Green Lantern: Rebirth – A szuperhősök sosem halnak meg

A szuperhős képregények az olvasókért vannak. Ritkán halnak meg népszerű karakterek, de ha mégis meghalnának, majdnem biztosak lehetünk benne, hogy előbb utóbb úgyis feltűnnek megint, mert kiderül, hogy amit korábban olvastunk, az nem is úgy volt, vagy ha mégis, akkor majd most mégsem. Hal Jordan halálát azonban senki sem kívánta ’96-ban, mindenki meglepődött rajta, hogy szeretett hősükből hirtelen ámokfutó gonosztevő lett, még ha a fináléban végül önfeláldozó hősként is távozott az élők sorából. De a rajongók nem hagyták annyiban a dolgot, így aztán a nagy nyomásra való tekintettel Hal hamarosan visszatért a bosszúálló szellem, Spectre alakjában. Ez sem volt azonban elég, úgyhogy valakinek megint rá kellett aggatni Hal Jordanre a zöld egyenruhát.

A Rebirth tehát egy bazinagy retcon, amit általában mindenki utálni szokott. Geoff Johns munkája önmagában véve nem is egy maradandó élmény, de a maga módján mégis zseniális. Zseniális, ahogy a múltból eredő szálakat lazán egybefűzi és erőlködés nélkül újraéleszti a Zöld Lámpást. Zseniális, ahogy feltűnés nélkül húzza fel a maga kis világát a Marvelnél már régen ellőtt Főnix-sztorira, és zseniális hogy közben a Zöld Lámpáshoz köthető legfontosabb szereplőket mind belegyömöszöli ebbe a hat füzetbe, amiben végső soron mégiscsak bunyóból van a legtöbb. A Rebirth egyszerre íródott a régi és az új generációnak, ha valaki be akar kapcsolódni a Zöld Lámpások történeteibe, akkor ez a tökéletes kapcsolódási pont. A mini végigmegy a fontos szereplőkön, így az új olvasók is tisztábban látnak, de közben folyton a múltról van szó, aminek ismerete ugye már a tájékozottabbak sajátja. A Rebirth mindent megmagyaráz és kijavít, azóta pedig jól tudjuk, hogy Johnsnak ez a specialitása, ezerrel lapátolja a szemetet, amik a szerkesztőségek ellentmondásaiból születnek.

Ennél azonban se nem több, se nem kevesebb a Rebirth. Látványos, ambiciózus, monumentális. Benne van az első, aranykori Zöld Lámpás azaz Alan Scott, aki csak névrokona az univerzumok közt cikázó Smaragd Lovagoknak. Az ezüstkorból itt van a második Zöld Lámpás Hal Jordan, a bronzkorból pedig Hal két helyettese, Guy Gardner és John Stewart, nem legutolsó sorban pedig a ’90-es évek óta jelenlevő Kyle Rayner. Johnsnak azonban nem a legnagyobb erőssége a karakterrajzolás, a legtöbb szereplő kicsit sótlan, bár a legmarkánsabb jellemvonásaik kétségtelenül előkerülnek, inkább a nagyszabásúbb történetvezetésen van a hangsúly – a Zöld Lámpás sorozat(ok) azóta is a DC legstabilabb és legmegbízhatóbb címei. A Rebirthben továbbá számos olyan elem található, amely csak később nyeri el igazi értelmét, és aki például olvasta az itthon is megjelent Zöld Lámpás kötetet, annak biztos feltűnik William Hand neve, aki ebben a sztoriban veszti el az egyik kézfejét. De hogy mi köze van a „legsötétebb éjhez”? Egyenlőre fogalmunk sincs, de Johns mintha már a legelején tudta volna.