Mi lehet az oka annak, hogy a Marvel már a tizedik filmjével robbantja fel a nyarat és még mindig nem unjuk őket? A képregényes franchise gondosan felépített dramaturgiai és financiális tervezésnek köszönheti sikerét.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A Marvel Studios immáron 2008 óta boldogít minket szuperemberekkel, a Földet leigázni vágyó űrlényekkel, gonosz és jó istenekkel és végre valahára ezek köreiben köszönthetjük az óriás szuperfákat és mutáns mosómedvéket, hogy a többi rosszarcúról már ne is beszéljünk… Mi lehet az oka annak, hogy a Marvel már a tizedik filmjével robbantja fel a nyarat és még mindig nem unjuk őket? Legalábbis ami minket (geekeket) illet… Természetesen az, hogy a Marvel nem csak úgy a vaktában lövöldözik. A képregényes franchise gondosan felépített dramaturgiai és financiális tervezésnek köszönheti sikerét.
Az első hullám – Phase One
1. Iron Man – 2008
Az egész őrület még 2008-ban kezdődött a John Favreau által rendezett Vasember filmmel, amely a „phase one” első darabja is volt. Robert Downey Jr. a lehető legjobb választás volt a stúdió részéről, tökéletesen adta vissza az élveteg, milliárdos szuperzsenit, a Marvel univerzum Elon Musk-ját. Habár a trilógia első darabjában még nem voltak nagyívű szuperbűnözők, mindössze pénzéhes hatalommániás s-fejek, a film azért jól előkészítette, hogy nagyjából hogyan is képzeli el a stúdió a további ténykedését. Nem beszélve a Marvel egyik legjobb találmányáról: a stáblista utáni jelenetről, melyben gyakorlatilag Nick Fury bejelenti az Avengers-t.
HIRDETÉS
2. The Incredible Hulk – 2008
Ugyanaz év júniusában már érkezett is a zöld behemót, főszerepben nem kisebb színészzsenivel, mint Edward Nortonnal… ám valami baj történt. Míg Hulk tökösen agyabugyálta a Tim Roth-ból átalakult Abomination-t, addig Edward barátunk mintha csak árnyéka lett volna önmagának. Utóbb kiderült, azért, mert a legtöbb jelenetét melyben érdemi része is lett volna színészmunkájának, egyszerűen kivágták, mert nem volt jó. El sem tudom képzelni miért nem. A film így is igen nagyot tarolt. Már csak azért is, mert sokan megesküdnének arra, hogy jobb mint az Ang Lee-féle 2003-as verzió. Nos ezzel mondjuk pont tudnék vitázni. Abban a filmben ugyanis megvolt Bruce Banner és Hulk küzdelme, míg itt csak egy kis nyafogás van amiatt, hogy néha zölddé és naggyá változik a tudós. Tim Roth viszont egy zseni, és amilyen eszelősen játszott, simán elhittem neki, hogy Hulk vérére fájt a foga.
3. Iron Man 2 – 2010
2 év várakozás után mindenki Tony Starkja az eddiginél is menőbben tért vissza, ezúttal kiegészülve a világ második legkirályabb vaspáncélos fószerével: Warmachine-nal! Persze beköszönt Black Widow is Scarlet Johansson személyében. Ami az ügyeletes rosszfiút illeti, Mickey Rourke gyakorlatilag mindenkit lemosott a pályáról. A Vasi 2 ugyan mégsem vert köröket az első részre, a színvonalat legalább tartotta. John Favreau újra tisztességes munkát végzett, csak éppen lehetett érezni ezen a filmen, hogy „ez egy olyan tipikus második rész”. A stáblista utáni jelenet pedig világszerte milliókban hozta el a várakozás édes ízét.
4. Thor – 2011
Meg kell mondjam őszintén, a Marvel filmek közül ez volt az a film, amitől akkor a legjobban féltem. Eleve a Thor képregények Magyarországon kevéssé ismertek, és amennyit olvastam a szőke viharistenről, az alapján simán lehetett volna egy modoros istenezős rock-ballada is a film. Ehhez képest viszont egyfelől újraértelmezi a viking mitológiát a földi történelmünkkel szemben, másfelől egy igazán erős családi drámát kapunk Loki, Thor és Odin-apu főszereplésével. Odint pedig nem kisebb ember alakította, mint a kiváló Anthony Hopkins, bár az is igaz, hogy szinte végigaludta a filmet, így a családi dráma elsősorban a két testvér között zajlott le. Ráadásul, és ez engedtessék meg nekem férfi létemre, a valaha volt legszebb vikingnek/istennek/szuperhősnek-valót találták meg Chris Hemsworth személyében. Amellett, hogy ez a csávó elképesztően sármos és nem tehetségtelen színész, végtelenül jól áll a karjai között Amidala hercegnő Jane Foster, alias Natalie Portman, aki amúgy is a világ legédesebb nője. Tom Hiddleston pedig amikor ki van akadva, simán elhiszi neki az ember, hogy nem mondták el neki mi is ő valójában.
