Öngyilkos osztag – Mire jók a rosszfiúk?

Úgy kezdem, ahogy a film kezdi: az első fél órát úgy kell végigülni, mintha lett volna egy előző rész, aminek az összefoglalója megy éppen, amolyan „previously on DC” módjára. Csakhogy nem volt, a főszereplők előéletét egyszerre mutatják és mondják ta-gol-tan, hogy mindenki értse, és aztán elkezdődhessen a Menekülés New Yorkból és a Szellemirtók sajátos elegye. Összeszedődnek egy bevetésre a rosszfiúk és -lányok: Will Smith, mint a halálos lövésű Deadshot, Margot Robbie, mint a Jokeresedő dokinéni, Harley Quinn, Jay Hernandez, mint a konfliktuskerülő máglya,El Diablo, és még egy adag kidolgozatlan, érdektelen papírmasé-ballaszt.

Az első óra lazasága baromira jót tesz a drámát fullban nyomó, sötét felhők alatt köldöknézős DC-világnak. A zenék hibátlanok: az elmúlt 60 év könnyűzenéjéből olyan szemtelenül válogattak a Rolling Stonestól Eminemig, hogy azt egyszerűen jó nézni. Ezt kellett volna végigvinni, és nem újra a könnyfacsarást és a világ újabb komolykodós megmentését, ami egyáltalán nem illik abba a játékos trash-giccs-hangulatba, amivel indultunk.

Viszont mintha David Ayer író-rendezőt is megszállta volna egy ősrégi gonosz lélek (a kötelező blockbuster-papírformák szelleme), és ugyanaz történik, mint ami minden ilyen filmben szokott. Egy pongyolán megírt B-film marad, amiben az egyik (ha nem a) leggagyibb filmvégi boss fightot kapjuk, amiben a füsttől, portól alig látni bármit, de ha mégis, azok a szereplők iszonyú béna reakciói a CGI-szörnyekre. Egyébként is: miért kell minden képregényfilmnek egy város gátlástalan elpusztításában végződnie? Pláne, ha ez hatástalan, mert sem mi, sem a szereplők nem tudunk aggódni a városért? (Ráadásul a Batman vs. Superman egyik alapkonfliktusa épp ez volt. – a szerk.) Pláne, ha nem is látványos a vásári céllövölde? Ha tényleg hatást akartak, miért nem nézték újra A sötét lovagot, ahol világégés nélkül is egymásnak feszültek jó színészek a jól megírt jelenetekben?

Viola Davies, Amanda Waller, mint kemény, manipulatív kormányügynök teljesen korrekt, de tulajdonképpen az ő szála, motivációja és számításai teljesen értelmetlenek, ugyanis (SPOILEREZNI FOGOK) a célja összerántani a csapatot nemzetbiztonsági okokból, de mivel ezt teljes felelőtlenséggel csinálja, a dolgok a 0. percben kicsúsznak a kezei közül, így a film csak arról szól, hogy mindenki menti a saját vagy a másik bőrét.

Folytatom: őszintén örültem volna, ha az osztag egy szűkebb változata szerepel csak, akik hamar fittyet hánynak a kormányra és a sötét varázslatokra, és egy laza „egyék meg, amit főztek” vállvonással elsétálnak szórakozni és fosztogatni a játékidő végéig. Miután a jenki egyenruhásokkal végeztek, csupán a saját szakállukra persze a boszorkányékat is legyakhatnák, mintegy mellékesen. Persze az egyértelmű írói- és rendezői kompetenciák hiányával számolva ez sem lenne tökéletes, de legalább egy igazán bűnös élvezettel lettünk volna gazdagabbak, amiben nem mindig az történik, amit a hivatalosan „jó” oldal akar – legyen az USA kormánya vagy a stúdióvezetők sötét asztaltársasága.

Valószínűleg Heath Ledger legendájának való megfelelési kényszerből egy kicsit megpróbálták misztifikálni, hogy Jared Leto a forgatáson milyen átszellemült – és olykor még ijesztő is! – volt, és mennyit olvasott a sámánokról és mennyi gospelt hallgatott. Mindennek persze semmi köze a filmhez, ahol egy kidolgozatlan, de egyébként érdekes gangsta lett Joker. A trailerben belengetettel ellentétben cameónyi szerepet kapott, ami szocio-thriller szál nélkül nagyon kevés. Ő még biztosan nem táncolt az ördöggel a sápadt holdfénynél.

Margot Robbie viszont sziporkázik, él, láthatóan a többi karakter (és színész) is örül, hogy a csapat tagja, a film legjobb pillanatait neki köszönhetjük. Játéka defibrilláló lenne egy vérszegény, impotens, 100 éves színházi kritikusnak is. Lubickol az egyszerre ártatlan és mindent látott bipoláris szőkeség szerepében, és úgy tűnik, hogy még hancúrozhatnak festékes moslékban Jared Letoval, aki szintén több filmre szóló szerződést írt alá a DC Extended Universe-re (honnan ismerős ez a fantáziadús név?).

Többek között egy még cím nélküli „Harley Quinn projekt” is úton van, amivel kétszeresen fogja a DC beelőzni a Marvelt: Wonder Woman után újra női főszereplője lesz egy képregény-filmnek, sőt, azt is pletykálják, hogy az univerzum női szereplőire fog a film koncentrálni, amit valószínűleg sokan kb. így képzelnek el:

Ez volt az első képregényfilm, ahol a főszereplők a hivatalos „gonosztevők” – nos, tanulhattak volna a hasonló nem-képregényes elődöktől, ahol bűnözők állnak össze vonakodva egy közös akcióra. A műfajnak háborús- és akciófilmekben is szép hagyománya van, de ebből a szempontból az első Bosszúállóknál sem kellett volna messzebb menniük.

Ha nagyon félre akarnám vezetni a kedves olvasót, következhetne itt még egy bekezdés a Solarist idéző megelevenedett vágyakról, de egészen biztosan eszükbe sem jutott a készítőknek semmi ilyesmi, és kicsit én is szégyellem magam, hogy egy közepes popcorn-filmet nézve ilyesmire mertem gondolni.