A Különös képek stílusa az újdonság erejével hat frissnek, miközben a mélyén nagyon is ismerős elemekből táplálkozik. A rejtélyes japán alkotó, Uketsu enyhe misztikummal meghintve mesél családi titkokról és egzisztenciális félelmekről, miközben a nyomozásba szervesen bevonja az olvasót is. Spoilermentes könyvkritika.
Uketsu és a sketch mystery különös képei
A bűnügyi regény egy kis nagy túlzással a Hamlet óta velünk van. Így a műfajnak elég nehéz dolga van, ha az érdeklődés fenntartása érdekében meg akar újulni. És valahogy mégis rendre sikeresen veszi az akadályokat, hogy napjainkban is újabb szórakoztató, frissnek ható művekkel örvendeztesse meg a zsáner rajongóinak népes táborát. Az Uketsu néven ismertté vált youtuber első regénye, a Különös képek (Strange Pictures) is egy olyan újító mű, melynek nyomán simán elképzelhető, hogy egy új alzsáner születhet.
A sketch mysteryként jellemzett stílusban fontos szerepe van a szöveg mellett a vizuális elemeknek is, miközben egy bizonyos szintig interaktív módon vonja be az olvasót a cselekménybe.
Már Jason Rekulak Baljós rajzok című könyve is hasonló stílusban mozgott, de a képeknek talán ott nem volt ekkora jelentősége.
A fekete jelmezt és fehér maszkot viselő, álnév alatt alkotó Uketsuról csak kevesen tudják, hogy valójában kicsoda, amely szintén képes lehet fokozni a tartalmai és könyvei misztikumfaktorát. De a Különös képek az ilyen külső hatásfokozó tényezők nélkül is teljesen jól megáll a lábán. Már eleve egy misztikummal övezett premisszából indul ki, melyet a szerző szinte pattanásig feszít, a katartikus és tanulságos feloldásig.
A Különös képek tipikusan egy olyan könyv, amelyet jobb minél kevesebb információ birtokában kézbe venni. A sztori mélyebb kivesézése nélkül azért annyi elárulható, hogy a kezdetben látszólag egymástól totálisan különálló sztorik végül különös módon fonódnak egybe. Egy okkult történetekkel foglalkozó klub egy régóta inaktív blog posztjaiból kirajzolódó családi drámát igyekszik felfejteni. Egy anya igyekszik megvédeni kisfiát az éjszaka utánuk lopózó idegentől. Egy újságíró egy régen kihűlt ügy kapcsán kezdi újramelegíteni a korábbi nyomokat. Egy rajztanár végzetesnek bizonyuló kirándulásra indul. A sztorikban pedig közös, hogy mindegyikben fontos szerepet kap valamilyen rajz. Valahol csak egy skiccről van szó, máshol egy ártatlan gyerekrajzról, de akad megfejtésre váró képsorozat is. És ahogy a történetek, úgy a könyvben vizuálisan is megelevenedő rajzoknak is közük van egymáshoz.
Különös szerkezet
Uketsu láthatóan nem az irodalmi hagyományok felől érkezett meg a könyvírás világába. A Különös képek fogalmazásmódja kifejezetten egyszerűnek és lényegretörőnek mondható. Ennek előnye, hogy könnyed, gyorsan fogyasztható olvasmányélményt nyújt, egészen természetesnek ható párbeszédekkel. De közben sikeresen adja át az egyes nézőpontkarakterek érzelemvilágát is, valamint remekül fokozza a sztorikat körbelengő misztikumot. Valamint az is érezhető, hogy
a szerző mindenekelőtt egy interaktív élmény megteremtésére törekedett,
amiben viszont az online tartalomgyártói háttere lehetett a segítségére. A Különös képek így egy egészen érdekfeszítő formai kísérlet, bár nem teljesen előzmények vagy példa nélküli. A regény némi hasonlóságot mutat a lapozgatós játékkönyvekkel is, hiszen az olvasót is aktívan bevonja az egyes rejtélyek megfejtésébe. Uketsu gyakran ismétel meg passzusokat, mintha csak az ügyön dolgozó szereplők elevenítenék fel gondolataikban a korábban olvasottakat. Ezt tetézi még azzal is, hogy a megfejtésre váró képek mellett egyéb vizuális elemeket is használ, például folyamatábrákat, idővonalakat és vizualizált gondolatfolyamokat.
Ugyanakkor érdemes megjegyezni azt is, hogy az egyes történetekben a képek nézegetése, elemzése csak egy darabig segít a megfejtés elérésében. Uketsu ugyanis érthető módon sok mindent elhallgat, úgy a szereplők, mint az olvasó előtt, és csak a megfelelő pillanatban dobja be a kulcsinformációkat.
Az író így mégis megtartja magának a történet irányításának jogát, amely a játékos kedvbe lendült olvasókat egy kicsit lelombozhatja.
Ráadásul akad egy történet, ahol a cselekmény egészen furcsa, szinte indokolatlanul bonyolult folyamaton megy végig, miközben a mögöttes motiváció és a feloldás egészen banális. Egy pillanatra itt már úgy is tűnhet, hogy Uketsu magát is bevitte a bozótosba, de szerencsére a Különös képek visszatalál a helyes vágányra.
Különös verdikt
A Különös képek leheletnyi misztikummal van meghintve, de a történet nagyon is földhözragadt emberi drámában kulminálódik. Kevésbé horror, mint az első pillantásra tűnhet, hiszen elsősorban a bűntény rejtélyének feloldása, tehát a krimivonal dominál. De a feszültebb pillanataiban és feldolgozott témái miatt simán rábiggyeszthető a pszichológiai thriller is. Amiben a horror megnyilvánul, az pedig leginkább az emberi esendőségeinkből fakadó egzisztenciális félelmek feltárásában érhető tetten. Gyerekkori traumák, szülőszobai visszaélések, az elkerülhetetlen öregedés, rossz kapcsolatok.
A Különös képek így egy egészen érdekfeszítő kísérlet, amely bár nem hibátlan, szokatlanul megkapó módon vegyíti az irodalmat, a játékosságot, a krimit, a misztikumot és a horrort.
Elsősorban a könnyen és gyorsan olvasható, velejében mégis tartalmas szórakozást kínáló különlegességek kedvelőinek ajánlott.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
