Az egyetem sötét és tele van iszonyattal, amihez képest a Pokol egy lélektisztító utazás – állítja a Bábel és a Sárga szerzőjének új regénye, ami első ránézésre a Bábel újrázása, mert a varázslók megint az egyetemen tanulják a mágiát. R. F. Kuang azonban saját jól ismert alapjaiból teljesen újszerű világot tudott teremteni. Katabasis könyvkritika.
HIRDETÉS
Az Oxford helyett ezúttal a Cambridge-re visz Kuang, a gyarmatosítás időszakát hátrahagyva pedig egészen az 1980-as évekig. Itt tölti nyomasztó, de mégis mindent beteljesítő éveit Alice Law analitikus mágiakutatóként a szakma legismertebb professzora, Jacob Grimes professzor vezetése alatt. Egészen addig, míg egy véletlen baleset következtében Grimes meg nem hal. Emiatt Alice magát okolja, és hogy mentse a lelkiismeretét (és persze annak biztosítékét, hogy be tudja fejezni tanulmányait és megkapja a professzor írásos ajánlóját) alászáll a Pokolnak, hogy visszahozza az elhunyt kutatót. Ehhez a megfelelő pentagramma felrajzolása és a felszerelés előkészítése mellett még egy roppant kellemetlen akadálllyal kell számolnia: örök vetélytársával, Peter Murdochkal, aki nem tágít attól, hogy elkísérje a lányt a veszélyes utazásra. Ezért Alice kelletlen-kénytelen utitárssal megy le a Pokolba.
Akár Dante, akár kínai szövőlány lakja a poklot, nem lesz jobb hely
Ha esetleg más is azon gondolkodott volna, mit jelent a “katabasis”, az jobb ha tudja, ez itt egy nagyon is hasznos funkciót betöltő kifejezés, ugyanis kijelöli a regény műfaját. Az ógörög eredetű szó (magyar átiratban: katávaszisz) azokat az elbeszéléseket nevezi így, amelyek egy az alvilágba alászálló hős utazásairól szólnak. A világirodalom egyik legismertebb ilyen története későbbi: Dante Isten színjátékának Pokol című színe, amelyre R. F. Kuang nagyon sokat épít regényében. A kilenc körre osztott alvilág és azok bűnök szerinti beosztása egyértelműen megidézi Dantét, ami könnyű fogódzkodót ad a fantasy első fejezeteiben. Irodalomórai emlékeink segítenek bejárni és otthonosan megérteni a Katabasis-beli alvilág működését, megteremtve azt az elvárást, hogy itt akkor végigvesszük a jól ismert dantei utat, némi érdekes újragondolással. Aztán elég hamar megérkeznek a különösebb elemek – és egyben Kuang saját Pokol-felfogása.
A Katabasisban az írónő kvázi megteremtette a matematikus fantasyt, mivel az itteni mágiarendszere a logika tudományára, azon belül a logikai paradoxonokra épül, amit varázs krétával kombinálva használnak a varázslók.
A természetfeletti jelenségeket így a logikus fizikai működés kijátszásaként lehet értelmezni, amely elmélet meg is jelenik, amikor a mágiakutatók (köznyelvin: varázslók) ismeretlen, a főleg elméleteken és kétes beszámolókon alapuló pokollal kerülnek szembe. Kuang elbeszéléséből így megtudhatjuk, hogy az alvilág egy folyton változó, mindenki más számára más közeget és megküzdést ajánló hely. Egyfajta személyes pokol, ám a fantasy könyv erre találóan a tükör hasonlatot alkalmazza, azaz az alvilág nem mutat mást, mint a valóságod tükörképét.
Ennek mentén épül be a regény harmadik alappillére, a dark academia szál. Alice és Peter látszólag nem hagyják el Cambridge ódon falait, hanem annak alternatív változatában járnak, és ennek megfelelően az egyetemhez köthető alakokkal futnak össze (szemben Dantéval, aki a klasszikus irodalom és történelem nagyjaival találkozott a Pokolban).
