Ha azt hitted, a Rick és Morty-nál nincs elborultabb sorozat, akkor itt az ikertesója 

A Shlorp bolygót elpusztító aszteroida becsapódását megelőzően néhány lakónak sikerül elhagynia a planétát, így a sorozat főszereplői, Korvo, Terry, valamint a replikánsaik, Yumyulack és Jesse is új élőhely keresésébe kezdenek. A velük tartó élő szuperkompjuter, a baromi aranyos, merchandise-ösztönző Pupával kívánják terraformálni a Földet. Amíg ez meg nem történik, addig valahogy túl kell szenvedniük magukat a hétköznapokon.

Míg az első évad leginkább a beilleszkedés, valamint a földi élet furcsaságainak kifigurázására, az emberi gyengeségek bemutatására koncentrált, addig a második évad már szinte megszokott élőhelyükön mutatja be a magukat Solar Opposites-oknak nevező főszereplőinket. Az évadot egyből erős felütéssel kezdik, megpróbálják elhagyni a Földet, azonban tervük banális körülmények között hullik szét, amivel borítékolhatóvá válik, hogy a shlorpiak még egy ideig az emberiség nyakán maradnak.

Az első évad legnagyobb gyengesége talán az volt, hogy maga a készítő, Justin Roiland is érezhette, hogy a Solar Opposites tulajdonképpen sok rajongó szemében tűnt Rick és Morty spin-off sorozatnak, már csak azért is, mert a rajzolás, a karakterek hangja, de még a kozmikus szinteken történő gondolkodás is a széria alapját képezte, csak úgy, mint az Adult Swimen futó nagytesónál. Ezt a második évadra sokkal jobban sikerült elkülöníteni, és ki lehet jelenteni, hogy a Solar Opposites végre megtalálta a saját hangját.

Dan Harmon ráhatása ugyanis azzal járt a Rick és Morty esetében, hogy a hihetetlenül frappáns humor mellett a drámai történetszálak is előtérbe kerültek. A Solar Opposites viszont ezt nem tolja túl, a humort viszont annál jobban. Az első évadhoz képest magasabb értelmi színvonalat képviselő poénok mellett az alkotók John Oliver stílusával a műsor szolgáltatóját, a Hulut is rettentő intenzitással kezdték el ekézni, amitől az amerikai közélet szereplői sem maradnak szárazon.

Végre az epizodikusságot is megtanulták a sorozat erényeire fordítani. Amíg az első évadban kicsit úgy tűnhetett, mintha a poénokhoz írnák a sorozat cselekményét, a második évadra ez már helyreáll, és sokkal elgondolkodtatóbb epizódokat is sikerült beleszuszakolni a mindössze nyolcrészes évadba.

Az epizódok rendkívül feszes tempót diktálnak, az animáció pedig továbbra is magas minőséget képvisel. Ám ahogy a Rick és Morty esetében, úgy itt is csupán egy-két részre történő kihatása van a nagyobb eseményeknek, mint Evil Morty hatalomra kerülése, vagy a Solar Opposites esetében a miniatürizált világ történései. Ugyanúgy akad egy-egy kivétel ilyen tekintetben az említett sorozatokban: a Rick és Morty esetében a Rick citadella történései, a Solar Opposites esetében pedig a Falon belüli cselekmény képviseli ezt az aspektust.

Az egyik replikáns, Yumyulack az első évadban kezdte el lezsugorítani a vele gonoszkodó, vagy neki nemtetsző embereket, akiket a hálószobájában kialakított üvegfalban helyezett el. Azonban az ott ragadtak hamarosan egy komplett társadalmat építettek fel. A poszt apokaliptikus filmeket idéző mikroszkopikus társadalom ötlete hatalmas mélységeket vitt az alapvetően poénokra építő sorozatba; nem véletlen, hogy ez a történetszál kiemelt figyelmet kap az epizódok során.

A Falban élők társadalmat alakítanak ki, gazdaságot építenek, és természetesen, mivel emberi tulajdonságaik nem vesztek el a zsugorítás során, hadakoznak egymással.

Spoilerek nélkül rendkívül nehéz erről a részről bármit is írni, az azonban biztos, hogy a Trónok Harca Arya Stark-Walder Frey harca kispiskóta lesz katarzis terén ehhez képest. A második évad bevallottan inkább átvezető volt a Fal története szempontjából, azonban nem telik feleslegesen az idő most sem, a cselekmény során számos olyan fundamentum kerül lehelyezésre, amelyek a következő évadokban kiemelt szerepet fognak betölteni.

Justin Roiland és csapata sikeresen bővítette a sorozat univerzumát is azzal, hogy más Shlorp bolygóról származó idegeneket is megismertetnek a közönséggel, még ha rövid időre is. Változás lépett fel a téren is, hogy míg az első évadban Korvóékat hivatott esetlen kívülállókként bemutatni a sorozat, a második évad elején már láthatjuk, hogy a két évad közötti időszakban mennyit is fejlődött a főszereplők az emberekhez való hozzáállása. A Nagy-Britanniában landoló másik idegen “család” ugyanis a csatornákban bujkálva próbál túlélni, és technikai fejlettségük ellenére rettegnek az emberektől, míg Terry például kifejezetten társas lénnyé fejlődik köztük.

Apropó fejlett idegen technológia: ha van olyan része a sorozatnak, ami még a Rick és Mortyt is felül tudja múlni, az ez.

Fegyverek és eszközök tekintetében ugyanis végtelen a bemutatott kütyük tárháza. Az egyik rész során egy erdőből faragnak egy perc alatt működő várost, amelyet faemberek és bokornépek töltenek fel munkaerővel, csak azért, hogy hőseink pénzt kereshessenek, és hazataláljanak.

A karakterek képe is tisztára lett suvickolva. Korvo ugyanis az első évadban olyannak tűnt, mintha Roiland lusta lett volna új karaktertípusokat kitalálni, és ugyanúgy egy Rick-szerű, minden helyzetet és problémát kezelni képes nárcisztikus személyiséget akarna létrehozni, csak űrlényben. Szerencsére teljesen más irányba vitték el a karakter ívét, ugyanis megmutatják az esendő, kétségbeesett oldalát, valamint a kitaszítottságot is megtapasztalja, ami furcsa mód emberibbé teszi az idegent. Csakúgy nagyobb fókuszt kap az évad során a szexuális beállítottsága is, amelyből a komplett fajra értendő konklúziókat is le lehet vonni.

A Solar Opposites tehát láthatóan rágyúrt arra, hogy a Rick és Mortytól független identitást alakítson ki magának, és habár ez nem is sikerül minden aspektusában, egészen más horizontokat kezd el felfedezni a sorozat. Itt azonban a Rick és Mortyt jellemző nihilizmust alapvetően egy egyre inkább pacifista, életigenlő szemlélet váltja fel, ami üdítő frissítés a napjainkban amúgy is épp elég komor hétköznapokban.