Hugh Howey Siló kisregény sorozata lezárul! A Por történetének középpontjában Juliette próbálja leleplezni az igazságot, és bosszút állni a siló építőin, míg Donald kétségbeesetten próbálja megmenteni az embereket felettesei tervétől – és önmaguktól. De mit szólnak a siló lakói az igazsághoz? Enyhén spoileres kritika.
Idén novemberben érkezik Hugh Howey Siló kisregénysorozata alapján készült Apple sorozat 2. évada. Amíg a Siló folytatására vártunk, elolvastuk a tavaly új kiadásban megjelent köteteket. A Silóban egy izgalmas és nyomasztó disztópikus világot ismerhettük meg, ahol a főhőssel együtt derítette ki az olvasó a rejtélyeket. A Műszak remekül mesélte el a silók eredettörténetét és árnyalta tovább a sztori világát. Az idén nyáron megjelent Por az utolsó kötet, amelyben kiderül, sikerül-e a főszereplőknek megdönteni a rendszert.
A Por történetében visszatérünk a 18-as silóba, ahol Juliette immár polgármesterként tevékenykedik. Az igazság birtokában leginkább a bosszú hajtja: mindenáron el akarja pusztítani az 1-es silót, és felszámolni végre a többi siló rendőrállam szerű ellenőrzését. Társaival és a lakossággal is megosztja az igazságot, de elég vegyes a fogadtatás. Miközben a belső krízissel kell megküzdenie, elnyomóik is akcióba lendülnek. Elég egy gombnyomás, hogy örökre elsötétítsék az otthonukat.
Donald, az előző kötet végén fellázadt az 1-es siló vezetői ellen és a Porban megpróbálja a kezébe venni az irányítást. Lukassal és Jules-al együtt igyekszik megoldást találni a silókat fenyegető szörnyű terv felszámolására és az emberek megmentésére. Az ideje egyre fogy, az egészsége titokzatos módon fokozatosan romlik, és tevékenysége nem marad sokáig titokban a felettesei előtt.
Ahogy legutóbb, a minél alaposabb kritika érdekében most is innentől enyhe spoilerek következnek!
Jules rendet tesz
Jó volt ismét találkozni az első kötet főhősével, Juliette Nicholsszal. Jules története ott ért véget, hogy visszatért az otthonába, a 18-as silóba, ahol a biztos halál elől mentették meg a társai. Átveszi Bernard helyét, és immár polgármesterként irányítja a silót. Az 1-es silóról is tudomást szerez, és megfenyegeti Donaldot, hogy most rajta a sor: rendet fog tenni.
Ez a rendrakás azonban nem megy az elképzelése szerint. Jules megosztja az emberekkel a teljes igazságot: hogy túlélte a kinti világot, hogy más silók is léteznek, sőt! Ásni fognak a föld alatt, hogy elérjék a szomszédos siló megmaradt túlélőit és megmentsék őket. Az emberek azonban emberek maradnak, és Howey ennek ábrázolásában nagyon jó. A lakók közt ugyanis leginkább káoszt okoz az igazság. Egyesek hisznek Julesnak, míg mások teljes értetlenséggel, sőt, ellenséges indulatokkal fogadják az új információkat. Valahol érthető is: a világukat teljesen felforgatta a tény, hogy nincsenek egyedül és talán túlélnének odakint. Szélsőséges csoportok, lázongások és engedetlenség üti fel a fejét a 18-as silóban.
Juliette makacs, és erős igazságérzettel rendelkező jellemének remek ellentéte szerelme, Lukas. A férfi lépten nyomon figyelmezteti tettei következményeire, és józan hangként próbálja a nő tudtára adni, hogy amit tesz, nem feltétlenül hoz békét. Kettejük dinamikája jól rávilágít a rendszer elleni lázadás és az emberek felszabadításának ellentmondásosságára. Howey élethűen és feszülten írja le a siló felbolydult életét és azt, milyen következményei lesznek a nő tetteinek.
A Por a megszokott jól felépülő feszültséggel mutatja be a belső és a külső fenyegetést, ami Julesra nehezedik.
Ami Donaldot illeti, ő továbbra is szélmalomharcát vívja az 1-es siló titkaival és próbálja szabotálni a rettegett Thurman terveit. Ehhez társul még egy remek fordulat: Donny ugyanis beteg, és egyre fogy az ideje, hogy változást hozzon. Izgalmas, de sajnos most elég rövid szál volt az övé. Jó lett volna még vele időzni, lassabban felgöngyölíteni az igazságot, és Jules-al folytatott rádiózásairól is szívesen olvastam volna többet.
Összecsapott részletek
Howey írástechnikája sosem volt tökéletes, de azért valamennyit fejlődött a befejező kötetre. A stílusa letisztultabb lett, a kaotikus jelenetekből pedig kevesebb. Még mindig próbálkozik a szépirodalmi leírásokkal és hasonlatokkal, de ezek inkább nehézkessé teszik a szöveget, mintsem olvasmányossá. Howey erőssége inkább a jó karakterek és az ügyesen bonyolított történet.
A Por sztorijában azért vannak hiányosságok, és mintha az író sietett volna a befejezéssel. Donny szála például jóval rövidebb lett, a végső összecsapásra pedig viszonylag hamar került sor. Ez azért is meglepő, mert az eddigi kisregényekben az író lassan építette a feszültséget, és alaposabban bontotta ki a szálakat.