A valós és fiktív elméletek összefűzésére építi tehát saját poklát Kuang, ahol az előzetes ismeretek ellenére mégis a két hőssel közösen fedezzük fel a fantasyvilág rétegeit. Szerepelnek is itt érdekes vagy ötletes újragondolások, mint például a Vágy köre, ahol a lelkek nem orgiákban, hanem valami sokkal szánnivaló módon vesznek el kielégítetlenségükben, de az egyetemi rutin nyomasztó körei is remek pokolköröket alkotnak – például Disben (a kárhozottak városa) az árulók és esküszegők akkor léphetnek tovább, ha meggyőzően tudnak esszéformájában érvelni amellett, hogy megértették bűnük mélységét. A tudományos rész izgalmassá teszi az egész pokoli utat, amiben R. F. Kuang tudatosan hozza a kutatói szakzsargont és ennek a szakmának a nyelvi lingvóját – hogy tényleg ennek a világnak egy tükre legyen. A Bábelhez képest kevesebbszer él ezzel most, az esetek többségében csak akkor, amikor Alice és Peter egy meglepő fordulathoz vagy jelenséghez érnek, azaz csak a világépítés és magyarázás miatt él csak a szaknyelvvel.
Szintén izgalmas ízt ad a pokolhoz, hogy a regény nemcsak az európai irodalomból és elképzelésekből merít.
Kuang sandmani módszerekkel keveri az ógörög, a keresztény és a kínai hagyományt, így azok a lények, szellemek, akik nem tartoznak az európai alvilági lakók közé, Kuangnál megjelennek, pusztán a hasonló működésük, szerepeik mentén.
Üdítő húzás például, hogy sok hasonló művvel szemben a Pokol urának/helytartójának nem Lucifert tette meg (bármennyire is csábító lehetett), hanem Yamát, aki a hindu mondavilágból lehet ismert, mint a halál és az igazság istene. Ezek a betoldások azonban nem mindig sülnek el maradandóan jól. Például kínai mitológiai ismeretek híján néhány lény kilógónak érződhet a Katabasis alvilágából, mint például a Szövőlány, aki puszta mítoszi háttere miatt nehezen illeszthető be az alapvetően Dantét idéző rendszerbe.
A Katabasis alvilága azonban nemcsak egyszerű fantasztikus univerzumként, hanem metafóraként is működik. Az írónő elképzelése szerint a pokol inkább egy purgatóriumszerű hely, ahol a bűnös lelkeknek szembe kell nézniük bűneikkel, megoldani az ebből fakadó problémákat, amelyeknek így vagy úgy, de saját jellemük állít akadályt. Itt Kuang sok mindent kiforgat a keresztény túlvilági hitből, hogy aztán bizonyos értelemben visszatérjen annak igazi szenvedéssel teli, pokoli értelméhez. Megközelítésében a szembenézés az emberi gyarlóság miatt lesz válogatottan kegyetlen büntetés, a kósza lelkek személyes pokla, amelynek megtörésére olykor még az örökkévalóság sem elég.
Az igazi pokol az egyetemi folyosókon van
Az írónő elmondása szerint a Katabasist épp PhD-s oktatói munkája során kezdte el írni, amikor azon viccelődött, hogy az akadémiai élet az bizony pokoli, aztán belegondolva be kellett látnia, hogy tényleg az. A Bábelhez hasonlóan a fantasztikus világépítéséhez így itt is szorosan rácsatlakozik az egyetemi közeg, ám annak egy égetőbb és életközelibb problémájával: az egyetemi oktatók viselkedése, a kutatói pálya ellentmondásossága és a hatalommal való visszaélés.
Alice Law, mint főszereplő is ezeket a nehezen összeegyeztethető és logikus gondolkodással fel nem fogható érzéseket hordozza magában.
Sőt, meg merem kockáztatni, hogy ha valaki nem volt a végletekig elhivatott egy szakma vagy tevékenység iránt, kifejezetten idegesítőnek fogja találni Alice-t, motivációit pedig érthetetlennek. Bár jogos kritika lehet, hogy Kuang ennek az aspektusnak nem megy a mélyére, inkább kiindulási pontnak használja.
