Szemezgetés az idei, hazai, szerzői képregényfüzetekből. A felhozatal sűrű, viszont sajnos egyáltalán nem erős, de talán még van remény az alagút végén.
A következő pár sorban egy-két, új megjelenéssel és egy régi adósságal fogunk foglalkozni. Név szerint: Árnyvadász, A Hegy és a Bloodlust (ez a régi adósságunk) és Café Postnuclear című képregényeket vesszük górcső alá. Meglessük, hogy pontosan merre, hány méter van ezen képregények háza táján és, hogy mi a közös bennük. Mert akármilyen furcsa, de van.
Bloodlust
Fábián Péter és Kozmajer Viktor agyából és tollából született a Bloodlust komor cyberpunk/dark fantasy világa. A három füzethez már csak egy kell, hogy az első nagy fejezet teljes formát öltsön, és egy kerek storyt kapjunk. Az első részek, egy igen sötét jövőbe kalauzolnak el minket, ami igen csak hasonlít Gibson világára, megfejelve egy elég nagy adag vámpír tematikával. Látszik a srácok művén, hogy otthonosan mozognak a Shadowrun és a Vampire: The Masquerade világában, és teljesen jól össze is fésülik azokat. A sztori előre ki van dolgozva, van íve, nem kapkod el semmit, bár néha már egy kicsit vontatott, de nem zavaróan. A történet egy hacker lány és egy ősöreg vámpír körül gyűrűzik, akik a véletlennek köszönhetően találkoznak. A történések ezek után, hirtelen elég magas sebességi fokba kapcsolnak, alig van megállás, nincs idő a pihenőre. De ami igazán megfogott a képregényben, az a világ kidolgozottsága. A kocsmák, a sikátorok, vagy éppen a a titkos vámpír menedékek mind tele vannak élettel. Nem csak elnagyolt vonalak, hanem, okosan és átgondoltan megtervezett panelekkel találkozunk. Véleményem szerint érdemes adni egy lehetőséget a Bloodlustnak, bár gondolom, hogy sokak ízlését annyira nem fogja megnyerni ez a fajta nyers és sötét világ.
A Hegy
Varga Viktor Bálint és Pintér Márk jegyzik talán az egyik legnagyobb kortárs magyar képregényes projektet ami jelenleg fut. a Wiki oldalukon a következő olvasható:
A 2016-ban megjelenő képregény a tervek szerint 160-180 oldal lesz, melyhez egy 25 oldalas prológus képregény, valamint egy Hegy novella is társul, melynek címe: Az árulás színe.
Ez önmagában egy nagyon szép és ambíciózus kijelentés, főleg, hogy jövőre ígérik. Ami jelenleg ebből megvalósult az a prológus és az első rész kiadása egy füzetben. A prológus képregény több szálon futó cselekménye elég jó betekintést enged a világba. Lényegében az emberiség egy hatalmas hegy gyomrában él, egy baromi nagy kataklizma után. Kint végtelen tél tombol. Bent meg vallási fanatikusok gyilkolásszák a népet. Tök jó prológus rész, látszik rajta, hogy tényleg grandiózus terveket dédelgetnek az írók. Aztán jön a hivatalos első rész ami kb. 7 oldal és meghal benne két pali. Ez már annyira nem volt jó húzás szerintem, inkább írtak volna még hozzá kétszer ennyit és adták volna ki egyszerre. De persze érthető, hogy valamivel folyamatosan fent kell tartani az olvasói érdeklődést.
Ez a posztapokaliptikus style mostanában nagyon megy, meg nem is annyira rossz, mondjuk nekem, volt egy „Elfújta a Lökéshullám” érzésem az egész világgal kapcsolatban, de ez csak szerintem az én agyamban létezik. Várjuk 2016-ban a folytatást, remélem összejön a srácoknak.
Árnyvadász
Greg Seed, Szegeden játszódó képregénye az utolsó a mai listánkon… nem véletlenül. A képregény elolvasása ténylegesen nem került két percembe. Rövid és semmilyen. Az egész olyan összecsapottnak tűnik. Van egy srác, aki magához tudja húzni a dolgokat az Erő… valamilyen megmagyarázhatatlan képesség segítségével. Zenekarban játszik, meg villámokat fényképezget. Amikor a Dóm körül tomboló vihart szeretné megörökíteni, akkor jön valami fekete paca, amit felrobbant… egy harangtoronnyal együtt. De semmi para, utána elmegy a Vár Sörözőbe inni a pajtásaival… Az egyetlen pozitív dolog amit találtam a füzetben az a színek használata, amit az író/rajzoló elég jól eltalált. De amúgy a történet sablonosabb nem is lehetne a rajzok meg…
Café Postnuclear
Nem tudom, még mit lehetne elmondani a kötetről, amit már ne tettem volna meg korábban. A börze egyértelmű legnagyobb pozitívuma ez a kötet volt. Jól megírt történet, aprólékos, kidolgozott világ és rajzok. Aki többet szeretne az csekkolja cikkünket róla itt.
Mi lehet a baj?
Hogyha megnézzük a megjelenések dátumát akkor láthatjuk, hogy borzasztóan sok idő telik el két megjelenés között. Itt akár évekről is beszélhetünk. Általánban teljesen logikusan egy börzére időzítik ezen megjelenéseket, hiszen itt koncentrálódik a legjobban a képregényes kultúrkör, itt van a legnagyobb esély, hogy eljuttassák a füzeteket az olvasókhoz. Ezen megjelenésekkel az az egyik baj, hogy hát igen ritkák. Az ember elfelejti, majd persze börzén eszébe jut, hogy van ilyen meg olyan is és talán meg is vásárolja őket.
Amit mostantól írok az csupa spekuláció: ennek az egésznek, mármint a magyar füzetes képregényeknek a problémája a pénz, vagyis a pénz hiánya. A nyomtatás nehézsége, hogy nem áll a kiadvány mögött egy kiadó. Persze nem beszélgetünk DC vagy Marvel féle cégekről, de sokkal kisebbekről sem annyira, hiszen véleményem szerint a képregény Magyarországon még mindig úgy azonosítja a piac, hogy a képregény az, ami megjelenik a Metropol hátulján 3 panelban.
A srácok rengeteg időt és energiát ölnek egy-egy füzet elkészítésébe, de néha ez nem elég. Ebben a fostalicska materialista világban kell a mocskos pénz, hogy támogatni és építeni lehessen az álmokat. Ennek hiánya szerintem sokszor meg is ölheti a motivációt. Ott van például a Titánember, aminek előre elkészített füzetei folyamatosan jelennek meg. Ezen füzeteket úgy hiszem, nem előre készítik el, hanem ha elkészül egy, kiadják valahogy, majd jön a másik. Nincs konzisztens tervezés, csak ad hoc jelleggel publikálás. Ez sem feltétlen egy jó út. Kijelenthetjük, hogy ezek az ún. „indie” képregények még gyermekcipőben járnak kishazánkban, és csak remélni tudom, hogy egyszer mind a közönség mind alkotók fel tudnak nőni a feladathoz, addig is: „hajrá fiatalok!”, mi veletek vagyunk! 😉
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
