Kritika helyett hisztérikus kirohanás. Sajnáljuk srácok, az Ultimate univerzumot lezáró nagy giga-crossover belőlünk sem váltott ki jobb reakciókat, mint a tengerentúli kollégákból. Aki azért mégis kíváncsi rá, hogy miként ért dicstelen véget az Ultimate, az kattintson tovább. Rövidek leszünk, ígérjük.
Kritika helyett hisztérikus kirohanás. Sajnáljuk srácok, az Ultimate univerzumot lezáró nagy giga-crossover belőlünk sem váltott ki jobb reakciókat, mint a tengerentúli kollégákból. Aki azért mégis kíváncsi rá, hogy miként ért dicstelen véget az Ultimate, az kattintson tovább. Rövidek leszünk, ígérjük.
Bár mindenki próbált róla lebeszélni, úgy éreztem kötelességem ezt elolvasni. Mielőtt belekezdünk, ejtsünk pár szót az előzményekről, de csak úgy zanzásan: Bendis + Pókember = kasszasiker, aztán Marvel Team-Up, X-Men, Fantasztikus Négyes, és változó időközönként a Különítmény. Új felfogás, karakterek modernizálása, régi történetek újramesélése. Végül az alapkoncepciótól igencsak eltérve a sorozatok egyre inkább a saját lábukra állnak, és klasszikus sztorik átdolgozása helyett sajátokat kreálnak, változó sikerrel. A Kirkham-éra megöli az X-Ment, a Carrey-éra pedig a Fantasztikus Négyest. Az eladások csökkennek, még Bendis Pókembere sem muzsikál elég jól, pedig ő Immonen megérkezésével új erőre kap. A Marvel végül úgy dönt, hogy valami jó nagy crossoverrel megpróbál új életet lehelni eddigi legsikeresebb alternatív univerzumába, mely egy időben még arra is esélyes volt, hogy felülkerekedjen az eredetin.
Új címeket akarnak indítani, a gyatrán fogyó sorozatokat pedig elkaszálni, ezért nagy elánnal beharangozzák a mindent romba döntő Ultimátumot. Hogy az esemény még monumentálisabbnak hasson, crossovert kerítenek belőle, és a 3 sorozat (Pókember, X-Men, F4) mellé kiadnak még 3 minisorozatot is. Ezek az Origins, az Ultimates 3 és a Power – az előző kibeszélőben volt róluk szó. Korábban az Ultimate univerzum többnyire könnyen átlátható volt, aztán elkezdték felhígítani mindenféle minisorozatokkal, az Ultimátumot követően pedig ezek csak még tovább szaporodtak, a Pókember mellett jó ideig nem is állt más ongoing sorozat.
Bár az Ultimátum egy faék egyszerű a sztori (Magneto kinyírja az emberiséget, és válaszul a hősök egyesülnek, hogy kinyírják Magnetót) rengeteg szereplőt mozgat, leginkább egy a “Megtorló elpusztítja a Marvel világot” szerű sztorira emlékeztet. A mini csak az ijesztően pocsék Ultimates 3-al kiegészítve érthető, ahhoz képest már ez is egy komoly színvonal emelkedés, ugyanakkor Loeb nemhogy az előzményekkel, de sokszor még a saját idővonalaival is ellentmondásba keveredik. Az miden esetre pozitívum, hogy az Ultimátum csak 5 részes, márpedig ezek a crossoverek mindig hosszabbak szoktak lenni. És tudjátok mit? Ennél többet azt hiszem nem is érdemes már beszélni erről a miniről. Vannak jobb pillanatai (pl. Darázs nagyon kegyetlen halált hal, Hank önfeláldozása is tetszetős, Sólyomszem is a helyén van, és úgy egyébként a kaotikus állapotokat is vissza tudja adni), de összességében egy rettentően összecsapott, átgondolatlan lefejezése ez az Ultimate sorozatoknak, tele ellentmondásokkal, és kifejtetlen motivációkkal (Pietró miért lett gonosz? Fury hogy jött át egy másik dimenzióból? Namor hogy kerül Fátumhoz? Fury miért engedi el Fátumot? Mit keres Vasember egy Magneto elleni csatában? Hova lett Thor? Miért ilyen old-school? És még sorolhatnám itt a végtelenségig…)
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.