Az ellentmondásosságot a Sárgához hasonló eszközökkel teremti meg: Alice gondolatai annyira erősen ránk telepednek a folyamatos gondolat-tsunamitól (az E/3-as elbeszélés ellenére is), hogy lassan mi sem tudunk máshogy gondolkodni, mint ő. Szemben a Sárga-beli June-nal, a Katabasis hőse azért sajnálható marad, hiszen mindent azért tett, mert csak azt szerette volna csinálni, amiben tényleg jó volt és érdekelte. A fentebb említett karakterépítéssel R. F. Kuang nem pusztán egy túl lelkes embert fest le, hanem remek képet ad arról is, milyen egy olyan bántalmazott nő fejében lenni, aki még nem tart ott, hogy beengedje a külvilág figyelmeztetéseit, hogy elkezdje elfogadni, igen, ő egy áldozat, és nem kellene félnie attól, hogy elveszít mindent.
Kuang saját elmondása szerint Alice-hez az úgy nevezett “bad feminist” karaktert vette alapul, amivel olyan nőket ír le, akik úgy érzik, a feminizmus nem nekik szól és nem harcolnak a saját nemük ügyében. A feminizmus érintése mellett Alice azonban ennél sokkal továbbmutató figura – már csak azért is, mert a feminizmust Kuang csak egy emlékezetes jelenet felépítéséig hozza be hangsúlyosan.
Alice az az Y-generációs fiatal felnőtt, aki akaratlanul is a szakmájával azonosítja magát, de szintén ő az az áldozat, aki sosem érzi magát annak, mert egyszerűen nem tud kilépni a gondolatköreiből.
Az őt ért sérelmeket nem tekinti határátlépésnek, hanem maximum járulékos rossznak, és mivel magának sem engedi meg gyászolni a sérelmeket, traumákat, ezért a hasonló helyzetben lévőkkel sem képes empatizálni.
Ahogyan a Katabasis-beli Pokol a valóság tükre, úgy lesz nem mellesleg Alice az egyetemi világ visszatükröződése. Ugyanis ahogyan Grimes professzor bánik vele, az kezdett testet ölteni benne is – ha ezt pedig kinagyítjuk, megkapjuk az elitintézmények önmagát újra termelő bántalmazás rendszerét és ennek kritikáját. Ez tisztán, jól dekódolhatóan jelenik meg, így mondhatni sok újat nem mesél erről a Katabasis, viszont ahogyan mindez Alice-n keresztül megjelenik, az teszi szívszorítóvá az egészet. A folyamatos öntagadásban és elzárkózásban ölt testet az, hogy egy “nem méltó ehhez az intézményhez” mondat mennyi kárt tud okozni az egyénben. Sőt, nem csak egy-egy személyben, hanem a közösségben – mutatja meg Peter karakterén keresztül Kuang. Alice számára a vetélytárs folyamatos bizonytalanságot jelent, hiszen megelőzheti bármiben, ezért akarattal szakítja el magát a lehetséges támogatói közegtől, amit a kutatótársak jelenthetnének – mindez a folyamatos versengés és versenyhelyzet miatt, amit az egyetemi élet és egy megfoghatatlan presztízs iránti vágy hajt.
Verdikt – A Katabasis tökéletes párja a Bábelnek
R. F. Kuang nem véletlen gondol duólógiaként két dark academia fantasy regényére. Ugyanannak a témának a két hasonló helyszínén, két “ellentétesnek” vélt tudomány alapjaiból épít közöset. A Katabasisban felvázolt problémák aktuálisabbak olyan szempontból, hogy főszereplőjével generációs problémákra tapint rá, miközben az akadémiai világ árnyoldalát sem rejti el a dark academia-csillogás alatt. A kritikákból lehetett volna akár több is, és a Bábelhez hasonlóan több rétegeltség, ám amit itt vesztettünk, azt behozza most Alice karakterépítésével.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
