Sorozat

A Lioness kapott egy becsületes Jack Ryan beöntést, amire szüksége is volt

A Paramountnál csapágyasra hajtott Taylor Sheridannek nincs mostanában könnyű dolga. Míg eddigi magnum opusa, a Yellowstone meglehetősen vegyes megítéléssel intett búcsút a nézőknek, addig más sorozatai sem tündökölnek igazán. Nem úgy a Lioness, amely a 2. évadához érkezve képes volt számos ponton az előnyére változni. Egy új klasszikus lenne születőben? Spoilermentes évadkritika.

Az előző részek tartalmából

A korábban Special Ops: Lioness címre keresztelt szériából a 2.évadra már csak az amúgy is közkeletűen használt Lioness maradt meg a második évadra, aminek szimbolikus jelentősége is lehet.

Taylor Sheridan egyik frissebb sorozata ugyanis megszabadult néhány korábbi markáns elemétől, miközben újabbakkal bővült.

Vagy méginkább korábban is meglévő, de nem előretolt aspektusait emelte ki ezúttal. Mivel az előző évad egy önmagában is elég kerek sztorit adott, az alkotók így lényegében bármerre elindulhattak a folytatásban. Bizonyos korábban lefektetett keretek között, persze.

Cruz (Laysla De Oliveira) és Joe (Zoë Saldaña) közös akciója és története látszólag véget ért, a CIA-nak azonban szüksége lenne a Lioness program folytatására. A speciális hírszerzőt ezúttal a mexikói határ közelében és az USA területén vetnék be, ami finoman fogalmazva is ingoványos, illegalitás közeli húzás. De a cél a terjeszkedő drogkartellek megregulázása, aminek nagyobb geopolitika hatása van, mint azt elsőre gondolhatnánk.

Joe-nak így egy újabb katonahölgyet kéne csatasorba állítania, ám több tényező is nehezíti a helyzetét. A kiképzésre hagyott szűk határidő is kellemetlen, de Joe-nak már a kiválasztási folyamattal is vannak problémái. Mint ahogy a végül kiválasztott katonával is, aki ezúttal egy kifejezetten halálos, kissé öntörvényű pilóta, Josephina Carrillo (Genesis Rodriguez).

Joe és csapata, valamint a CIA, és végül is egész Amerika sokkal nagyobb fenyegetéssel néz szembe, mint az elsőre látszik. Ez pedig így vagy úgy, de mindenkire rányomja a bélyegét, ami pedig a Lioness 2. évadán is szembetűnő nyomokat hagy.

Ami viszont nem változott, az a nagyon is erős minőség és szórakoztató jelleg. 

Ide nekem az oroszlánt is!

A Lioness leglátványosabb változása a dráma és akció hangsúlyeltolódása terén jelentkezik, mégpedig az utóbbi felé billentve a mérleget. Bár az első szezon is tartalmazott jó pár pofás akciószekvenciát, ott nagyobb szerepet kapott a másik oldal kibontása. Legyen az akár a személyeken belüli vívódás, a titkos akciók pszichológiai terhe, vagy éppen az interperszonális kapcsolatok egymásnak feszítése.

A második etap azonban már jobban támaszkodik a politikai-, és kémthriller zsánerben rejlő akciófaktorra.

Szerencsére azonban nemcsak az explicit fegyverpornó és taktikai outfiteket piedesztálra emelő kifutógála szintjén. A fegyveres konfliktusok mindig kényesen dilemmás helyzetekből fakadnak, és oda is jutnak vissza. Az időnként tapasztalható golyózápor úgy képes időről időre lehűteni a forró helyzeteket, hogy közben újabb pattanásig feszült szituációkat eredményeznek. A fokozás tehát nagyon is jól működik a Lioness esetében, ami egy kifejezetten intenzív sorozatélményhez vezet.

Ez az intenzitás természetesen a szereplőkön is következetesen meglátszik. Egy olyan tipikusan karakterfókuszú médiumnál, mint a sorozat, erre szükség is van. Joe láthatóan egyre nehezebben viseli a kollégái ügyes-bajos dolgait és a munkájával járó mentális terheket. Ugyanakkor az otthoni környezetben sem találja a helyét. Ez a kétoldali nyomás pedig olyan satuba fogja szegényt, amely hirtelenebb és intenzívebb kifakadásokra kényszeríti. Ez pedig szépen összhangban van azzal a nyomással, amelyet Carrillo százados is átél küldetése során, valamint a háttérben meghúzódó geopolitikai machinációk súlyával is.

A Lioness 2. évada tehát, legyen akármennyire közhelyes, de valóban növelte a téteket minden téren.

Legyen az akár személyes, pszichés, vagy a világ rendjét érintő. Ez pedig csak azoknak lehet rossz hír, akik jobban kedvelték az első évad némileg csöndesebb, intimebb és visszafogottabban építkező jellegét. Tom Clancy és az Amazon Jack Ryan sorozatának hívei azonban kifejezetten örvendezhetnek, mert úgy tűnik, Sheridan nem félt a kémthriller keresztapjától inspirálódni. 

Verdikt

A Lioness a 2. évadához érkezve úgy volt képes változtatni a receptjén, hogy néhány hangsúlyt eltolt ugyan, de a minőségből, vagy a szórakoztatásból nem engedett. Időnként fel-feltűnik ugyan egy-egy technikai baki (pl. vágásbéli kontinuitás megbomlása, furcsán amatőr hatású kameramozgás), de ezek összességében nem számítanak annyit a végeredményt illetően. Akik érzékenyebbek a határozottabb politikai kinyilvánításokra, azoknak is felszaladhat időnként a szemöldöke, ugyanis Sheridan mintha bátrabban foglalna állást egyes karaktereken keresztül bizonyos aktuális közéleti kérdésekben. Álláspontja vitatható lehet ugyan, de a megvalósítás szintjén képes tartózkodni a prédikációtól, szájbarágástól.

Zoë Saldaña játéka továbbra is említésre méltó, ám karakterépítése ezúttal kevésbé színes, alakítása többször kimerül az ingerült üvöltözésben. Mint ahogy Genesis Rodriguez is inkább egysíkú, mint árnyalt játékot hoz Carrillo szerepében.

Laysla De Oliveira viszont továbbra is egy csiszolatlan gyémánt,

aki valamivel nagyobb szerepekre és franchise-okra hivatott. A Lioness 2. évadában megkezdett sztori viszont nem zárult le teljesen, így bizakodva várhatjuk a folytatást. Van miért.

8 /10 raptoroszlán

Lioness

Lioness

kém-/akcióthriller
8 epizód
Premier: 2024. november 01.
Showrunner: Taylor Sheridan
Csatorna: SkyShowtime

Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.

editor
Már általánosban írtam könyvekről a suliújságba, majd 2009-től egy online magazinba filmekről. A sci-fi/horror/szuperhős vonal mellett kifejezetten vonzanak a trash és peremtartalmak. Meg a metál!