Ki ne vágyott volna már arra, hogy beléphessen a kedvenc könyve világába? De biztos, hogy jó ötlet ez? Rae, a történet főhőse a végstádiumú rák elől menekül egy imádott fantasy-világba, ám pont a halálra ítélt, gyanúsan jól öltözött főgonosz testébe kerül. De ha már így történt, úgy dönt, csapatot verbuvál a helyi gonoszokból, hogy most először ne ők érjenek csúfos véget. Sarah Rees Brennan regénye sziporkázó zsánerparódia, amely kíméletlenül és zseniálisan belezi ki a fantasy kliséket. Mindezt elképesztő fekete humorral, popkulturális utalásokkal és szlenggel teszi, azonban mindezek mögött ott van a háttérben a húsbavágó és sokkoló valóság, amely erősen felülírja mindazt, amit Brennan a könyvében elmesél.
HIRDETÉS
A kitalált történeteket a problémák tartják életben. Nem véletlenül nem lett az a címe a Csillagok háborújának sem, hogy a Csillagok békéje.”
Ugorjunk fejest egy regénybe!
A még csak húszéves Rae végstádiumú rákos beteg, akinek a mindennapjait a fájdalom, a düh és időnként a csontig ható röhögés tölti ki. A húga, Alice ugyanis felolvassa neki a kedvenc fantasy-limonádé-sorozatát, amelyben az ártatlan hősnő meghódítja a király szívét, a gonosz, intrikus féltestvér lábára pedig izzó vascipőket húznak. Raet egyrészt irritálja a romantikus regény összes kliséje, másrészt viszont nagyon is vonzódik a jóképű királyhoz, és némi elégedettséggel tölti el, hogy a gonoszok legalább a regényben megkapják a jól megérdemelt büntetésüket.
Azonban egy ismeretlen nő a kórházban felkínálja neki a lehetőséget, hogy ha belép a regény világába és megszerzi az Élet és Halál Virágát, akkor gyógyultan térhet vissza onnan.
És bár Rae őrültségnek tartja az egészet, mégis megteszi – hogy aztán a történetben pont Rahela, a gonosz féltestvér bőrében ébredjen, akire másnap az izzó cipők várnának (utána pedig egy szabadjegyes repülés az élőholtakkal teli szakadékba). És mivel Rae lassan kezd együttérezni a helyi gonosz karakterekkel, úgy dönt, felforgatja Eyan világát, hogy végre a őket se érje utol a borzalmas vég.
Ne hallgassatok a mesékre, amik azt nyomatják, hogy jónak kell lenned, meg hogy neked kell lenned a fénynek a mocsok világában, és viseld türelemmel a szenvedést. A szenvedés elmehet a picsába! Jónak lenni fárasztó. Fogjuk meg a dolgokat a könnyebbik végükön! Legyünk gonoszak! Ragadjunk magunkhoz mindent, amire csak vágyunk, mohó, véres kezünkkel!”

Biztosan jó ötlet ez?
Ami elsőre kiváló ötletnek tűnik, az a történet mindennapjaiban egyre nagyobb ostobaságnak bizonyul. Raenek rá kell döbbennie, hogy hiába ismeri a történetet és a regény világát, attól még simán életveszélybe kerülhet. Elég gyorsan felismeri azt is, hogy a gonoszok nem mindig sötét figurák, a „jófiúk” egy része viszont borzalmasabb bármelyik gonosztevőnél.
De ha már a főgonosz bőrébe került, abban a reményben társul a környéken fellelhető többi sötét figurával, hogy együtt talán túlélhetik a rájuk leső veszélyeket.
Így kerül be a csapatába egy leendő baltás gyilkos szobalány, egy romantikus, bár erősen pszichopata testőr, valamint a város legfontosabb bordélyházának a vezetője, az Aranykobra is.
Sarah Rees Brennan egy interjúban elmesélte, hogy nagyon is élvezte, hogy olyan történetet írhat, amelyben a főhős beléphet a kedvenc sztorijába, ahol aztán rá kell jönnie, hogy a világ, amit imádott, talán mégsem annyira vonzó, főképp akkor nem, ha a legutáltabb szereplő bőrébe kell belebújnia – és ez a élvezet nagyon is tetten érhető a történet összes elborult fordulatán vagy poénján.

A szakadékba a klisékkel!
A regénysorozat, amit Alice, Rae húga felolvas a nővére kórházi ágyánál, Eyan világban játszódik, azon belül egy szoros fallal körülvett városban és várban, ahová a közeli szakadékból gyilkos kedvű élőhalottak másznak elő, hogy felaprítsák a szereplőgárda nagyobb részét. És persze van itt nemeslelkű király, aki megvédi a népét, meg ártatlan leány, aki belebonyolódik egy hármas szerelmi drámába – ahogyan az már jó ideje kötelező eleme bármely fantasyregénynek.
Nem maradhatott ki a sztoriból a gonosz féltestvér vagy a hős harcos sem, valamint további epekedő és intrikus menyasszonyjelöltek, no meg egy távoli országból importált harcos hercegnő. További kötelező elemek még a csodás báli és erkélyjelenetek, no meg a rettenetesen veszélyes helyzetek – amelyeknek csak kisebb részét okozzák a szakadékból szökdöső élőhalottak.
Brennan pedig fogta az unalomig ismert kliséket, és jól hazavágta őket.
Így aztán a nemes arcélű királyról és az ártatlan leányról, de még a leghűségesebb barátról, Lord Mariusról is kiderül, hogy egyikük sem passzol a papírformához – finoman fogalmazva. Az epekedő udvarhölgyek némelyike jobban harcol, mint a király egy-két katonája, és az udvarba importált hercegnőnek sincs sok kedve birodalmakat egyesíteni azáltal, hogy fejest ugrik a király ágyába.
Ugyanígy üzen hadat Brennan az olyan kliséknek is, amelyek szerint a gonosz intrikusnő hat kiló smukkot visel, és nem lehet felismerni az arcát vastagon takaró smink alatt. Plusz a fűzőbe szorított darázsderék és a folyamatos hátfájást okozó kebelméret sincs igazán az ínyére.
A miniszterelnök tekintete Lady Rahela legfeltűnőbb erőforrásaira szegeződött. (…)
Rae elvigyorodott.
– A próféciákat ontó számat feljebb találod. Mi az, az istenek kiválasztottjának nem lehet fantasztikus cicije?”

