HIRDETÉS

HIRDETÉS

Film

Amszterdam kritika: Hagyjuk meg a dadaizmust a múlt század ópiumának

David O. Russell az Amerikai botrányhoz hasonló sztárparádét rántott össze egy dadaista, két világháború közti bohém nyomozáshoz. Minden adva volt egy jó filmhez, de az összetartó erőt elvitte a dada. Amszterdam filmkritika.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A dadaizmus az 1910-es években indult művészeti mozgalom volt, melynek lételeme a lázadás, az abszurdum, a megszokott kifordítása, sőt botrányosítása. Főleg a képzőművészetben és az irodalomban nyert teret, hatása azonban a filmeken is nyomot hagyott (elég olyan filmekre gondolni, Visszatérés az értelemhez), hatásáról a neoavantgárdig egészen napjainkig nem is beszélve. David. O. Russsell legújabb filmjénél, az Amszterdamnál is erősen érződik az irányzat iránti vonzalom. Annyira, hogy szinte minden elemét leuralja a filmben, sőt már a forgatókönyv keletkezésének körülményeit is: ugyanis Russell a főszereplő orvost játszó Christian Bale-el együtt kezdték el kitalálni a történetet, amelybe aztán a többi színész is sorra bevonódott.

(L-R): Christian Bale, Margot Robbie, and John David Washington in 20th Century Studios’ AMSTERDAM. Photo courtesy of 20th Century Studios. All Rights Reserved.

Minden Burt Berendsennel (Christian Bale) kezdődött. A New Yorkban praktizáló orvos – aki maga is háborús veterán – feltett szándéka, hogy jobbá tegye az I. világháborúban megsérültek életét – hol pót végtagokkal, hol pedig saját kísérletezésű fájdalomcsillapítókkal. Küldetésében vele van legjobb barátja, Harold Woodsman (John David Washington) ügyvéd is. Egy napon egy fiatal nő, Elizabeth Meekins (Taylor Swift), történetesen egykori tábornokuk lánya állít be hozzájuk édesapja holttestével, hogy a doktor Berendsen boncolja fel, mert az apa valószínűsíthetően nem természetes halált halt. Amint előkerülnek az első perdöntő bizonyítékok, a tábornok lányát megölik Berendsenék szeme láttára, ráadásul a gyilkosságot is rájuk akarják kenni. A két barátnak, saját életük érdekében is, ki kell nyomozniuk, ki ölte meg a Meekins lányt – egy klasszikus whodunit történet veszi kezdetét. Vagyis venné, ha ez nem egy dada művészet inspirálta David O. Russell film lenne.

(L-R): Christian Bale, Margot Robbie, and John David Washington in 20th Century Studios’ AMSTERDAM. Photo courtesy of 20th Century Studios. All Rights Reserved.

A fő csapásiránynak a konfliktus utáni flashback ágyaz meg, amely egyensen 1918-ba, az I. világháborúba veti vissza a történetet. Itt becsatlakozik a harmadik főszereplő, Valerie (Margot Robbie), hogy felskiccelje a plakáton szereplő trió barátságát és kollázst adjon a dadaizmusról. Valerie-n keresztül megjelenik például az assemblage (hulladékokból összeállított alkotás), a dadaista dalok (véletlenszerűen kihúzott szavakból összeálló dal vagy vers), az aformális, néha meghökkentő elemekből összerakott képek. Nemcsak díszletekbe rejtve van filmen a művészeti mozgalom, hanem az Amszterdam filmnyelvében is.

HIRDETÉS

Narratívája sokszor sutba dobja a hagyományos történetmesélés szabályait, és aszerint zajlanak – sőt folynak szét – az események, ahogyan azt a főszereplők szeretnék.

Kijön a rendőrség Berendsent kihallgatni? Neki ehhez nincs kedve, inkább a boncnok (Zoe Saldaña) sérülését látja el. A felesége (Andrea Riseborough) pedig csak úgy a semmiből megjelenik féltékenykedni, mert miért ne. Ez a rövid jelenet is jól illusztrálja, milyen meghökkentő és kizökkentő élményben lesz részünk Russel filmjét nézve. Erre csak rátesz egy lapáttal a legtöbb színészre jellemző idegesítő vagy direkt ripacskodó játék. Utóbbit a gazdag és befolyásos házaspárt játszó Rami Malek és Anya Taylor-Joy járatja profira, akik olyan irritálóan keltik életre a különc és mindent jobban tudó párt, hogy ilyen ironikus játék már-már Oscart érdemelne.

(L-R): Rami Malek, Anya Taylor-Joy, and Margot Robbie in 20th Century Studios’ AMSTERDAM. Photo courtesy of 20th Century Studios. © 2022 20th Century Studios. All Rights Reserved.

Mindez vicces vagy akár zseniális is lehetne, ha az Amszterdam nem ragadna bele mégis a konvencionális történetmesélésbe. A krimi szál ugyanis halad a maga medrében, melyből aztán egy valós összeesküvés-elmélet bontakozik ki: az 1933-as Business Plotként elhíresült sztori. A rátelepedő dadaista elemek, mint a véletlenszerű történések, a laza ok-okozatok, a drámai ívek vagy amúgy bármilyen hagyományos filmes fogások hiánya elfolyósítják az Amszterdamot. Szó szerint.

Ugyanis az egész film ritmusa olyan, mintha hömpölyögnénk a véletlenszerűségben, miközben várjuk, hogy valami fontos történjen, és erre rá is vezessenek minket, és ez váltson is ki valamit belőlünk.

De igazából egy erősebb vágó már sok jót tenne ezzel – ha a dadaista film egyik kritériuma nem lenne a vágás szabályainak semmibe vétele. De a vágás terén sem olyan bátor az Amszterdam, hogy ezt is leírjuk a dadaizmus számlájára.

(L-R): Christian Bale and John David Washington in 20th Century Studios’ AMSTERDAM. Photo courtesy of 20th Century Studios. All Rights Reserved.

Az Amszterdamban minden követhető, ha jól figyelünk, és a legvégére minden jelenet és furcsaság a helyére kerül, sőt a rendező a mai nem túl vidám világunkra reflektáló üzenettel enged utunkra, miközben élteti egy kicsit a művészetet és a szabad szelleműséget. De az egész nagyon nehezen befogadható, és a különlegességek se erősek annyira, hogy kiemelkedő vagy emlékezetes filmként maradjon meg bennünk mindez.

Nehéz eldönteni, hogy egy félresikerült kísérlettel vagy egy szegény ember Wes Andersonjával van-e dolgunk.

6 /10 raptor

Amszterdam

Amsterdam

történelmi szatíra
Játékidő: 134 perc
Premier: 2022. október 27.
Rendező: David O. Russell

Főszerkesztő
2009 óta foglalkozok blogolással és cikkírással. Jelenleg a Roboraptoron vagyok megtalálható főszerkesztőként. Bármilyen kérdésed van, a roboraptorblog[kukac]gmail[pont]com elérhetsz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük