2013)

Alan Taylor filmje bőséggel hagy kívánnivalót maga után. A termékeny alapötletnek tűnő fény-sötétség harc kidolgozása meglehetősen egyszerűre sikeredett, nem tartalmaz túl sok mélységet, de ez még talán nem is lenne akkora baj. Zavaróbbak a logikátlanságok, a fölösleges mellékszereplők és a szövegkönyv gyakorta kiemelkedően gagyi benyögései, de a lapos katyvasszá váló finálét sem említhetjük a pozitívumok között. Ugyanakkor összességében mégis egészen korrekt szuperhős-fantasyről van szó. Tény, hogy a forgatókönyv gyenge, de mégis, a Sötét világnak van sodrása, látványvilágával elismerő biccentésre késztet, sőt, néha egészen lenyűgöz, Tom Hiddleston pedig ismét lopja a showt Lokiként. Na meg ott van az a bizonyos zárójelenet, ami nekem személy szerint az egyik kedvenc Marvel-momentumom.

12. Amerika Kapitány: Az első bosszúálló / Captain America: The First Avenger (2011)

Steve Rogers a Marvel filmuniverzumának legemberibb hőse, ahogy arra a meghatározó szérumkísérlet előestéjén Dr. Erskine rá is világít. Ő az, aki korábban nem volt sem erős, sem pedig gazdag. Egy fizikumát tekintve bőven átlag alatti férfi, aki így pontosan tudja, milyen aprónak, esendőnek, gyengének lenni. Miután a laboratóriumi kezelés segítségével nem kicsi izomtömeggel lesz gazdagabb, kiváló stratégiai tudásával és őszinte jellemével válik igazi példaképpé. Chris Evans kiváló választás volt a szerepre, nagyszerűen hozza a figurát. Az első bosszúálló emellett ügyesen figurázza ki a háborús propagandát, és még egy jóleső Hugo Weavinggel is kecsegtet. Tény, hogy a produkció középtájt erősen befásul, valamint Steve és Bucky barátsága is meglehetősen súlytalan, ráadásul pont a legdrámaibbnak szánt jelenet sikerül a legsótlanabbra, de azért a fináléra mégiscsak összeáll az a kép, amit egy vérbeli Amerika Kapitány-mozitól várunk.

11. Doctor Strange (2016)

A képregényrajongók jól tudják, hogy a Marvel moziverzuma hosszú távon nem létezhet a misztikus művészetek mesterének hiányában, így törvényszerű volt, hogy Stephen Strange előbb-utóbb bemutatkozik. Benedict Cumberbatch tökéletes választás volt a szerepre, és habár a film összképe nem sikerült kiemelkedőre, azért nyugodt szívvel meg lehet nézegetni egy-két alkalommal. Az egykor kiváló, de súlyos autóbalesete következtében munkájától ellehetetlenített idegsebész igyekszik kitárni elméjét, hogy megismerje a multiverzum és a mágia világát. Mindez nagyon érdekes persze, mégis az lehet az érzésünk, hogy a Doctor Strange sokat markol, de keveset fog. Nagy dolgokról beszél egydimenziósan, felületesen és sablonosan, miközben bántóan elnagyolja a negatív karaktereket. Ugyanakkor a látványvilág lenyűgöző, az MCU legnagyobbjai között emlegethető, és persze az olyan nagyszerű mellékszereplőknek is örülünk, mint Rachel McAdams, Tilda Swinton, Mads Mikkelsen és Chiwetel Ejiofor.

10. Thor (2011)

A Kenneth Branagh által rendezett eredettörténetből nemcsak azt tudtuk meg, hogy a szteroidok profi harcművésszé tesznek, hanem azt is, hogy Asgard világát is legalább annyira átszövi az árulás és az intrika, mint Midgard, azaz a Föld népének mindennapjait. A korábbi MCU-filmek nemigen remekeltek a gonosz karakterek frontján, épp ezért volt rendkívül üdítő megismerni a nagyszerű Tom Hiddlestont Lokiként. Vérbeli tragédiába illő módon, kistestvéri féltékenységből formálódik a konfliktus, ami komplett világok létét sodorja pengeélre. Talán a finálét még lehetett volna tekerni egy kicsit, na meg Natalie Portman helyett valaki mást találni a női főszerepre, mert akármilyen tehetséges is amúgy a hölgy, ebben a filmben baromi idegesítően játszik. Chris Hemsworth viszont szépen helytáll, de a produkció fényesen csillogó ékköve mégsem ő, hanem a fantasztikus látványtervezés, élen Asgard fényűző csarnokaival.

