Meglehetősen megkérdőjelezhető üzenet dekódolható a HBO-ra nemrégiben felkerült rape and revenge moziból, A néma buliból. Az argentin bosszúsztori azonban nem csak emiatt nem túlságosan tetszetős eresztés: egyszerű thrillerként nézve sem nyújt sok érdemlegest. Bébikritika.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
A rape and revenge alkotások már elég régóta, a 70-es évektől kezdődően jelen vannak a filmvilágban, és a beszédes név miatt nem nehéz kitalálni, mi is zajlik ezekben a mozikban: alaposan helybenhagynak (megerőszakolnak és sok esetben agyba-főbe is vernek) benne férfiak egy nőt, aki miután testileg-lelkileg összeszedi magát, kegyetlen bosszút áll az erőszaktevőkön. Persze ehhez a fél évszázados recepthez nem mindenki állt úgy hozzá, mint például a zsáner talán legtöbbször idézett darabja, a Köpök a sírodra, páran igyekeztek megvariálni a műfajt – némileg az argentin A néma buli is eltér a szokásos formulától.
A történet szerint egy pár, Laura (Jazmin Stuart) és Daniel (Esteban Bigliardi) leutazik vidékre, hogy a nő apjának birtokán megrendezzék az esküvőjüket. Jóleső izgalom helyett erős feszültség bontakozik ki a tanyán, Laura apja ugyanis mindenbe bele kíván szólni az eseményt illetően. A lány – részben emiatt – leendő férjével sem tud zöld ágra vergődni, így aztán az esküvő előtti este átvándorol a szomszéd telekre, ahol éppen egy néma partit tartanak, azaz minden résztvevő fülhallgatón keresztül adja át magát a zenének. Laura megismerkedik két sráccal, ám a szórakozás abúzusba torkollik – a bosszú pedig természetesen nem várat sokat magára.
HIRDETÉS
Emerald Fennell nemrégiben Oscar-díjra jelölt filmje, az Ígéretes fiatal nő alaposan felfrissítette a szokásos nótát, a revans például nem a bevett módon, azaz a fizikai síkon zajlik, hanem sokkal hihetőbb eszközök, azaz lelki terror segítségével. A néma buli cselekménye messze nem ennyire invenciózus, de azért felmutat valamit: az elmaradhatatlan megtorlás ismételten jó véresen érkezik, ám – hasonlóan a Visszafordíthatatlanhoz – nem a megerőszakolt, hanem a megerőszakolt hozzátartozói által.
Laura apja és párja elveszik a bosszú lehetőségét a lánytól, erősen kontroll alatt tartják. A revans előtt konkrétan bezárják egy szobába – ám előtte sem viselkednek túl jól vele. A mindenbe belemászó apafiguráról már szóltunk, Daniel pedig talán még problémásabb: megjegyzéseket tesz a lány döntéseire, viselkedésére, a horrorisztikus este után nem veszi észre, hogy a visszatért menyasszonyával valami baj van, és érzéketlenül rá akar mászni, később pedig nem akarja elhinni, hogy a nőt erőszak érte.
A műfaj fentebb is említett darabjaiban is csak férfiak erőszakoskodtak, de egyik alkotásra sem lehetett rásütni, hogy azt sugallná, minden férfi erőszaktevő (vagy potenciális elkövető) – egészen mostanáig. Bárhová nézünk, agresszív, hatalmaskodó hímekkel találkozunk – úgy tűnik, mintha a film a férfierőszak intézményét, valamint “az elnyomó férfiak, elnyomott nők” narratívát kívánná vastagon aláhúzni. Ez a felépítmény azonban nem vezetett sok jóra. Az erőszaktevők ellen fellépő #metoo alapvetően egy nagyszerű kezdeményezésként indult, de a szélsőségesen hozzáállók miatt megosztó lett, vesztett a hiteléből, ami pedig csökkentette a valóban komoly esetek súlyát, ráadásul a mozgalom sok civil által ártatlannak vélt embereket (pl. a karrierjét lassan újra összerakó Louis C.K. vagy Woody Allen) is bedarált. Így aztán aki ebben a felfokozott közállapotban, a poszt-metoo világban akar megnyilvánulni a témában, némi árnyaltságot is vinnie kell a képletbe, különben inkább árt, mint segít a bántalmazottaknak és a társadalmi diskurzusnak.
Persze az is lehet, hogy kizárólag én látok bele mindenfélét a filmbe, és árokásás helyett valójában csak az “erőszak erőszakot szül” ősi tételének újabb mozgóképes megjelenítése zajlik egy thriller formájában. De így sem kerek az élmény. Pedig eleinte kifejezetten jól kigondolt eszközökkel él a film. Laura távolodása a szülői háztól a sötétedés alatt ügyesen megadja az alaphangulatot – érezzük, hogy itt tragédia lesz. A cím pedig szinte kötelezte az alkotókat, hogy a hangsávval is játszanak, amit szépen meg is tettek: ahogy a lány az erőszak után botorkál a tömegben, a néma csendben, az igen érzékletesen festi le a sokkot, a szituáció feldolgozásának nehézségét. A film második fele viszont már messze nem ilyen ügyes. A szokásos futkorászást, dulakodást és vérengzést a lehető leglaposabban sikerült tálalni, ráadásul a hajsza még azelőtt véget ér, mielőtt igazán beindulhatna. Így aztán bárhogy is csűröm-csavarom A néma bulit, csak nem áll össze egy jó alkotássá.
A néma buli teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmadatbázis) oldalán.
