Film

Ahol a sötétség lakozik, ott tobzódnak a közepes horrorklisék – Kritika

Az Ahol a sötétség lakozik simán lehetne akár egy beilleszkedési nehézségekkel, vagy családon belüli kulturális ellentétekkel foglalkozó horror is. Gyanús, hogy az eredeti cél valami ilyesmi lehetett. Ám Bishal Dutta első nagyjátékfilmje csupán egy újabb klisés tucatdarab, amit az egzotikusnak szánt körítés sem igazán emel magasabb polcra. Az alig működő hangulat és forgatókönyv meg pláne nem. Spoilermentes kritika.

Ahol a sötétség lakozik, az a sztori

Az Ahol a sötétség lakozik hivatalos szinopszisa így szól:

“Samidha kétségbeesetten igyekszik beilleszkedni az iskolában, miközben egyre inkább eltávolodik a gyökereitől és mindentől, ami a hindi kultúrával kapcsolatos. Amikor gyermekkori barátnője segítséget kér tőle, majd ezt követően nyom nélkül eltűnik, a fiatal lánynak szembe kell néznie egy ősi gonosszal.”

Ezzel szemben pedig a filmben az történik, hogy Samidha (Megan Suri) egyáltalán nem küszködik a beilleszkedéssel. Nem igazán cukkolják, vagy piszkálják a származásával. Sőt, úgy néz ki könnyen barátkozik, és még egy fiú, Russ (Gage Marsh) figyelmét is felkelti. A gyökereitől való eltávolodás egy anyjával történő (Neeru Bajwa) civakodásban ölt testet. Mint minden tinédzser, ő is szeretne inkább a kortársaival lógni és szórakozni. Mintsem olyan hagyományokat ápolni, amiket másodgenerációs bevándorlóként nem is nagyon ért, és amikhez nem is kötődik annyira, mint a szülei. Vagyis leginkább az anyja.

A gyermekkori barátnő, Tamira (Mohana Krishnan) segítségkérése már érdekesebb téma. Kettejük közül inkább a hosszú, fekete szövetkabátot hordó, erősen kialvatlannak látszó, furcsán viselkedő, állandóan befőttesüveget cipelő lánynak nem megy a beilleszkedés. Olyannyira nem, hogy amikor a féltve őrzött üveget Samidha kiüti a kezéből, Tamira nyomtalanul eltűnik. Eltűnésének pedig sokkal több köze van a rejtélyes nyitójelenethez, mint arra bárki számítana.

Ahol a sötétség lakozik, az az üresség

Az Ahol a sötétség lakozik legnagyobb problémája, hogy rettenetesen üres.

Miközben simán meglenne a lehetősége arra, hogy reflektáljon egzisztenciális félelmekre, a kulturális ellentétek borzalmára, vagy kiélezzen családon belüli konfliktusokat.

Ehelyett pedig Bishal Dutta a középszerű sablonok indiai mázzal leöntött felhasználása mellett döntött. Ebben a közegben kevésbé tud bármiféle releváns gondolatot erőteljesen, vagy legalább eredményesen átadni. Ezért tényleg kár, mert a lehetőségek jobb kiaknázása nélkül a filmje egyszerűen üres marad, mint egy démon nélküli befőttesüveg.

Egyfelől üres kulturális szinten. Értve ez alatt azt, hogy lényegében semmit nem kezd az “indiai család Amerikában” témával, pedig az eredendő cél valahol ez lehetett. Látunk és hallunk több anya-lánya konfliktust, amik vagy ünnepi segédkezés körül forognak, vagy pedig arról, hogy Samidha miért nem kötődik a gyökereihez. Amikből kisgyerekként amúgy sem tapasztalt annyit, mint édesanyja. Poorna láthatóan önmegnyugtatásként és a gyökértelenné válás elkerülése miatt is ragaszkodik annyira a hagyományokhoz. Nem látjuk, ennél fogva pedig nem is teljesen értjük meg, hogy miért is fontos ez az anyuka számára, vagy hogy éppen Samidha beilleszkedési nehézségekkel küszködne. Ennek érthetővé és átélhetővé tétele nélkül azonban meglehetősen nehéz ezt a kulturális ellentétek, vagy a beilleszkedés horrorjaként kezelni. 

