A szerelem vak és nyomorba dönt, vagy épp logikátlan, józan ésszel felfoghatatlan tettekre késztet – ebből a felállásból indul Horvát Lili romantikus, ám sokszor pszicho-thrillernek is beillő filmje, a Felkészülés egy meghatározhatatlan ideig tartó együttlére. A Velencei Filmfesztivál Giornate degli Autori versenyprogramjában debütált filmet a mai naptól a hazai mozik is adják. Bébikritikánkban elmondjuk, miért érdemes időt szakítani rá.
Horvát Lili (Szerdai gyerek) második nagyjátékfilmjének főhőse Dr. Vizy Márta (Stork Natasa) 40 éves idegsebész, aki szakmájának fellegvárában, New Jerseyben dolgozik. Ám mégis maga mögött hagy mindent és hazaköltözik Budapestre, hogy találkozzon egy konferencián megismert férfivel (Bodó Viktor) a Szabadság-híd pesti hídfőjénél. Az illető azonban nem jön el. Márta a férfi keresésére indul, akire rá is talál, de az azt állítja, sosem találkoztak. A nő nem tud mit kezdeni a szituációval, és újabb nyomozásba kezd: Vajon a férfi csapja be, vagy ő maga őrült meg?
Horvát Lili filmjében mindenkit megvezet: a nézőt és a főszereplőt. A Felkészülés a pszichológusnál ülő Mártával indít, aki elmeséli a vele történt megtörtént eseményeket és ezekből eredeztethető félelmeit (ez a kép végigkíséri az egész filmet). Egy ilyen kezdés többféle, akár zsánerfilmekből is ismert elvárásainkat ébreszti fel: a folyamatos kérdés feltevéseket, a kíváncsiságunk felébresztését. Vajon miért került ide ez a karakter? Mit nem ért meg önmagában? A történet előrehaladtával a film további, hasonló kérdések feltevésére készteti a nézőt: Szórakoznak a főszereplővel vagy sem? Tényleg annyira akarta a szerelmet, hogy kreált magának egyet, vagy csak pusztán nem hiszi el, amit lát?
A kérdések egyszerűek, mondhatni minden történetnek az alapjai. Horvát Lili pedig ezekre építve, nagyon is tudatosan bizonytalanít el minket a válaszkeresésben új szereplők, emlékfoszlányok vagy nem várt fordulatokon keresztül – mindezt leöntve a pszichodrámák jellegzetes stílusjegyeivel. A néző Mártával együtt próbál utánajárni annak, tényleg volt-e értelme mindent hátrahagyni egy nem feltétlen valós szerelemért? Nem ment el tényleg az esze? Ennek a magánéleti bizonytalanságnak remek keretet ad az idegsebészet.
Mártát egy végletekig precíz emberként ismerjük meg, aki két lábbal a talajon jár, és aki szerint mindenre van racionális magyarázat. Horvát a karakter ezen szemléletét emeli be a narratívába.
Muszáj, hogy értelme legyen annak, ami a vásznon történik. Muszáj, hogy érthető, ésszel felfogható legyen a karakter motivációja. A Felkészülés nem adja meg magát ilyen elvárásoknak. Ironikus módon pont a történetet végigkísérő keret, a pszichológussal való beszélgetés adja meg azt a választ, amit Márta és a néző is folyton keres a filmben: egy utat vagy eseménysorozatot nem feltétlenül lehet logikusnak vagy racionálisnak látni. Nem kapunk mindenre választ.
Horvát ezt az egyszerűnek tűnő mondanivalót elegánsan bontja ki 35 mm-es filmre vett, letisztult jeleneteivel.
A romantikusnak szánt pillanatokban egyszerre van jelen a szerelem minden misztikussága, de annak borzalma is, hogy mindez nem is történik meg, vagy nem úgy, ahogy a főhős látni szeretné.
Ez a kettős feszültség még azután is velünk marad, amikor már megkaptuk, hogy a vásznon látottakra nem feltétlen létezik logikus magyarázat, és amúgy úgy néz ki, minden jóra fordul.
A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre egy viszonylag egyszerűnek tűnő mondanivalót képes teljesen kitágítani, megragadni az az mögött rejlő érzelemhullámokat. Az emberi bizonytalanságot, a szerelemből fakadó ellentmondásos érzéseket thrillerszerű narratívába csomagolja, így téve ezeket teljes egészében átélhető és kézzel fogható jelenségekké.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.