9. Bosszúállók: Ultron kora / Avengers: Age of Ultron (2015)

Joss Whedon szinte azonnal egy gyönyörű, vágatlan akciósnittel indítja második Bosszúállók-filmjét, így biztosítva a nézőket arról, hogy a bombasztikus látványvilágot ezúttal sem felejtette otthon. Kétségtelen, hogy az Ultorn kora legnagyobb erősségét a vizuálisan kiemelkedő minőséget képviselő, zúzós harcjelenetek képezik. Emellett szerencsére a forgatókönyv is kifejezetten jól sikerült. Whedon most is ügyesen osztja meg a játékidőt a fontos karakterek között, mindenkivel foglalkozik egy kicsit, megadja nekik személyre szóló karakterdrámáikat, amelyek ezúttal a korábbinál valamivel sötétebb hangulati tónusban manifesztálódnak. Ugyanakkor az is tény, hogy a cselekményvezetés helyenként kissé összecsapottnak hat, a poénkodás vonulata pedig nagyon túlzásba esik. Ultron karaktere viszont zseniális, a gyermeki világlátás hátulütői és a széles látókörűség bölcsességei egyaránt megjelennek benne, és pont ettől az ellentmondástól lesz igazán ijesztő az emberiség létére törő mesterséges intelligencia figurája.

8. Vasember 3 / Iron Man Three (2013)

Shane Black kapta meg a trilógiazáró részt, és összességében el is mondható, hogy meghálálta a belé vetett bizalmat. A rendező szellemes, beszólogatós humorral, de mégis a megszokottnál sötétebb hangulati tónusban regéli el az MCU első szuperhősének legbrutálisabb önálló kalandját. Tony Stark ezúttal nagyrészt páncél nélkül akciózik, miközben a negatív oldalon Guy Pearce parádézik, teret engedve azért a mindig fantasztikus Ben Kingsleynek is. Utóbbi rendkívül meglepően és bátran vezetett karaktert formál meg, élvezet nézni alakítása minden mozzanatát. Ez volt az a film, ami rávilágított arra, hogy Vasember sokkal több egy csillogó páncélnál és néhány durva fegyvernél. Shane Black filmjében minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kap az emberi tényező, és végső soron ettől válik emlékezetessé a produkció.

7. Pókember: Hazatérés / Spider-Man: Homecoming (2017)

A zseniálisan nyomasztó Rendőrautó után Jon Watts fogta magát, és rendezett egy ízig-vérig menő tinivígjátékot. Még ahhoz is volt arca, hogy ezt a Pókember-cím alatt munkálkodva tegye, ezzel adva hozzá még egy árnyalatot a Marvel-univerzumépítés dicsfényéhez. A Hazatérés kiválóan működik tinédzserkomédiaként, elsősorban a friss és frappáns humorra épít, és mindeközben arról sem feledkezik meg, hogy minden idők egyik legnépszerűbb szuperhősének történetét regéli. Pókember és a tizenöt esztendős Peter Parker, vagyis a gimis vígjáték és a jelmezes akciófilm tökéletesen kiegyenlített mixet alkotnak nem nagyívű, de ügyesen részletgazdag látványvilággal, jól megírt főgonosszal (Michael Keaton nagyszerű Keselyűként), a kiválóan alakító Tom Hollanddal, önbizalomról és identitáskeresésről regélő mögöttes tartalommal, na meg egy leheletnyi Tony Starkkal. Utóbbi tökéletesen megtalálja helyét az összképben, szerepeltetése egyáltalán nincs olyan túlzó mértékben előtérbe helyezve, mint ahogy azt az előzetes alapján várhattuk volna.

6. A galaxis őrzői vol. 2. / Guardians of the Galaxy Vol. 2 (2017)

Várható volt a magas színvonal, de még így is kiemelkedően üdítő élményként jött át James Gunn második kalandja Űrlorddal és a meglehetősen fura összeállítású, de mégis kiválóan funkcionáló őrzőcsapattal. A sajátos apa-fia drámát középpontba állító, látványos produkció úgy őrzi meg, és viszi tovább az első felvonásban megszeretett humorvilágot, hogy nem válik számottevően önismétlővé, ráadásul érdekes új karaktereket hoz be a képbe, de közben ügyesen bánik a visszatérőkkel is. Yondu meglepően nagy reflektorfényt kap, és ez jól áll neki, Mordály és Kicsi Groot pedig természetesen viszik a prímet emlékezetes momentumok terén.

5. Amerika Kapitány: Polgárháború / Captain America: Civil War (2016)

A Russo-testvérek második Amerika Kapitány-filmje a korábbiakban kevésbé tárgyalt oldaláról mutatja be a Marvel szuperhősvilágát. Az univerzum hőseinek nagy részét felvonultató alkotás erőteljes politikai színezetet kap, és fontos tényezőjévé, vagy inkább dilemmájává válik a jelmezes igazságosztók felelősségének kérdése. A pozitív alakok tábora megosztottá válik, és miközben az egymás ellen forduló jófiúk gigászi harcukat vívják, a Polgárháború egészen ügyesen bánik az emocionális töltetekkel is. Ennek vezéregyénisége Daniel Brühl Zemoja, aki az MCU egyik legemberközelibb, legátlagosabb, de mégis a legnagyobb pusztítást végző antagonistája. Tony Stark sebezhetőbb és instabilabb, mint valaha, az amerikai hazafiasságot korábban megtestesítő Steve Rogers pedig barátja, Bucky védelmében törvényen kívülivé válik. A szuperhősdrámához kreatív és ütős akciójelenetek társulnak – bár nekem a repülőtéren lefolytatott csata még mindig kissé elnagyoltnak, illetve túlnyújtottnak hat -, ráadásul bemutatkozik a Fekete Párduc, és még Tom Holland Pókembere is megejti debütáló fellépését.

