Chris Pratt: egy tehetséges ámde egyszerű srác Hollywoodból, aki mind ezidáig nem sok vizet zavart különböző mellékszerepeivel. Azonban az augusztusban a világ mozijaiba betörő Guardians of the Galaxy főprímás karaktere, Peter Quill megnyerése és megformálása révén hirtelen a figyelem középpontjába és egyúttal a sztárság kapujába keveredett. Ennek és A galaxis őrzői közelgő hazai premierjének apropóján, összegyűjtöttük azt az 5 filmet, amit érdemes bepótolni tőle.
5.Wanted (2008)
Listánk aljára szorult a fárasztó őrség-filmjeivel Amerikába-tévedt Timur Bekmambetov nonszenszvizuálistébolya, azaz a Wanted, melyben Chris barátunk sajnos még nem sok vizet zavart: Ő játszotta a főhős Wesley (James McAvoy) jófejnek tűnő legjobb cimboráját. Ez a srác (név szerint Barley), valójában persze aztán mégsem volt annyira rendes gyerek, ugyanis a cselekmény során kiviláglott, hogy bizony suttyomban húzogatta Wesley barátnőjét: Cathy-t (Kristen Hager), ezért utóbb Wesley a sztori egy pontján jól képen is törölte egy klaviatúrával… A filmről úgy egyébként kár is beszélni, hiszen azokkal a röhejes röppálya-rajzolós lövöldözéseivel a nézők javánál gyakorlatilag inkább kiverte a biztosítékot és ezáltal leszerepelt a mozikasszáknál, mintsem hogy komoly sikert aratott volna. Ez ellen még Angelina Jolie és Morgan Freeman szerepeltetése sem lehetett ellenszer.
4.A nő (Her, 2013)
Következzen hát a tavalyi moziszezon egyik sláger-drámája, melyet amekkora várakozás előzött meg és amekkora port kavart, olyannyira lett ecetes és kiábrándító. Na nem mondom: A nő alapötlete és kivitelezése, sőt mi több: a két főszereplő; Joaquin Phoenix és az ezúttal “csupán” a hangjával csábító Scarlett Johansson játéka mind-mind elsőrangúak voltak, azonban a film jövőképe és üzenete, (a számomra legalábbis) totál lesújtóan hatottak. Ezáltal minden értéke ellenére nem tudtam és azóta sem tudom kedvelni a darabot, melynek az emberi kapcsolatok abszolúte torz irányba jövendölt változása olyan szinten sikeredett lehangolóra, hogy azzal egyszersmind elhomályosítja önmaga eredetiségét is. Ami viszont Chris Pratt-et illeti: Ő ezúttal egy hajszállal hangsúlyosabb mint mondjuk a Wanted-ben volt; Paul-t, Theodore (Phoenix) főnökét és egyik “közelibb” haverjátismerősét alakítja.
3. Zero Dark Thirty (2012)
A harmadik helyre találtatott méltónak az a Jessica Chastain és az ő karaktere köré épülő, Oszama bin Laden holléte után nyomozgatós Zero Dark Thirty, mely a maga kemény 157 perces játékidejének az első 2 órájában speciel roppantmód fárasztó tud lenni (már legalábbis a “hajszába” hozzám hasonlóan magukat bele nem élő, nem-amerikai nézőknek). Viszont aztán később, a Navy SEAL kommandósok és az őket vezető Joel Edgerton, illetve Chris Pratt feltűnésétől számítva, egészen a teljes film során piszkosul várt nagy akcióig beszámítva, immáron végre érdekessé és izgalmassá válik a cselekmény. Így utóbb az ember már-már a bevetést megelőző hosszas és kínkeserves szenvedést is megbocsájtja Kathryn Bigelow rendezőnőnek, aki azért lássuk be: A bombák földjén után ismételten egy erős háborús-féle darabot tett le az asztalra. Pratt ugyan jelen alkotásban sem jut túl sok szóhoz, de mint Justin, az egyik főkolompos harcos, kifejezetten megnyerő eleme tud lenni az elhúzódó produkciónak.
2. Pénzcsináló (Moneyball, 2011)
Második lett a Brad Pitt nevével fémjelzett baseball-os manager-játék mozija, melyben az európai ember számára nonszensz szabály-rendszerrel és játékmenettel bíró labdázós sportág, posztonként és képességenként mérlegelős keret-összeálítási teóriája dominál. Hogy miről beszélek? Ennek kiderítése végett tudom javasolni a film megtekintését, hiszen a (tényleg) megtörtént eseményeken alapuló sztori egyáltalán nem rossz, sőt: még a fókuszban lévő klub: az Oakland Athletics góréját megformáló Brad is kifejezetten jól játszik benne. Pitt és az ő ifjú agytröszt sidekick-jét megtestesítő Jonah Hill is utólag az összes létező díjátadón megfordultak alakításaik nyomán, de végül persze nem nyertek szinte semmit sem. Ellenben a rendíthetetlen Chris, aki még egy pontot bezsebelt az ismertség felé vezető úton kapaszkodva, azáltal, hogy a filmbeli csapat egyik kulcsjátékosát, az ütő(s) Scott Hatteberg-et adta elő, méghozzá hatásosan.
1. A Lego-kaland (The Lego Movie, 2013)
Mi más is lehetne a TOP 5 győztese, mint az évezred legászabb animációs filmje, mely egyúttal az utóbbi évek egyik legnagyobb meglepetés-királysága is lett egyben. Bizony, ez A Lego-kaland, amiért egyszerűen nem lehet nem rajongani és odáig lenni, annyira lehengerlő lett. Kedves olvasó, mindegy melyik korosztályhoz tartozol, ha valaha is legóztál (márpedig ki nem?), akkor imádni fogod, ha viszont mégsem, akkor ott már gondok vannak… Ugyanis a Phil Lord – Chris Miller rendező- és szerzőpáros megírta és tető alá hozta a majdhogynemtökéletes mesét: minden generációt megszólít, telis-tele van popkultúrális gegekkel, ráadásul fergetegesen vicces. A hab a tortán pediglen nem más, mint a karakterek (eredeti) hangjait kölcsönző parádés színészgárda: Morgan Freeman, Elizabeth Banks, Liam Neeson, Will Ferrell, Charlie Day, Will Arnett és nemhogy nem végül, de elsősoban Chris Pratt. Utóbbi ezúttal egyenesen az alfa a társaságban, hiszen a főhős-figura Emmet-et szólaltatja meg, olyannyira mesterien és mókásan, hogy azt kár is szinkronnal elrontani. Hiába: ez a Chris tényleg cefetül tehetséges egy srác.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.