Judd Apatov (Negyven éves szűz, Felkoppintva, Ananász expressz) neve leginkább Seth Rogen és James Franco személyével mosódott egybe az elmúlt tizenévben. Közös produkcióik elsősorban azok körében voltak a legnépszerűbbek akik jól ismerik a romkomok működési mechanizmusát mégis visszautasítják azok hazug, nyálas szépelgését. Judd Apatov ugyanis ha ért valamihez az a szerelem és a barátság minél életszagúbb mégis abszurd becsomagolása. Szükségszerűen persze ezek a filmek ettől még nem nélkülözik a melodrámázgatást de mégis úgy szólítják meg célközönségüket (a késő húszasokat és a korai harmincasokat), hogy az ember egyáltalán nem fogja cikinek érezni ha ne adj isten két faszos-pinás poén között elmorzsol egy könnycseppet a szerelem, a barátság és az élet sorsszerűségén.
A Freaks and Geeks-nek ugyan nem Judd Apatov volt a kreátora (hanem pl. a Női szerveket jegyző Paul Feig) mégis hozzá kötjük leginkább ezt az 1999-es sorozatot. Három epizódot rendezett és írt csupán (6-7-14) de a többinél is feltűnt mint kreatív partner. Egyébként pedig itt találkozott először Franco, Rogen és Apatov. Onnantól pedig dőlhetett a “stoner” (füvezős) vígjátékok garmadája.
A sorozat alapkoncepciója egyszerű és ismerős. 1980-as évek közepét írjuk egy amerikai középiskolában. Vannak a különcök (Lindsay, Daniel, Ken és Nick) és vannak a stréberek (Sam, Bill és Neal). A különcök füveznek, lógnak a suliból és a lehető legmagasabbról szarnak bele mindenbe miközben nagyokat álmodoznak a szabad életről, a zenéről és a úgy en block arról, hogy ők mennyire menők. A stréberek ezzel szemben egész nap egy összetett sci-fi-fantasy-képregény világként élik mindennapjaikat, jól tanulnak és a pomponlányokra izgulnak az ebédlőben. Ami közös bennünk, hogy mindnyájan egyformán esendőek. Már maga a cím egy erős szembenállást feltételez a két csoport között, de az igazság az, hogy mivel Sam (John Francis Daley) és Lindsey (Linda Cardellini) testvérek így a szeretetteljes pillanatok éppoly gyakoriak mint a konfliktusok. Persze nem csak az életfelfogásban hanem korban is távol áll egymástól a két csoport, mégis van bennük valami közös: mindketten az iskolai élet lenézett, megvetett szereplői.
A sok szereplőt mozgató sorozat legnagyobb erénye az, hogy nem hazudja el a középiskolai évek világát. Persze minden archetipikus szereplő megtalálható a lúzer, coitus interruptusban szenvedő gamertől a bizonytalan egzisztenciájú nagyképű nagymenőig, mégsem elrajzolt karikatúra-szerű alakok mozognak a vásznon hanem hús-vér emberek, hogy azt ne mondjam: sorsok. (Ebben egyébként nagyon hasonlít Az inváziumra, mínusz az ufók.)
James Franco, Linda Cardellini és John Francis Daley adják a sorozat legerősebb momentumait, de az is nagyon emlékezetes ahogy Samm Levine tizenkét éves kiskamaszként megéli szülei válását. A szereplők tehát nem csak az iskolai élettel és önmagukkal hanem a saját közvetlen környezetük drámájával is meg kell küzdjenek.
Sajnos csak egy évadot élt meg az ötlet és pont úgy fejeződik be, hogy egyből tolná az ember a következő évadot, mindenkinek csak ajánlani tudom. Aki volt gimis és aki nem értette a különcök és stréberek világát vagy maga is egy volt közülük, annak mindenkiéppen kötelező. Szem nem marad szárazon, de legalább ennyit is fogunk röhögni önmagunk görbe tükrén.
Leave feedback about this