Visszatért a Disney+ sikeresnek tekinthető Libabőr sorozata! Az eltűntek alcímet viselő új széria azonban minden tekintetben alulmúlja az elődjét. Ide még “jóbarátunk”, David Schwimmer jelenléte is édeskevésnek bizonyult. Sőt, inkább a problémák sorát gyarapítja. Enyhén spoileres kritika.
Neked is hiányzott a Libabőr-hangulat?
Akkor bizonyára te is élvezted a 2023-as Libabőr sorozatot a Disney+-on. Bár jócskán voltak annak az évadnak is támadható elemei, a hangulatára nem lehetett panasz. Jóformán mindent tartalmazott, amit az eredeti könyvek rajongói megkedvelhettek, csak egy kicsit máshogyan. A széria zárulta után viszonylag hamar jött a füles, hogy joggal reménykedhetnek a nézők a folytatásban. Valamikor 2024 februárjában erősítették meg, hogy érkezik az új évad, amelyet már októberben el is kezdtek promózni. A legutóbbi szezon kritikájában ezt írtuk:
“A Libabőr alapanyagaiban megvan a lehetőség egy antológiasorozat lehetőségének is…”
Ekkor még inkább arra gondoltunk, hogy egy évadon belül lehetnének különálló epizódok. Az alkotók viszont inkább arra, hogy évadonként más-más sztorit fognak elmesélni, így végül is a Libabőrből valóban antológiasorozat lett. Az eltűntek alcímet viselő új évad, amit a Disney+ felülete egyenesen külön szériaként kezel, szinte semmiben nem követi elődjét. Nincsenek közös szálak, nincsenek azonos szereplők vagy helyszínek. De sajnos ez a megvalósítás minőségére is igaz.
A Libabőr: Az eltűntek csak kezdetben és nyomokban tartalmazza azt, amiért az előzmény bájosan szerethető volt.
Aztán hamar átcsap valamilyen eszelős, katyvaszszerű rémálomba – és nem a szó horrorisztikusan jónak vett értelmében.
Ne menj a pincébe!
A recept viszont ezúttal is hasonló, csak az alapanyag- és fűszerhasználatban vehető észre némi romlás. Cece (Jayden Bartels) és Devin (Sam McCarthy) elvált szülők gyermekei (+1 libabőrpont), akik apjuknál töltik a nyarat (+1 lbp), Brooklyn egyik kisvárosiasabb negyedében. Anthony (David Schwimmer) különleges hivatást választott magának, amikor úgy döntött, botanikus lesz. Nehogy véletlenül megzavarják a vizsgálatait, kísérleteit, a gyermekei lelkére köti, hogy semmiképpen ne menjenek le a pincéjébe (+1 lbp). A kölykök azonban nem tudják, hogy apjuk, és a városi fiatalok szülei egy harminc évvel ezelőtti rejtélyes esemény titkának hordozói (+n lbp). A probléma ismét csak az, hogy ez a titok a gyermekeik jelenét is veszélyezteti. A lurkók nyári szünete így jórészt az új kapcsolatok, szerelmek formálása mellett a rejtély megoldása és újraélése lesz.
A Libabőr: Az eltűntek sztorija semmi különöset, vagy igazán kirívót nem tartalmaz, ha a korábbról ismert libabőrös kereteken belül próbáljuk meg értelmezni. A formula mondhatni a régi, és a hozzáadott elemek is jórészt stimmelnek. Főleg az előző évad tekintetében. Megvannak a sablonkarakterek, a fröccsöntött konfliktusok, a személyes és közösségi tétek, valamint a változatos rémalakok és veszélyforrások. Eddig minden stimmel. A legnagyobb probléma ezúttal a megvalósítás minőségében rejlik. Hogy ez milyen produkciós problémák számlájára írható, talán mindegy is.
A végeredmény mégiscsak egy minden ízében inkább kellemetlen csalódás, mintsem felhőtlen kikapcsolódás.
Rejtély a forgatókönyvtárban
A logikai sorrendben némileg előreugorva kezdjük azzal, hogy az összképet tekintve az Eltűntek valójában olyan, mintha a történet nagyobb része egy külön sorozatként lett volna megálmodva. A nagyvállalati franchise-logika mentén viszont egész jól besuvaszthatónak bizonyult egy már meglévő és befuttatott cím alá. Így történhetett meg, hogy hiába az R. L. Stine könyveinek címét viselő epizódcímek, releváns kapcsolat nem sok, vagy csak a felszínen mutatkozik meg.
Valódi libabőrözés helyett vannak azonban máshonnan szalajtott horrorutalások.
Csak amelyek elsőre is látványosak: Péntek 13, Christine, A testrablók támadása (oké, ilyen a könyvekben is van azért), Az élőhalottak visszatérnek, Alien. Aki tehát elsősorban egy olyan könnyed, belső logikától többnyire mentes tini horror-komédiát keres, ami tele van kikacsintásokkal, annak még jobban ínyére is lehet ez az évad. Pláne, ha mellé még sci-fi rajongó is, ugyanis számos klasszikus sci-fi toposz is megjelenik. Növényalapú idegen életformák, titkos kísérletek egy szupertitkos katonai bázison, random űrhajók és kortárs mintára gyártott stock idegenek.