4. A Vasember / Iron Man (2008)

Már a forradalmi sikerszéria nyitófilmje is nagy jövőt jósolt a Marvel mozis univerzumépítésének. A Vasember kiválóan sikerült. Jon Favreau munkája élvezetes, izgalmas új generációs szuperhősfilm, legnagyobb erőssége pedig nem más, mint az, hogy pontosan tudja, mit akar produkálni. Az alkotás célja, hogy alaposan kidolgozott eredettörténetet prezentáljon, amelynek központi eleme a fegyverterjesztő géniuszból szuperhőssé avanzsáló Tony Stark pálfordulása. Műfajából adódóan kissé meglepő, de A Vasember csekély mennyiségű igazi akciójelenetet tartalmaz, viszont ezek annyira tökéletesen megtalálják helyüket az összképben, továbbá olyan szinten látványosak, hogy az első blikkre törvényszerűnek tetsző hiányérzet végül mégis elmarad. Természetesen szót érdemel Robert Downey Jr. is, aki minden idők egyik legjobban sikerült castingjának eredményeképpen száz százalékos kiválósággal azonosul a főhős figurájával.

3. Bosszúállók / The Avengers (2012)

Képregényrajongók tömegei várták évtizedeken át ezt a minden ízében szuperprodukciónak nevezhető alkotást. A Bosszúállók rendkívül jól sikerült, ezzel a filmmel nyert végképp megcáfolhatatlan létjogosultságot mindaz, amit Kevin Feige és csapata művelnek a huszonegyedik századi mozikultúrával. És valljuk be, ez eléggé meglepő. Bizony az, mert sokkal valószínűbb volt, hogy elbukik, túlzsúfolttá válik a mű, ami összeverbuvál ennyi erős karaktert, akikről önmagukban is rengeteget lehet mesélni. De nem akkor, amikor Joss Whedon van szolgálatban. Az úriember rendezői és írói fronton egyaránt nagyot alkot a Bosszúállokban, minden fontos szereplőnek megfelelő teret biztosít, és még az olyan apró, de értékes gyalogokról sem feledkezik meg, mint amilyen például Phil Coulson ügynök. Loki ezúttal földönkívüli támogatással a háta mögött ront bolygónkra, miközben próbálja érvényesíteni a hatalomról és az uralkodásról alkotott sajátos elképzeléseit, ám ehhez Whedonnak és nagyszerű szuperhőscsapatának is lesz egy-két szava, na meg néhány nagyszabású akciójelenete.

2. Amerika Kapitány: A tél katonája / Captain America: The Winter Soldier (2014)

Anthony és Joe Russo meglehetősen acélosan mutatkoztak be a Marvel-univerzum keretei között. Az Amerika Kapitány-trilógia második felvonása különleges szuperhősfilm, nevezhetjük akár forradalminak is az MCU képregény adaptációinak berkein belül. A tél katonája megidézi kedvenc kémthrillerjeinket és paranoiafilmjeinket, így teremtve feszült, tempós, és – szuperhősös kontextusán belül mérve – igencsak hiteles élményt, ami a moziverzum egyik legkomolyabb és legintelligensebb alkotásaként tartható számon. Az akciójelenetek koreográfiája gyönyörű, az ütések kemények, még a nézőnek is fájnak, A tél katonája pedig rendkívül emlékezetes, nagyon sok potenciált magában rejtő új karakter. Sőt, még Robert Redford is tiszteletét teszi, hogy fusson egy igencsak kellemes jutalomkört.

1. A galaxis őrzői / Guardians of the Galaxy (2014)

A Marvel-filmektől soha nem állt távolt a humor, viszont James Gunn mesterműve egészen új színt vitt ilyen téren az MCU repertoárjába. A szedett-vedett törvényen kívüliekből lett, bolygóközi szuperhőscsapat tagjaiban végig jelen van az erőteljes komikum, és ez élvezetesebbnél élvezetesebb perceket szül. Mindemellett Gunn a másik oldalról sem feledkezik meg, némi fajsúllyal is mélyíti az összképet, miközben zseniálisan összeválogatott betétdalok taktusaira mozogva ugrasztja össze Űrlordékat a negatív oldallal. A galaxis őrzői továbbá kimagaslóan kreatív akciókoreográfiáival is lenyűgöz, és a nagyszerű élményt tökéletesen működő színészgárda segítségével közvetíti a nézők felé. Az emlékezetes filmremek nagyszerű momentumok keretei között kovácsolja végül össze hőseinket az elvetemült kree hadúr, Ronan legnagyobb bánatára. Bámulatos teljesítmény, kiváló mozgókép! Nem csak kategóriáján belül.