A téglafal (Brick) a Netflix egyik nyári slágerfilmjének ígérkezik, de ez nem jelenti azt, hogy bármilyen tekintetben kiemelkedő lenne. A klausztrofób thriller ugyanis nem képes kiaknázni sem a témája érzelmi mélységeit, sem a narratívában lappangó meglepetés faktort. Enyhén spoileres bébikritika.
HIRDETÉS
A téglafal főszereplői Tim (Matthias Schweighöfer, A halottak hadserege, A tolvajok hadserege) és Olivia (Ruby O. Fee), akik hét évnyi együttlét után nem a legjobb időszakukat élik. A pár kapcsolata egy traumatikus vetélés után megrekedt, és sehogy sem tudnak elmozdulni a holtpontról. Olivia ezért úgy dönt, hogy lelép Timtől, ám egy áthatolhatatlan akadály állja útját.
Társasházukat ugyanis egy furcsa, hipermodernnek tűnő fal zárja el.
A kilátástalan helyzetből nincs menekvés, hacsak nem találják meg a légópincét, ahonnan reményeik szerint a régi alagutakban köthetnek ki. Rombolással járó útjuk pedig a társadalom számos rétegét reprezentáló szomszédsággal hozza össze őket. Ahogy az pedig lenni szokott, a konfliktusok kipattanására nem is kell olyan sokat várni.
Philip Koch harmadik nagyjátékfilm-rendezése akár egy bőven a nézhetőség határán belül maradó, B-kategóriás nyári limonádénak is tekinthető lenne. Azzal a feltétellel, hogy a néző még nem találkozott hasonló alaphelyzettel és témával rendelkező filmmel.
A téglafal ugyanis szinte bántóan ismerős lehet, akár csak a Netflix műsortárából szemezgetve is.
Adva van a klausztrofób, rejtélyes szituáció, ahol a szűk mozgástérbe zárt tereket a szereplők traumával sújtott múltja tölti ki.
A téglafal egy egyszerű szimbólumokkal és könnyedén dekódolható allegorikus értelmezési síkkal dolgozó, techno-thriller köntösbe csavart traumafilm.
Sőt, még covid filmként is értelmezhető.
A problémái viszont onnan erednek, hogy a papíron jól hangzó szimbólumokat, konfliktusforrásokat és eltérő karaktereket nem képes kellően ügyesen mozgatni. Ennek eredményeként pedig az olyan meghatározó műfaji követelmények, mint például a feszültségteremtés, vagy érzelmi bevonódás sem tudnak megfelelően működni.
A téglafal minden momentumában teljesen egyértelműen működik, minimális meglepetést tartogatva csak. Ez pedig egy thrillernél inkább hátrány, mintsem előny. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy
az első képkockáktól nyilvánvaló szimbólumok később sem árnyalódnak.
Az érzelmi terhektől szabadulni nem tudó karakterek a saját élethelyzetükbe vannak bezárva, kiutat pedig csak egymásra támaszkodva találhatnának. Minden szereplőről elsőre tudni, milyen funkciót töltenek be a sztoriban, mint ahogy azt is, hogy valójában egy társadalmi tablónak vagyunk tanúi. Bármiféle releváns, vagy tartalmas kritikai üzenet nélkül. A menet közben érkező esetleges lelepleződések pedig inkább csak további fejvakarásra ösztönzik a nézőket. A legnagyobb anti-red herring Jurij (Murathan Muslu, Hunyadi), akinek minden jellemvonása óriási vörös zászló, pláne filmes közegben értelmezve.
Ráadásul A téglafal sztorija olyan lyukas, mint amennyire a társasház lesz a film során.
Mégis olyan szájbarágós belső flashbackjei vannak, mintha valamiféle transzcendentális rácsodálkozást várna a nézőtől. De aki nem csupán mosogatás közben, 10 perc után kilépve követte a filmet, az láthatta, és nyomatékosítva értelmezhette már elsőre is a megismételt snitteket. Ezek mentén pedig a film érzelmi bevonódásért felelős részletei sem működnek megfelelően. Bár Tim és Olivia veszekedései között akadnak szép színészi játékkal kivitelezett részek is, de összességében a szereplők a legalapabb traumáikat mondják el egy-egy mondatban. Így nehéz valóban együttérezni a karakterekkel, és csupán filmes papírmasék maradnak, ebből kifolyólag pedig a konfliktusaik is túlságosan papír és tintaízűek.
A téglafal tehát egyszerűen nem elég ügyes.
Sem érzelemközpontú traumafilmként, sem feszültségben tobzódó thrillerként. Ráadásul az első pillanatoktól kezdődő technológiai thriller szálát is elcsökevényesíti. Nem egy, a modern társadalom rákfenéit ekéző elmés film lesz így, csupán egy bagatell szinteken mozgó közhelygyűjtemény.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