A legnagyobb probléma akkor jön, ha ezt a nyolc epizódon keresztül bonyolódó katyvaszt megpróbáljuk egy értelmes egészként kezelni. A Libabőr újabb iterációja ezúttal még kevésbé epizodikus, mint elődje, pedig már az is inkább az átívelő szálra koncentrált. Az epizodikusság ott főleg a karakterek egyéni problémáinak kibontakozásaként szolgált, ahol megérthettük a helyüket a nagy egészben. Valamint arra is, hogy nosztalgiázhassanak azok, akik ráismertek egy-egy Stine könyv cselekménypontjára, de ez itt most nem valós opció. Míg a 2023-as évadban így egy működő séma keletkezett, itt úgy válik egyhamar zavarossá a narratíva, hogy még a karakterek is elsikkadnak. Továbbra sem a mélypszichológiai analízis lenne a célja a szereplők megfelelőbb ábrázolásának. Ellenben legalább valami fogódzót és azonosulási pontot kaphatna a néző az elnagyolt papírmasék helyett.
Libabőrkeményedés
Ha pedig a karaktereknél tartunk, külön tanulmányt érdemelne Az eltűntek csoportdinamikai elemzése. Könnyed, tiniket célzó, szerényebb büdzséből dolgozó, rossz értelemben véve Disney Channeles hangulatú darabként kezelve figyelmen kívül is hagyható lenne. Érdemes azonban kitérni Trey-re, a sorozat ügyeletes rosszfiújára. Az alkotók vele, úgy tűnik, nagyon akartak valamilyen társadalmilag mélyebb és pozitívabb üzenetet közvetíteni, de minden próbálkozásuk félrement. Az alacsonyabban képzett, etnikai kisebbségi hátterű srác ábrázolása káros sztereotípiát mutat az adott közösségről. Erre csak rátesz egy lapáttal, amikor a második epizódban konkrétan gaslightingolja barátnőjét.
Még visszásabb, hogy ezután az alkotók megpróbálják felmenteni a tettei alól, egyfajta megváltásnarratívát adva neki.
Közben viszont elfelejtették megfelelően felépíteni az idáig vezető utat, hogy ezzel együtt jogosnak, vagy legalább érthetőnek érezzük a szándékot.
Mert ahogy el akarják ezt érni, az minimum hiányos, de leginkább problémás.
Ez a kiragadott példa viszont az állatorvosi lova is lehetne az egész szériának. A Libabőr: Az eltűntek hemzseg az ilyen és ehhez hasonló logikai buktatóktól és bakugrásoktól. Úgy karakter-, mint cselekmény- és történetbonyolítás szintjén. Sorra dobál be új elemeket és jelenségeket. De ahelyett, hogy egyszerűen kötné össze a pontokat, egy értelmezhetetlen zajjá válik az egész. Ezen a technikai megvalósítás több megoldása sem segít. Az egy dolog, hogy alapvetően tompának és sötétnek érződik a látványvilág, de a vágás és snittelés nagyobb ludas a gagyihatás megteremtésében. A speciális effektek kivitelezése bőven tűrhető, sőt, láthatunk jópofa megoldásokat is. Ugyanakkor a színészi játék inkább a sorozat gyengébb elemeit gyarapítja.
Igen, kiábrándító módon még sokak kedvence, a színészi nagyságát azonban sosem bizonyító David Schwimmeré is. Justin Long előző etapos teljesítményéhez mérve is sántít az alakítása,
de végig olyan low effort munkát végez, hogy igazából totál súlytalanná válik a jelenléte.
Az pedig egy másik és bántóan látványos probléma, hogy a történet szerint a negyvenes évei közepén/végén járó Anthony szerepére castingolták a hatvanhoz közelítő Ross Gellert.
Verdikt
Minden negatívuma ellenére azonban nem mehetünk el szó nélkül a Libabőr: Az eltűntek egyik legjobb húzása mellett, ami az egész hatodik epizód. A többségében a 81-es számú archívumot idéző, analóg found footage horrorokat másoló epizód a műfaj kedvelőinek igazi kis gyöngyszem lehet a rusnyán burjánzó dudva között. De a következő epizód retro sci-fiskedése is rejt némi hangulatot – ami egyébként sajnos nem igazán jellemző összességében. A sorozat azonban minden más tekintetben az amúgy közel sem tökéletes előzmény árnyékában marad. A tinidráma súlytalanabb, az alakítások gyengébbek, a konfliktus bár nagyobb szabású, de laposabb. A technikai megvalósítás, és főként a gyenge script alulmunkáltsága, a párbeszédek nevetségességbe hajló mivolta határozottan negatív szájízt hagy maga után. Ráadásul a ritmussal, az epizódok közti dinamikával is van problémája. Legközelebb vigyázzunk, mit kívánunk.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