Máshol is érződik ez a kapkodás. A 18-as siló világában például előhoz egy új témát, a vallást és a fanatizmust. Ugyanakkor először isteneket emlegetnek, majd előkerül a Biblia, majd Isten. Most akkor ők keresztények vagy a siló építőit tisztelik istenként? Nem kell feltétlenül kibontani minden részletet, de egy koherens hátteret jobban fel lehetett volna vázolni. A mellékszereplők kapcsán Jimmy és a gyerekek karaktereivel pedig Howey nem tudott mit kezdeni. Ott vannak, jönnek-mennek, de teljesen feleslegesnek érződnek. Nem látjuk, hogy Jimmynek gondja vagy konfliktusa lenne a beilleszkedéssel, nem segít igazán Julesnak sem. Egyedül Elise fejezetei az érdekesek, és leginkább az, ahogy Howey egy gyerek szemszögéből mutat be egy krízist.
Az 1-es silóban pedig a Por visszahoz egy halottnak hitt karaktert, kvázi azért, hogy meggyorsítsa Donald nyomozását, és rávilágítson az előző kötetben elhintett egy-két fordulat megoldására. Így viszont Donny korábbi tettei súlytalanná válnak, a visszahozott karakter pedig már csak önmaga árnyéka és nem érződik valódi fenyegetésnek.
A végső lezárás pedig remek lenne, ha Howey kitért volna – akár csak említés vagy egy párbeszéd erejéig – a többi siló sorsára. A 1-es, 18-as és 17-es silók történetét lezárta, de nem tudjuk meg, mi lett a többiekkel? Nekik milyen sors jut? Őket miért nem próbálták meg felszabadítani? Vagy ha tudatos döntés volt ez a karakterek részéről, legalább egy fél mondat erejéig ki lehetett volna térni arra, miért is.
Változhat-e az emberiség?
A Siló könyvek központi témája az emberiség. Howey disztópiájában egy maroknyi ember önkényesen döntött az emberiség sorsáról, és a föld alá száműzte őket. A silók tervei és megfigyelése egy aprólékosan felépített terv része volt, amely az új, apokalipszis utáni világ újrakezdését szolgálta. Vagy szolgálta-e? Hiszen azért, hogy egyszer majd újra a felszínre mehessenek, a központ emberei megfigyelik, mérgezik a többi silót, és ha elfajul egy-egy silón belül a helyzet, egy gombnyomással megölnek több százezer embert. A hatalomvágy és a hiúság itt is megrontja a vezetőket, és már korántsem olyan egyértelmű, ki a jó és ki a rossz.
A történet remekül boncolgatja ennek kapcsán az olyan morális kérdéseket, hogy dönthet-e egy ember a teljes emberiség sorsáról? Vagy hogy lehet-e újrakezdeni az életet a földön? Tanul-e így valamit az emberiség, vagy majd kezdi elölről egymás elpusztítását?
A kötetek nem válaszolnak meg minden kérdést, de elgondolkodtatják az olvasót. Az olyan emberek, mint Donald vagy Juliette mindig is voltak és mindig is lesznek. Az erős igazságérzetű, egyenes vezetők, akik hisznek a társaikban és az újrakezdésben. A történet azonban azt is reálisan ábrázolja, hogy a tetteiknek jó és rossz következményei is vannak, és bizony áldozattal jár, ha valaki szembeszáll a rendszerrel.
A Por végkifejlete ebből a szempontból – a fent említett hiányosság ellenére – egy kerek ívet jár be. Nem lehet fenntartani több száz évig egy diktatúrát, és nem feltétlenül az a lázadás veszélyes, ami a hétköznapi emberek felől érkezik– hanem amelyik a diktatúrát fenntartó csoporton belülről jön. Donny karaktere, először, mint a siló tervezője, majd az 1-es siló szabotőre remek példája ennek. A naiv, eszközként használt férfi, aki előbb önámításban él, majd ahogy elkezdi felfedezni a silók titkát, egyre inkább egykori felettese ellen fordul. Küzdelme a diktatúrával és a saját lelkiismeretével mélyen emberi és hiteles, és Jules mellett a másik remek főhőse a sorozatnak.
A történet végén hozott áldozata pedig megható, de tökéletes lezárása a szálának.
És hogy mi lesz az emberiséggel? Howey elhinti a reményt, hogy talán a főhős és társai tanultak valamit, és az újrakezdéssel minden másképp lesz. Viszont annak eldöntését, milyen lesz vagy lehet a jövő, ránk bízza. A befejezés így félig-meddig nyitott, de ez helyén is van így. Az író pedig utoljára elhinti a reményt az olvasóban, hogy talán létezik, vagy lesz olyan világ, ahol az emberek felhagynak a pusztító fegyvergyártással és békében élnek a földön.
Verdikt
A Por fordulatos és megható befejezése a Siló-kisregénysorozatnak. Howey szépen viszi végig a disztópia központi témáját, az emberiség megmentésének és változásra való képességének kérdését. Nincs teljesen happy end, egy realisztikus, keserédes lezárást kapunk, ahol viszont ott van a remény is, hogy az emberiség egy nap talán felhagy önmaga pusztításával.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