Mindezt az őrületet a szerző még megspékeli a helyi világ nyelvezetébe – természetesen Rae hibájából – keveredő szlenggel, amellyel csak fokozza a körülötte kialakuló káoszt, hiszen senki sem érti a modern világban megszokott szófordulatait.
– Te gyúrsz? – kérdezte a lány.
– Péknek nézek én ki?
Rae természetesen látott már szuperhősfilmeket. Azoknak az embereknek nincs idejük gyúrni. A kitalált történetekben a hasizmok egyszerűen csak úgy vannak, mindenfelé magyarázat nélkül. Csodálatos, indokolatlan hasizmok.
– Emelni szoktál? (…)
– Csak késeket. A kanalat a számhoz. Egyszer egy nőt is.”
A mellékszereplő, aki ellopja a showt
Bár Brennan történetében – a téma és a stílus ellenére – több mély és bonyolult karakter is található, a legjobb és legizgalmasabb szereplőnek végül nem Rae vagy valamelyik gonosz kísérője bizonyul, hanem az Aranykobra, a város legmenőbb (aranykupolás!) bordélyának tulajdonosa.
A bűbáj olyan fegyver, amellyel Marius soha nem rendelkezett, a Kobra viszont rendszeresen visszaélt vele.”
A Kobra maró humorától és befolyásától a leghatalmasabbak is rettegnek, bár nyíltan bevallja, hogy ő maga gyáva, így sosem harcol – viszont furán beszél és arannyal sminkel -, és az Éljen a Gonosz! legellentmondásosabb figurája. Mert nem tudni, akkor most gonosz vagy nem, bár azért szinte mindenkit zsarol vagy manipulál, és még a vár legrettegettebb emberét, Lord Mariust is képes megfélemlíteni. Ebből az alaphelyzetből Brennan egy olyan, gyűlöleten és szimpátián alapuló kapcsolatot épít fel a Kobra és Marius között, és visz végig a teljes regényen, ami a végére annyira túlnő önmagán, hogy simán elvonja a figyelmet Rae viszontagságairól, vagy arról, ahogyan a történetbe bepottyant hősnő szép lassan leamortizálja az eredeti regényszálakat.
A Kobra és Marius sztorija annyira erős, izgalmas, vicces és szerethető, hogy az is teljesen elfogadható lenne, ha Brennan a trilógia további részeiben csak róluk és a sorsuk alakulásáról mesélne.
Az őrült poénok mögötti rideg valóság
Az írónő története akkor sem lenne csak egy, a kliséket bedaráló és újabb kliséket gyártó történet, ha nem lenne mögötte az igen komor valóság.
2024-ben Brennannél is rákot diagnosztizáltak, méghozzá 4. stádiumú non-Hodgkin limfómát, azonban ő szerencsésen túlélte a betegséget.
A kemoterápia alatti fojtogató, jéghideg magány, a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság, valamint az az érzés, hogy a környezete már haldoklóként könyvelte el, ihlette Rae karakterét. Brennan elmesélte, hogy a felépülése során szándékosan akarta átélni, milyen gonosznak lenni, mert a rák ellen vívott küzdelemben nem a kedves, mosolygós hercegnő attitűd, hanem a kíméletlen, önző, túlélésre játszó „főgonosz” mentalitás segített neki elviselni akár a kemoterápiát, akár azt, hogy a barátai jó része lassan eltűnt a diagnózis közlése után.
Rae szenvedésein keresztül pedig meg akarta mutatni, hogy bár a hollywoodi filmekben mindig szól a háttérben a szomorú zene, és a rákkal küzdők átalakulnak valamiféle inspiráló, tragikus szentté, ennek semmi köze a kemoterápia borzalmas valóságához. A betegséget és a gyógyulást pedig úgy élte meg, mintha átkerült volna egy másik univerzumba – pontosan úgy, mint amikor az ember átkerül egy fantasy világba.
Az a sötétség, amivel Brennan küzdött, megtalálható akár Rae betegséggel való küzdelmében, akár a kénytelenségből gonosz karakterek nyomorúságában, ahogyan a kiszolgáltatott cselédek, vagy a megszentelt kövek nélkül eltemetett, és aztán élőhalottként visszatérő holtak tragédiájában is.
A paródiának induló történet végül egy olyan sötét csavarral zárul, amely egyszerűen megkívánta, hogy legyen folytatása. Eredeti nyelven már meg is jelent a második kötet All Hail Chaos címmel, 2027-ben pedig érkezik a záró kötet, a Kill Your Darlings, amelyben állítólag az összes kedvenc karaktert bedarálja a szerző.
Mivel az Éljen a gonosz! az év egyik legviccesebb és legszívbemarkolóbb meglepetése, amely a hangos nevetéstől és a popkulturális poénoktól szinte észrevétlenül vezeti el az olvasót a legmélyebb emberi drámákig, valószínűleg nehéz lesz kivárni, míg kiderül a két folytatásból, hogy mi történt Raevel és borzalmas, de nagyon szerethető kompániájával. Nehéz, de nagyon is érdemes.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

