Így mesél a Disney a megosztottságról – Raya és az utolsó sárkány

A Disney, látva a Pixar által kikövezett utat (Merida, a bátor), talán az Aranyhaj és a nagy gubanc munkálatai során kezdte más megvilágításba helyezni női karaktereit. Rapunzel már nem feltétlenül az a passzív hősnő, mint az aranykor hercegnői, nem a szőke herceget várja a lovon, sokkal inkább aktív mozgatórugója a cselekménynek és a főgonosz sem egysíkú. Egyértelmű feminista olvasata viszont az élőszereplős Csipkerózsika feldolgozásnak, a Demónának lett, ahol egyfelől árnyalták a gonosztevőt, antihőssé avanzsálva, megtéve főszereplőnek, másfelől végre úgy mesélték újra a jól ismert történetet, hogy univerzálissá tették a szeretet fogalmát, megnyilvánulását. Ezt a vonalat követte a Jégvarázs, ami felvillanyozó újraértelmezése volt Andersen művének. Az új, 20-as évtizedben tehát valahol elvárás, hogy a női főhősök is ugyanolyan aktív szerephez jussanak, mint az ellentétes nem és ne legyenek társadalmi elvárásokból fakadó sztereotípiák, ahogyan azt a Moana esetében is láthattuk.

A Raya és az utolsó sárkány esetében már tökéletesre csiszolták a nemek közötti egyenlőségek bemutatását, karakterek szempontjából. Teljesen természetesnek tűnik, hogy a főszereplő, aki lány rendelkezik minden olyan tulajdonsággal, amivel egy klasszikus hős, ha éppenséggel fiú. Ezúttal viszont a lány környezetében sem lepődik meg senki, hogy ugyanannyira talpraesett, intelligens, mer beszélni és kész harcolni, mindehhez pedig el sem kell eltitkolnia, hogy lány, ahogyan azt például Mulan tette.

A történet szerint Raya családja generációk óta őrzi Sisu, az utolsó sárkány lelkét, amit a mágikus lény egy drágakőbe zárt, mikor háromszáz évvel ezelőtt megakadályozta testvéreivel, hogy az emberiségre törő, saját gyarlóságukból fakadó  drúnok leigázzák a Földet. Önfeláldozása sajnos hiábavalónak bizonyult, mert Kumanda népe megosztottá vált; minden törzs a követ akarta megszerezni magának, hogy polgárainak jólétet biztosítson.

Miután Raya saját bőrén tapasztalja meg az árulás következményeit újra a háromszáz évvel ezelőtti veszedelemmel kell szembenéznie Kumanda népének, ezúttal sárkányok nélkül. Főhősünk viszont kész útnak indulni – hisz már mindent elveszített -, hogy felkeresse Sisut, akiről a legendák úgy tartják, valahol messze még mindig él.

Meglepő, de a felvilágosult hozzáállás ellenére a Disney még mindig klasszikus mesei szerkezettel építi fel a történeteit és használja a cégre jellemző motívumokat.

Adott a főhős, aki viszonylag idilli környezetben él, ami miatt kissé naivan áll hozzá a cselekményt kontextusba helyező társadalmi problémához. Kumanda országát a sárkányháború és a sárkányok kihalása után saját népe osztotta fel különböző területekre. Sisu lelkének drágaköve Szív tartományban maradt, ahol Raya családja generációk óta őrzi. Mivel a kő még mindig hatalmas mágikus erővel rendelkezik, jólétet biztosít annak a törzsnek, amelyik őrzi, emellett kimondatlanul a többi tartomány urává és vallási vezetőjévé teszi.

Az elmaradott törzsek vezetői mind maguknak szeretnék a követ, de nem önzőségből, hanem népük jólétének biztosítása miatt. Egészen újszerű motívum egy ennyire hétköznapokra is kiható társadalmi téma analógiája egy mesében, aminek köszönhetően a filmnek egyáltalán nincs gonosza. A mese elemzésekben a gonoszt károkozónak nevezzük, ez a kifejezés pedig tökéletesen illik a Raya és az utolsó sárkány másik főszereplőjére, Namaarira. Tipikus főellenség úton indul el, először barátjává válik a főhősnek, hogy bizalmába férkőzve elárulja és ellenpólusává váljon. De Namaari tetteit nem vezérlik önös célok, még csak nem is ellenszenves. Ha az ő szemszögéből látnánk az eseményeket, főhős lenne ő is. Sorsa összefonódott Rayáéval és útjuk minden fő fordulópontnál keresztezik egymásét. Tehát a klasszikus hőstörténethez társult egy gonosz nélküli felnövéstörténet, mindkét főszereplő szempontjából. Raya utazása során megtanul újra bízni, míg Namaari az összefogás és összetartozás erejét érti meg.

A két, külön utat bejáró, de összefonódó és összefogó hős jól rímel a kettéosztott társadalomra is. Akkor is, ha más környezetből jövünk, más tapasztalatokkal, ami miatt hozzáállásunk, világnézetünk is különbözik, a cél még lehet közös. Ehhez pedig a nyitottság, leegyszerűsítve a bizalom a kulcs.

A témaválasztás rendkívül aktuális. Világszinten talán még soha nem volt ennyire megosztott a társadalom. Egy elnökválasztás felfoghatatlan indulatokat szabadít fel a frusztrált, feszült emberekből, akik párbeszéd helyett most már azonnal egymás torkának ugranak, ha nem egyezik a világképük, látásmódjuk. De nem csak a politikai színterén polarizáltak az emberek, hanem vallási szempontok alapján is és az évtized legnagyobb kihívásában, a víruskezelésben is. Egy gyerek mindebből azt látja, hogy a felnőttek feszültek és agresszívak, verbálisan (is) rögtön az erőszakhoz fordulnak, ha más véleménnyel találják szembe magukat.

A jó mese pedig nevel és utat mutat. Raya és az utolsó sárkány esetében maga Sisu az üzenet, a tanulság. Amellett, hogy egy rendkívül szerethető karaktert teremtettek meg az ügyefogyott sárkánnyal, aki tisztaszívű és önfeláldozó, aki nem a legjobb társai között, nem a legtehetségesebb, mégis lényével képes összekovácsolni az embereket. Kissé naiv az üzenet, miszerint a bizalom a kulcs az összetartozáshoz, de egy gyereknek most erre lehet szüksége, maradjon még gyerek, higyjen ebben és próbáljon meg bízni.

Persze felnőtt szemmel más megvilágításba kerül az összkép, a cselekmény kiszámítható és jól ismert panelekre épül. Mégis szórakoztató és humoros, régivágású Disney mese.

Míg történetét tekintve nem maradandó, technikai megvalósítása kiemelkedő. A Disney ezúttal is sikeresen mutatott be egy fiktív, de dél-ázsiai országokból és kultúrákból összegyúrt világot.

Összességében a Raya és az utolsó sárkány nem váltja meg a világot és a Disney sem tudott igazán újat mutatni, de a film önzetlen és melegszívű, ami most ráfér a gyerekekre, miközben az egész család jól szórakozik.