5. Captain America: The First Avenger – 2011
Természetesen nem jöhet létre Avengers film a nagymenő Amerika Kapitány nélkül, akinek képregényes eredetije előtt egy egész nemzet hajolt meg anno a 40-es 50-es években. Amerika Kapitány bátor, erős, férfias, megmenti a nőket és a gyerekeket, utálja a nácikat! Mi kell még? Voltaképp semmi. Az amerikai zászlóba bugyolált Indiana Jones első megnézése után valami oltári nagy ürességet érez az ember. Nem vagyok sem amerikai, se nő és már gyerek sem, ellenben én is utálom a nácikat. Nem hiszem, hogy az első három dolog kellett volna a film élvezetéhez. Egyszerűen unalmas volt. Másodszorra viszont feltűnt valami. Bár láttam már, de anno az Avengers miatt újranéztem, arra jöttem rá, hogy ez egy nagyon pengére megírt kis kalandfilm, ami semmi többről nem szól, csupán arról, hogy a film végén Amcsó Kapcsót felkeltse Nick Fury és bevegye az Avengersbe.
6. The Avengers – 2012
2012-ben világszerte robbantak a mozi pénztárak, a pénzt lapátolni kellett a konténerekbe, mert MINDENKI látni akarta az Avengers-t függetlenül attól, hogy mennyire ismerte az ilyen módón előzményfilmekké vált korábbi 5 terméket. Jól emlékszem az akkori a csajommal és egy barátnőjével mentünk, aki amellett, hogy egyik filmet sem látta, kifejezetten nem szerette a képregény adaptációkat. Viszont nagyon rá volt izgulva Thor-ra és Amcsó Kapcsóra, vallásos áhítattal figyelte Hulk zúzását és szinte sírt, amikor tudjuk, mi történik Tony Starkkal. Miután kijöttünk a moziból, újra úrinővé vált és egy elegáns „Nem volt rossz!”-szal jellemezte a látottakat. (Azóta mindegyik filmet látta és büszkén kijelentem, a Marvel filmek képesek fanokká varázsolni még akár a legnagyobb ellenlábasaikat is). Nagyon jót tett a mozinak, hogy előtte már öt filmen át készített minket az élményre, mert részemről akkora mindblowing volt az egész, hogy megkockáztatom, a Marvel Studio addigi legjobb filmje lett az Avengers. Edward Norton-t ugyan lecserélték Mark Ruffallo-ra, ami csak azért rossz, mert előbb is gondolhattak volna rá. Mindenesetre: jó dumák, menő bunyók, kicsike tanulság, (??? Ne baszakodj a Bosszúállókkal???) két liter kóla és popcorn. A tökéletes nyári blockbuster.
A második hullám – Phase Two
7. Iron Man 3 – 2013
Ha nem a Thor első része, akkor a bizonyára a Vasi 3 volt a legmegosztóbb Marvel adaptáció, ami valaha készült. A rendező(le)váltás miatt (a Marvel is megérezte a Vasi 2 nem túl nagy ívű sikerét) Shane Black-re esett a választás a Halálos Fegyver 2 és Az utolsó cserkész című filmek írójára illetve. A Vasi 3 elég keményen épít az Avengers egy bizonyos jelenetére, és soha mélyebb tartalmat nem nyomtak még így át blockbusteren a közönség szájába. Szuperhősködni nehéz dolog, értem? (…) Sokan azzal vádolják ezt a filmet, hogy több Tony Stark van benne, mint Vasember (ami abból a szempontból nem igaz, hogy ebben a filmben van vagy 457829268 darab automatizált Vasember páncél). Nekem személyesen pont emiatt lett az egyik kedvenc Marvel filmem. Végre egy szuperhős film ami őszintén megpróbál foglalkozni a gúnya mögötti emberrel és teszi mindezt úgy, hogy közben szétrobban a retinánk a kiváló akciójelenetekről és fuldoklunk a hahotától, ami a pergő dialógusoknak köszönhető. Ráadásul ebben a filmben van a Marvel legnagyobb „történelemhamisítása” ami a jó öreg Mandarint illeti…
+ Agents of S.H.I.E.L.D. – 2013
Kakukktojásként jelesül hadd szolgáljon a Marvel első tv-sorozata, mely egy maroknyi S.H.I.E.L.D ügynök „hétköznapjait” mutatja be 22 részen keresztül, mely kisebb-nagyobb reakciókéséssel de mindig reagált a soron következő Marvel-filmekre. Koncepcióját tekintve egyáltalán nem egy ördögtől való gondolat, de míg egy mozifilm esetében van lehetőség nagy ívű történetet mesélni, addig egy „csak” 22 részes sorozat esetében, pláne ilyen nagy múlttal szinte lehetetlen. Pláne ha mindezt epizódikusan tálalja. Sok ismeretlen vagy kevésbé ismert kifejezetten a S.H.I.E.L.D. körül forgó történetet dolgoz fel a sorozat. Viszont egyszerűen nem tudja szállítani azokat a színészeket és látványvilágot, amik miatt a közönség szereti a filmeket. Noha az első pilot epizód bíztató volt, sajnos a Captain America: The Winter Soldier-ig nem nagyon tűnt úgy, hogy ezt a sorit érdemes követni. Mondjuk kicsit olyan ez mint az animációs SW-sorozat, hetente egyszer jó látni valami újat a Marvel háza tájáról.
