A Mezsgye az a képregény, amelyben a kozmikus horror és a Rejtő Jenő-i humoros ponyva kiválóan megférnek egymással. A történet szinte minden oldalon szolgál valami meghökkentővel, miközben egy egyszerre furcsa és ismerős világba kalauzol. A Mezsgye első részét a Magyar Képregény Szövetség Alfabéta-díjra jelölte. Ennek apropóján beszélgettünk az írókkal, Szanyi (korábban Lakatos) Istvánnal és Szegedi János Péterrel, valamint a rajzolóval, Kovács Péterrel. Interjú.
HIRDETÉS
Miről szól a képregény?
A Mezsgye egy fiktív, közelebbről nem betájolt fantasy világban játszódik. Középpontjában a címbeli Mezsgye áll, egy misztikus pusztaság, ahol a halottak újrateremnek; valamint Kamberg, a „város a világ végén, a Mezsgye árnyékában”, melyet a legkülönfélébb szerzetek laknak és fantomok – a helyi szlengben „repülő seggfejek” – szálltak meg. A Mezsgye világában az élet múlékony, bármikor elcsattanhat egy halálos parasztlengő, kitéphetik az ember (?) karját, vagy éppen lecsaphat egy bölcs béka. Egy átlagos, nem túl szép napon Kamberg szomszédságába egy óriáspók telepszik. A polgármester, Hannibal szedett-vetett csapatot küld az eltávolítására. Itt kezdődnek a nemkülönben szedett-vetett páros, Kane és Tomek kalandjai. A képregényről még többet kritikánkból tudhatsz meg!
Az egyik képkockán sötéten ácsingózó, rideg űrbéli táj ásítozik felénk, a másikon neveletlen kölykök röhörésznek azon, hogy „csöcs”. A kozmikus monumentalitás és a vaskos humorral fűszerezett földhözragadtság kéz a kézben járnak a Mezsgyében. Honnét inspirálódott a Mezsgye úgy a történet, mint a grafikai stílus szempontjából?
Szegedi János Péter: Amikor megkerestem Lakatos Istvánt (későbbiekben Pisti – a szerk.) az ötlettel, akkor beszéltünk sok referenciáról és inspirációról a saját gyerekkorunkból, de azt egyből kikötöttük, hogy az egyik legfontosabb dolog az, hogy egyedi legyen. Az elhangzott, hogy mi lenne ha Bud Spencer és Terence Hill belecsöppenne egy kozmikus horror történetbe.
Kovács Péter: A történet írásában én nem vettem részt, online portfólióm alapján találtak rám a srácok, a stílust onnan választották, tehát grafikai szempontból magamból inspirálódtam.
SZJP: Péter előtt volt egy másik rajzoló, akivel dolgoztunk, és az ő stílusa teljesen más volt. Sajnos ő 7 oldal után már nem tudta vállalni a munkát, így keresnünk kellett egy új illusztrátort. Amikor megláttam Péter Inktoberre készített fekete-fehér munkáit, egyből éreztem, hogy igen, ez kell nekünk! És szerencsére Pisti is egyből egyetértett.
Szanyi István: Nehéz lenne egy vagy néhány konkrét inspirációt megnevezni, mert bármiből támadhat ötletünk. A történet és a grafika kéz a kézben járnak, helyenként módosítottam Péter rajzait látva, különösen, hogy magától is sok ötletet vitt bele. A „csöcsös” jelenetet egyébként például Fellini Amarcordja ihlette. Szóval ha valamit látok, olvasok, legyen az film, könyv, vagy akár csak egy poszt a TikTokon, és megtetszik, már dobom is be a turmixba.
A Mezsgyében bárkinek bármikor ellobbanhat az élete gyertyája. A legváratlanabb pillanatokban kenődik valaki a falra, vérzik el, omlik össze zavaros húshalomként, olykor a legpitiánerebb szeszély következtében. Van a Mezsgyének klasszikus értelemben vett főhőse, gondolkodtok ilyesmiben?
SZI: Többször kérdezték ezt, és nem is értem, miért. Hősökről mondjuk nem érdemes beszélni, de ha vannak szereplők, akiket a legtöbbször látsz a történetben, akkor gyaníthatóan főszereplők. Nem akartam hagyományos dramaturgiát, pláne hagyományos fantasy dramaturgiát, hogy jön a „hős”, kap egy küldetést, aztán megy, mert ő a hős. Itt nincsenek hősök. Szereplők vannak, akik nem akarnak hősök lenni, aztán belecsöppennek eseményekbe.
SZJP: Csak annyit tennék hozzá, hogy nem szeretnénk szpojlerezni, de ahogy te is írtad a kérdésben, ebben a világban bárki könnyen elveszítheti az életet. Szerencsére vissza is kaphatja… de milyen áron?