Ahol az üresség lakozik, az a megvalósítás

Az Ahol a sötétség lakozik másfelől üres a kapcsolatok szintjén is. Az ímmel-ámmal bemutatott családi körkép mellett relevánsnak akarja mutatni a két fiatal lány kapcsolatát. De ebből lényegében semmit sem látunk. Azt is csak később, egy viszonylag későn érkező expozíciós célú monológból tudjuk meg, hogy Tamira és Samidha gyerekkori barátnők voltak. Tamira addig simán csak egy furi különc, aki ugyanabból a kultúrkörből érkezik, mint Samidha.  Az anya – lánya kulturális konfliktus mellett így a nulla kémiával működő lányok közös szálát is nehéz komolyan venni. Nincsenek igazi tétek és karakterek. Csupán a sablonokra épülő cselekmény által kijelölt sarokpontok, amikhez alkalmazkodva a forgatókönyvírók önkényük szerint rángatják és beszéltetik a szereplőket.

Így sztori sincs igazán, amiben a szörny legalább metaforikusan működhetne.

Bár valójában cselekmény sincs sok. Ami pedig van, az annyira a Sablonhorrorok Nagykönyvéből lett előcitálva, hogy képkockáról képkockára megjósolható minden húzása.

Feszültséget és hangulatot, vagy hatásos ijesztéseket csak nyomokban tartalmaz. Pedig jump scare próbálkozásból akad bőven, de mindhiába. Ráadásul horrorhoz képest a vérmennyiséget is szűkösen kezeli, de haláleset sem sok van. Ha már suspense nincs, legalább a hullaszám fokozhatná az izgalmakat. A végeredménynek sajnos a minden téren közepes és formulaszerű megvalósítás sem kedvez. Sem Dutta rendezése, sem az operatőri munka nem képes emelni a film ázsióján. Nincsenek igazán kreatív vagy egyedi megoldásai, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy technikai téren igazán nagy hibái sincsenek.

A végjáték démoni leszámolása az Ahol a sötétség lakozik kevés értékelhető akciószekvenciája, minden kisebb esetlensége és túlhúzottsága ellenére is.

A húsevő és lélekrabló démon, Pischach (nem röhög!) megvalósítása szintén egészen pofás, már amikor látható. Plusz egy pont azért, hogy a szörnyet többnyire praktikus effektekkel próbálták életre kelteni. Kár azonban, hogy láthatatlan formájában iszonyúan túlhasznált, suttogó-sustorgó, röfögő-hörgő hangokat ad ki. 

Ahol a sötétség lakozik, az a verdikt  

Az Ahol a sötétség lakozik közel sem nézhetetlen film, azonban a középszerűségnek is inkább az alsófertályán helyezkedik el. A klisék halovány fényét emelhetné, ha több kreativitást, valódi kulturális referenciákat és traumákat, érthetően és egyértelműen átadott konfliktusokat rejtene. Vagy legalább szórakoztatóan megoldott halálnemeket.

Ezek nélkül viszont csak az üresség marad, meg az érzet, hogy ebből legalább egy hatásosabb horror is lehetett volna.

Nemcsak a hardcore, de a hétvégi zsánerfogyasztók is láthatták már minden fogását, és sokszor ennél jobb megvalósításban.

4 /10 pischach raptor

Ahol a sötétség lakozik

It Lives Inside

horror
Játékidő: 99 perc
Premier: 2023. szeptember 21.
Rendező: Bishal Dutta

editor
Már általánosban írtam könyvekről a suliújságba, majd 2009-től egy online magazinba filmekről. A sci-fi/horror/szuperhős vonal mellett kifejezetten vonzanak a trash és peremtartalmak. Meg a metál!