A szerelem vak és nyomorba dönt, vagy épp logikátlan, józan ésszel felfoghatatlan tettekre késztet – ebből a felállásból indul Horvát Lili romantikus, ám sokszor pszicho-thrillernek is beillő filmje, a Felkészülés egy meghatározhatatlan ideig tartó együttlére. A Velencei Filmfesztivál Giornate degli Autori versenyprogramjában debütált filmet a mai naptól a hazai mozik is adják. Bébikritikánkban elmondjuk, miért érdemes időt szakítani rá.
Horvát Lili filmjében mindenkit megvezet: a nézőt és a főszereplőt. A Felkészülés a pszichológusnál ülő Mártával indít, aki elmeséli a vele történt megtörtént eseményeket és ezekből eredeztethető félelmeit (ez a kép végigkíséri az egész filmet). Egy ilyen kezdés többféle, akár zsánerfilmekből is ismert elvárásainkat ébreszti fel: a folyamatos kérdés feltevéseket, a kíváncsiságunk felébresztését. Vajon miért került ide ez a karakter? Mit nem ért meg önmagában? A történet előrehaladtával a film további, hasonló kérdések feltevésére készteti a nézőt: Szórakoznak a főszereplővel vagy sem? Tényleg annyira akarta a szerelmet, hogy kreált magának egyet, vagy csak pusztán nem hiszi el, amit lát?
A kérdések egyszerűek, mondhatni minden történetnek az alapjai. Horvát Lili pedig ezekre építve, nagyon is tudatosan bizonytalanít el minket a válaszkeresésben új szereplők, emlékfoszlányok vagy nem várt fordulatokon keresztül – mindezt leöntve a pszichodrámák jellegzetes stílusjegyeivel. A néző Mártával együtt próbál utánajárni annak, tényleg volt-e értelme mindent hátrahagyni egy nem feltétlen valós szerelemért? Nem ment el tényleg az esze? Ennek a magánéleti bizonytalanságnak remek keretet ad az idegsebészet.
Mártát egy végletekig precíz emberként ismerjük meg, aki két lábbal a talajon jár, és aki szerint mindenre van racionális magyarázat. Horvát a karakter ezen szemléletét emeli be a narratívába.
Muszáj, hogy értelme legyen annak, ami a vásznon történik. Muszáj, hogy érthető, ésszel felfogható legyen a karakter motivációja. A Felkészülés nem adja meg magát ilyen elvárásoknak. Ironikus módon pont a történetet végigkísérő keret, a pszichológussal való beszélgetés adja meg azt a választ, amit Márta és a néző is folyton keres a filmben: egy utat vagy eseménysorozatot nem feltétlenül lehet logikusnak vagy racionálisnak látni. Nem kapunk mindenre választ.
Horvát ezt az egyszerűnek tűnő mondanivalót elegánsan bontja ki 35 mm-es filmre vett, letisztult jeleneteivel.
A romantikusnak szánt pillanatokban egyszerre van jelen a szerelem minden misztikussága, de annak borzalma is, hogy mindez nem is történik meg, vagy nem úgy, ahogy a főhős látni szeretné.
Ez a kettős feszültség még azután is velünk marad, amikor már megkaptuk, hogy a vásznon látottakra nem feltétlen létezik logikus magyarázat, és amúgy úgy néz ki, minden jóra fordul.
A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre egy viszonylag egyszerűnek tűnő mondanivalót képes teljesen kitágítani, megragadni az az mögött rejlő érzelemhullámokat. Az emberi bizonytalanságot, a szerelemből fakadó ellentmondásos érzéseket thrillerszerű narratívába csomagolja, így téve ezeket teljes egészében átélhető és kézzel fogható jelenségekké.