Ha valamit nem lehet mondani a Mezsgyére, az az, hogy egy zsáner sablonja szerint íródott volna, hiszen rengeteg stíluselemet ötvöz. Kozmikus horror, sword & sorcery, urban fantasy, Rejtő Jenő-i abszurd, fekete komédia, és sok más. Mennyire spontán módon lett ilyen ezerarcú a képregény, avagy mennyire volt tudatos a koncepció?
KP: Pontosan megírt jeleneteket rajzolok meg, viszont ha a részletekbe az instrukció által nem körvonalazott dolgokat csempésztem be, azért a felelősség kizárólag engem terhel. Valószínűleg a szerzőtársak tetszését is elnyerték ezen improvizációk, mert nem kerültek kigyomlálásra.
SZJP: Eléggé tudatos volt. Nem szerettük volna, ha „sablon fantasy” benyomását kelti a képregénnyel, és úgy érzem ezt sikerült elérni.
SZI: Vicces, hogy többen is Rejtőt emlegetik, mert nem szeretem Rejtőt. Próbálkoztam többször is megszeretni, de soha nem ment. Részemről egyébként spontán lett: amiket szeretek, azokat belehajigáltam a történetbe. Nem akarok megfelelni semmilyen trendnek, szokásnak. Ha már a történet megírása sem szórakoztat, akkor nincs is értelme.
A Mezsgye sajátos világban játszódik. A halottak fák terméseiként születnek újjá, városok nőnek ki a földből, óriáspókok bukkannak fel dekorációs elemként. A mű nem sok mindent rág az olvasó szájába, akinek aktív képzelete is közre kell, hogy működjön a világépítésben. Mennyire törekedtek a koherens, aprólékos, előre végiggondolt világépítésre?
SZJP: Ez egy folyamatos kreatív párbeszéd köztem és Pisti között. Vannak nagyon konkrét kőbe vésett dolgok, és vannak képlékeny, folyamatosan formálódó részek. Jelenleg a Mezsgye és Kamberg környékére fókuszálunk, de közben azért agyalunk azon is , hogy mi történik a világ más tájain is.
SZI: Az alapok megvannak, de a világ folyamatosan növekszik. Szerencsére ez egy olyan világ, hogy sok merész ötlet kényelmesen megfér egymás mellett. Most éppen egy lapozgatós játékkönyvet írok, ami a Kamberg melletti erdőben játszódik, de fel lehet deríteni Holváros forrását is, azaz honnan bújik elő a föld alól és mi van alatta, honnan ered. A kaland persze teljesen másfelé megy, ez csak egy epizód, ami a világot színesíti.
Hogyan zajlott a közös munka a történet írói és a rajzoló között? Hogyan találtátok meg a „közös hangot”?
SZJP: A kommunikáció nagy része online zajlik. Pistivel átbeszéljük a történetet, aztán ő megírja a forgatókönyvet. Ezután készít egy pálcikaember storyboardot, amiből Péter megrajzol egy vázlatot.
KP: Szerelem első látásra, működik a kémia. Nekem bejön a sztori, szívesen rajzolom a furcsábbnál furcsább agymenéseket.
SZJP: Erre a folyamatra Németh Gyula (grafikus, képregényrajzoló – a szerk.) is ránéz (aki kreatív tanácsadóként segíti a munkánkat). Ha mindenki elfogadta, akkor jöhet a kidolgozás. Hogy egy kis reklám is legyen, a Patreonunkon folyamatosan töltjük fel ezeket a vázlatokat is a támogatóknak.
Ebba és Fran – akit nem szabad „hajnak” nevezni – párosáról lehetetlen nem Picurra és Pom-pomra asszociálni. Minek köszönhető, hogy éppen „Picurra” és „Pom-pomra” esett a választás, vannak más szereplők, akik hasonló „tiszteletadó” jelleggel kerültek a történetbe?
SZI: Fogalmam sincs. Arra sem emlékszem, honnan jött az ötlet. Általában nem szoktam ezekre emlékezni.
SZJP: Ebba és Fran karaktere eredetileg tőlem származik, egy spinoff sorozatot kezdtünk el csinálni, ilyen 4 paneles kis vicces Instagram-posztokban lett volna publikálva. Sajnos az a projekt elhalt, de megbeszéltük Pistivel, hogy kerüljenek be a fő képregénybe. Az, hogy aztán Picurra és Pom-pomra lettek hasonlatosak, már teljesen a Pisti ötlete volt, ami persze mindenkinek nagyon bejött a csapatban.
Mikor várhatjuk a második részt?
SZJP: A rajongók kérésére a következő részeket 30 oldalas füzetek formában fogjuk kiadni, megnézzük, hogy lesz-e rá kereslet. Már készülnek az oldalak (ezekből is publikálunk a Patreonon ízelítőt). A következő 30 oldalas füzet, ha minden jól megy, jövő év elején tud majd megjelenni.
A Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált idén 21. alkalommal rendezi meg a Magyar Képregény Szövetség. A programokról a Kilencedik.hu oldalán és a fesztivál FB-eseményén találtok további információt!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
