Könyv

A geekség előfutárai #2: Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete

Sorozatunk második részében ezúttal is a modern horror gyökereivel foglalkozunk. Mary Shelley regénye, a Frankenstein után mostani cikkünkben a műfaj következő mérföldkövét vesszük górcső alá, amely szintén egy brit szerző, a többnyire kalandregényekkel foglalkozó Robert Louis Stevenson 1886-os kisregénye. Következzen a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete.

Habár a Frankenstein fontosságát nem lehet elvitatni, az kétségtelen, hogy a műfaj teljes revíziójára és az egy kaptafára íródó gótikus rémregények újragondolására egyedül kevés lett volna. Az amerikai Edgar Allan Poe munkássága elengedhetetlenül szükséges volt a viktoriánus horror megszületéséhez, amely éra elemeiben a mai napig integráns részét képezi a komplett zsánernek. Akkor mégis miért éppen a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete kapta meg tőlünk a veretes „mérföldkő” jelzőt? Poe miszticizmusa hasonló félelem- és feszültségkeltő mechanizmusokkal dolgozik, mint Mary Shelley. Frankenstein szörnye az ismeretlentől való rettegés konkrét szimbóluma volt, Poe-nál viszont sokkal rejtélyesebb eseményekkel van dolgunk – csakhogy még mindig ugyanúgy az emberen kívül álló „ismeretlen” a főszereplő. Poe novelláiban gyakran jutunk odáig, hogy a karakterek bomlott elmével élik túl a velük történő eseményeket. Stevenson műve abban mutat újat, hogy megcseréli az okot és az okozatot. A hasadt személyiség nála már nem következménye a borzalmaknak, hanem a kiváltója. Az ismeretlen ezúttal nem a világ felől támad a főszereplőre, hanem belőle fakad.
league-of-extraorgindary-gentlemen

A mű cselekménye szerint a londoni Henry Jekyll doktor végrendeletében a vagyonát a titokzatos Edward Hyde-ra hagyja. Mivel barátai nem ismerik az illetőt, ezért nyomozásba kezdenek utána. Nem sokkal később kiderül számukra, hogy Mr. Hyde egy brutális pszichopata és úgy sejtik, meg akarja gyilkolni Dr. Jekyllt. Amikor a doktor dolgozószobájából az őrjöngő Hyde hangja közli, hogy nem fogad senkit, úgy döntenek, rátörik az ajtót és kiderül, hogy barátjuk egy szer segítségével előhozta magából gonosz énjét és valójában Jekyll és Hyde egy és ugyanaz a személy két oldala közös testbe zárva.

A Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete kapcsán fontos leszögezni, hogy immár nyomát sem látni a középkori hagyományok és a gótikus regények világának, legalábbis explicite. Érezhető azonban, hogy a vegyszert létrehozó tudós valahol az egykori bájitalkotyvasztó boszorkányok leszármazottjának tekinthető, csupán sokkal tudományosabb, kissé sci-fi-szerű köntösbe öltöztetve. Bár azt is le kell szögezni, hogy a „gonosz varázslat” nem szántszándékkal jött létre, hanem az emberi tudásszomj akaratlan termékeként.
Dr.-Jekyll-and-Mr.-Hyde-Hyde-kills-March-shadow
A mű rendkívül előremutató abban a tekintetben, hogy a főhős figurája alaposan átgondolt lélektani dráma elszenvedője. E tekintetben azonban a kisregény korántsem hibátlan. Az események katalizátoraként remekül működik a főhős tudathasadása, egyszerűen épp a dráma szintjén kidolgozatlan. A rövid műben benne rejlik egy hétszáz oldalas brutálisan nyers realista mű váza, viszont nem képes igazi egzisztencialista regénnyé kerekedni, ami fájóan hiányzik belőle. Azért tartom ennek ellenére előremutatónak, mert ez a tudathasadás adja az olvasó kezébe a borzongás kulcsát. Viszont ha az emberben rejlő gonosz a sztori gyújtópontja, akkor tulajdonképpen nem is horrorról beszélünk, hanem valami nagyon hasonlóról, mégis egészen másról.

A thrillert gyakran szokás aposztrofálni a horror társműfajaként, ami nagyjából igaz is, hiszen az olvasóra/nézőre gyakorolt hatásmechanizmusa rendkívül erősen a horroréra hajaz. Az viszont biztos, hogy a thriller nem csupán egyetlen zsánerből eredeztethető, hanem vastagon benne van a krimi is (amely műfajt egyébként szintén Poe-nak köszönhetjük A Morgue utcai kettős gyilkosság révén). Voltaképpen itt is ugyanúgy gyilkosokról beszélhetünk, mint a krimi esetében, csakhogy nem a nyomozás a fontos, hanem a súlyos pszichés betegségekkel küszködők rémtettei. Stevenson műve alapvetően egy szó szerinti személyiséghasadás következményeiről szól, ahol Jekyll és Hyde karakterei – habár egy testen osztoznak – teljes egészében különböző lények. Ilyenformán a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetében a thriller egyik ősét, fontos gyökerét tisztelhetjük.
lxgshk5

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

administrator
Az első moziélményem a Gyilkos paradicsomok támadása volt, amitől gyerekként annyira rettegtem, hogy évekig nem is tévéztem utána. Lemaradásomat napi filmnézéssel kompenzálom, amikről nem szégyellek a 24.hu online hasábjain írni. Egyetemen tanítok, ahol a jövő firkásznemzedékét oktatom olyan fogásokra, miként kell Pumped Gabós mélyinterjúkat készíteni. Mellékállásban a legkirályabb hazai geek oldal, a Roboraptor szerzője vagyok, félek a zöld hernyóktól és a bohócoktól, akarok egy monociklit.