8. Thor: The Dark World – 2013
Hát kedves hölgyeim és uraim! Sötét nap volt ez a Marvel történelmében. Bátran ki merem jelenteni: a világ legrosszabb Marvel-filmje lett a Thor második része. Nem elég, hogy az első részben jól kidolgozott, az Avengers-ben tetőfokára hágott családi viszályozást bár megpróbálták tovább vinni, egyszerűen egy gagyi buddy-movie kerekedett belőle. A Thor második részének rengeteg feladatot kellett vállalnia. Egyfelől folytatnia kellet önnön első részét, az Avengersben lévő eseményeket fel kellett dolgoznia, előkészítenie a saját harmadik részét és némiképp be kellett vezetnie a nem túl távol lévő harmadik hullámot és a Guardians of the Galaxy-t. A történet az unásig ismert. Gonosz hataloméhes űrlények cseszegetik valami cucc miatt az embereket, valakinek meg meg kell mentenie a Földet… de hol van ilyenkor az Avengers? Na, mindegy.
9. Captain America: The Winter Soilder – 2014
Ha összességében nézzük a Marvel filmeket nem lehet rájuk azt mondani, hogy olyan nagyon nagy társadalmi reflexióval élnének (kivételt képez ez alól a Vasember 3 és mondjuk némiképp az Avengers), pedig a sznob geek (én) sokkal inkább szereti az ilyen jellegű darabokat, mint az eszetlen bunyót (érdekes, hogy a bunyó-faktorban is ez a két film jár az élen). A kapitány második eljövetele egy manapság oly divatos megfigyelési paranoiával érkezett a mozikba az egész világon, és ügyes módon tudatosan vagy sem, de ennek állít emléket. Az amerikai néplélek és a magyarok is tudják milyen szar amikor megfigyelnek minket, Amcsó Kapcsó pedig nosza felveszi a harcot a megfigyelőkkel szemben, csak sajnos itt van ez a fránya téli katona aki eléggé keresztbe tesz neki. Szerintem a Vasember 3 után ez a második olyan film ami vállalva egy kicsit a komolyabb hangvételt, meggyőzőtt arról, hogy a Marvel nem kizárólag pénzhajhász producerekből, hanem pénzhajhász és tehetséges kreatív emberekből is áll, akik tudják, hogyan frissítsenek fel egy nem túl fényes múltú közel 80 éves szuperhőst. Sokkal inkább lett ez egy politikai akció-film, mint egyszerű képregény-adaptáció. Nem rossz kezdeményezés a Marveles fiúktól és lányoktól.
10. Guardians of the Galaxy – 2014
Korábban már ejtettem néhány szót a stáblista utáni jelenetekről. Az első ilyen, amely a Guardians of the Galaxy-t vetítette előre, az Avengers végén bukkant fel: Voltaképpen már ez a kis klip azt jelezte, hogy valami sokkal grandiózusabb és keményebb dolog vár ránk hamarosan, ami már nem egyszerűen szuperemberek mindennapi csatározásairól fog szólni. Szerencsére megérte hosszan várakozni: kritikánk a Guardians of the Galaxy-ről itt olvasható.
A harmadik hullám – Phase Three
Ha lehet hinni a pletykáknak no meg a Comic Con-os bejelentéseknek, akkor hamarosan láthatjuk a Hangyát és újra találkozhatunk az Bosszúállókkal. Persze már most millió kérdés van az új filmek kapcsán… Hangya csatlakozik a Bosszúállókhoz? Amerika Kapitány pajzsa hogy törik el? Mikor jönnek össze a Galaxis őrzői a Bosszúállókkal? Mennyi van még a Marvelben?
