Karácsonykor mutatta be a Pixar a legújabb, Lelki ismeretek (Souls) névre hallgató filmjét, ami nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy Joe Garner jazz zenész történetén keresztül bemutassa a túlvilágot. A film választ kíván adni arra, hogy hova mennek a halott lelkek, hogyan alakul ki az újszülöttek személyisége, és nem mellesleg, hogy bemutassa: az élet még ha napi szinten próbára is tesz minket, a szenvedéseken túl igenis értékelnünk kell az apró örömöket, ugyanis csak ez az egy esély áll rendelkezésünkre. A Pixar pedig olyan pofátlan profizmussal oldja meg ezt a feladatot, ami után nem lehet kérdés: a Lelki ismeretek minimum Oscar-díjat, de még inkább kultstátuszt érdemel. Filmkritika.
Pete Docter író-rendező neve az animációs műfajban jártasabbak számára bizonyára ismerősen hangozhat, ugyanis már közel két évtizede csal könnyeket a szemekbe és nevetteti meg úgy a gyerekeket, mint a felnőtteket az olyan filmjeivel, mint a Szörny Rt., a Wall-E, a Fel!, vagy éppen az Agymanók. A kétszeres Oscar-díjas író-rendező számára azonban messze a Lelki ismeretek okozta a legtöbb fejtörést, ugyanis egy évezredek óta az emberek fejében zakatoló kérdésre kíván választ adni: mi vár ránk a halál után?
A téma kifejtéséhez nem igen lehetett jobb eszközt választani, mint az animáció, ám még így is teljességgel elképzelhetetlen világokat kellett megalkotniuk a készítőknek, kigondolniuk, hogy egyáltalán, hogyan is nézhet ki egy emberi lélek, és választ adni azokra a kérdésekre, amelyekre a vallásokon és a filozófusokon túl nem igazán tett próbát senki az emberiség történetében. Ezenfelül, gyermekeknek is targetált film révén viccesnek, közérthetőnek és átélhetőnek kellett lennie, amit a Pixar sikeresen abszolvált.
A Lelki ismeretek egy Queens-i jazz zongorista, Joe Garner életébe és halálába ad betekintést. Joe egy általános iskolai zenekart tanít, ami nem teszi őt teljesen boldoggá, ugyanis a vágya mindig is az volt, hogy apja nyomdokaiba lépve híres jazz zenésszé váljon. Erre pedig meg is kapja a lehetőséget, amikor is hívást kap egy volt diákjától, aki lehetőséget kínál neki, hogy a híres Dorothea bandájában zongorázhasson. Joe-t a sikeres próba alatt és után is teljességgel elragadja az ihlet, aminek hatására megfeledkezik a külvilágról, minek nyomán egy szerencsétlenség éri: lezuhan egy aknába és meghal. A lelke a túlvilágra menne, Joe azonban másik utat választ.
A történet során Joe a túlvilágról az „azelőttbe” (Great Before) surranva összetalálkozik egy még meg nem született lélekkel, 22-essel, aki évezredek óta a születés előtti állapotban van. A karakter kiválóan mutatja be a főhősével szög ellentétes narratívát, vagyis, hogy a Föld nem egy varázslatos hely, hanem a kín és a szenvedés epicentruma. A Jamie Foxx szinkronja által életre keltett Joe hétköznapi észleléseken, élményeken keresztül mutatja be a szkeptikus 22-esnek, hogy az élet igenis megéri azt, hogy megéljük: az égbolt látványa, az első étel megízlelése, vagy épp csak egy másik ember megismerése mind-mind olyan élmény, amely értelmet ad mindennek. Az út során azonban Joe is kénytelen megtanulni néhány leckét az életről, még pedig, hogy az mit sem ér, amíg csak a céljaink megvalósítására használjuk – így ugyanis kimaradunk a legfontosabb dologból, a valódi életből.
Ezen leckék megértéséhez kiváló eszközt választottak a készítők, ugyanis a zene képes arra, hogy összekösse az embereket, azonban, ha egy kicsit jobban bepillantunk a világsztárok életébe, rájöhetünk, hogy a hírnév és a siker legtöbbször csak a másfél órás koncert végéig tart, utána ugyanolyan “kis emberek” lesznek, mint bárki más. A Lelki ismereteknek pedig nem kell ezt a néző szájába rágnia, mint a legtöbb mostani blockbusternek, ugyanis képi világával tökéletesen képes átadni azokat az érzéseket, amelyek a főszereplők fejében megképződhetnek.
A Pixartól ugyan már megszokhattuk, hogy képi világát tekintve nagy általánosságban inkább a gyerekeknek kedvez, történetei viszont a felnőttek számára lesz megérthető, ez alkalommal szinte minden elemében a felnőtt nézőknek kedveztek, amit már az alapfelvetés is előrevetített.
Ezen felül viszont rengeteg újat húzott be a lámpás cég ezzel a filmjével: először helyeztek fekete karaktert a történet középpontjába, ráadásul az sem túl megszokott, hogy egy középkorú férfi küzdelmeit mutassuk meg a gyermekeknek.
Ezt ellensúlyozandó 22-es egy ízig-vérig “millenial” karakter, aki szkeptikusan áll mindenhez, mindenről azt hiszi, hogy ő jobban tudja. Azonban szép lassan kiderül, hogy mindez csupán egy védekezési mechanizmus, ugyanis egész “életében” azzal szembesült a mentorai révén, hogy nem elég jó a földi élethez – ezzel pedig könnyedén képes lesz azonosulni minden néző. Joe és 22-es közt viszont egy különleges kötelék alakul ki, azáltal, hogy Joe nem akarja megváltoztatni a személyiségét. Mindezt azonban felülírja Joe megszállottsága a zene iránt, és a környezete irányába tanúsított nemtörődömség, ami 22-esben is rendkívül mély nyomot hagy.
A Lelki ismeretek kétséget kizáróan a Pixar legérettebb alkotása, és nem csak az alapfelvetés és főszereplőválasztás miatt, hanem amiatt is, amit képvisel: ha a Volt egyszer egy Hollywood.. a filmgyártásnak címzett szerelmeslevél volt, akkor a Lelki ismeretek egyértelműen egy óda az élethez. Apró momentumokon keresztül mutatja be, hogy miért is egyedülálló élmény az élet, és miért kell örülnünk minden egyes embernek, állatnak, hangnak, illatnak, érzésnek, amit átélünk. A film továbbá nem idealizálja túl a karaktereit sem – ahogyan azt megannyiszor láttuk már -, hanem realisztikusan, a hibáik bemutatásával ad róluk komplex képet.
A Lelki ismeretek egy páratlan filmélmény, ami néha butácska vicceivel képes kizökkenteni az embert, néhány másodperc múlva már ismét ledöbbenten fogja konstatálni: egy animációs film igenis képes a mélyére ásni olyan metafizikai kérdéseknek, amelyekre az elmúlt évezred filmjei jószerivel próbát sem tettek.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.