A héten – egyetlen nyári szuperprodukcióként – végre mozikba kerül Christopher Nolan legújabb víziója, a Tenet. Kedvcsinálóként felidéztünk tíz olyan Nolan-jelenetet, amelyek alapján a brit direktor joggal vívott ki magának hatalmas elismerést.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Amikor minden összeáll – Követés
Nolan három legfőbb védjegye, a megszállott, problémás férfi főszereplő, a csavarokban bővelkedő cselekményvezetés és az idővel való machináció már legelső filmjében, a Követésben is kérlelhetetlenül jelen van. A járókelőket véletlenszerűen követő íróaspiráns és az emberek legszemélyesebb tárgyait eltulajdonító rabló történetének izgalmát Nolan azzal fokozza, hogy a jeleneteket össsze-vissza pakolja egymás után. A legzseniálisabb húzása azonban a film végi dupla csavar – már itt látszott, hogy ez az angol úriember még óriási dolgokat fog véghezvinni.
Emlékekre márpedig szükség van – Memento
Az idővel való játszadozás még magasabb szintet üt meg a Mementóban, amelynek főszereplője egy Leonard nevű fickó, aki felesége gyilkosát igyekszik felkutatni, ám küldetését megnehezíti, hogy képtelen új emlékeit 2 percnél tovább megőrizni. Nolan megfordítja a jelenetek sorrendjét, a befejezéssel kezdünk és a kezdéssel zárunk, előbb jön az okozat, aztán az ok, ezáltal belehelyez minket a főhős fejébe. Hogy mi sül ki ebből? Számos sötét pillanat, ugyanakkor előfordulnak vicces momentumok is. Mármint sötéten viccesek. Az egyik jelenetben például Leonard azt feltételezi, hogy üldöz valakit… aztán kiderül, hogy valójában őt üldözik. Parádés.
HIRDETÉS
Ködös hajsza – Álmatlanság
Az Álmatlanság Christopher Nolan legkevésbé „nolanes” filmje: egy azonos című skandináv krimi remake-jéről van szó, amelynek forgatókönyvét nem a brit mester írta. Éppen azért nincs is benne túl sok variálás az idővel, ugyanakkor zaklatott sorsú férfiak itt is vannak: például az Al Pacino által alakított rendőrnyomozó, aki úgy megy nyomozni egy isten háta mögötti alaszkai városkába, hogy közben vizsgálat indul ellene egy másik ügyben, és egy igen feszült, ködös tájon lezavart üldözési jelenetben persze, hogy nem a bűnözőt, hanem a társát puffantja le, aki valószínűleg ellene vallott volna a bíróságon. Erős atmoszférájú, ügyesen megrendezett film ez, ugyanakkor messze nem Nolan legjobbja – persze egyes rendezőknek még egy ilyesfajta színvonalú film sem jön össze egész pályafutásuk alatt.
Nolan és az ő fekete tankja – Batman: Kezdődik!
A rendező korai munkái meggyőzték a Warnert arról, hogy Nolant kell megbízniuk a mellbimbó-túladagolásban elhalálozott Denevérember feltámasztásával. Az eredettörténetként is funkcionáló Batman: Kezdődik!– hez – Joel Schumacher giccs- és neonparádéjával éles ellentétben – Nolan egy sötét és realista koncepciót álmodott meg, amelyet a Batmobilhoz való hozzáállása is jól tükröz. Igyekezett minden akciót praktikus praktikus effektekkel megvalósítani, és a kocsit – pontosabban tankot – is úgy dizájnolta, hogy az még hihetően nézzen ki. Persze a tetőről tetőre ugrándozással operáló első bevetés kissé túlzás, de Nolan annyira kitűnő érzékkel valósítja meg ezt az attrakciót, hogy még a lehetetlent is elhisszük – és hát nem ez a filmművészet egyik legnagyobb csodája? (A sötét lovagot üldöző rendőrök beszólásai pedig szintén aranyat érnek).
Hová fajultunk? – A tökéletes trükk
Ha azt hitted, hogy a rendet szigorúan őrző Bruce Wayne-nél nincsenek elvetemültebb figurák Nolan filmográfiájában, akkor minden bizonnyal még nem láttad A tökéletes trükköt, amelyben két bűvész küzd a szakma csúcsáért, amiért bármit és bárkit hajlandóak feláldozni. De hogy mennyire képesek elsüllyedni saját mocskukban, arra a befejezés világít rá igazán – itt mutatkozik meg, hogy mivé válik az az ember, aki mindent feláldoz a céljai érdekében.
Tökéletes nyitány – A sötét lovag
A Batman: Kezdődik! zajos sikerét követően nem volt kérdés, hogy érkezik a folytatás, amelyben Nolannek sikerült még feljebb tornásznia a színvonalat. A sötét lovag talán a rendező legkultikusabb műve, amelynek státuszát legfőképpen Batman örök nemezisének, Jokernek (na és persze a forgatást követően elhunyt Heath Ledger parádés játékának) köszönheti, aki már a nyitányban megmutatja, mi várható tőle a film során: halál, átverés és elvetemült poénok. Így kell bemutatni egy karaktert, így kell elkezdni egy filmet!
Álom luxuskivitelben – Eredet
Virtuóz képi világa és az álmokhoz köthető ötletekben gazdag, fondorlatos sztorija miatt az Eredet joggal vált az előző évtized egyik legnépszerűbb sci-fijévé. A film egyben Nolan legtöbbször kielemzett műve is: azon a bizonyos végső pár kockán a mai napig pörög a fél internet. Mi azonban inkább egy másik jelenetet, a folyosón lezavart verekedést citáljuk ide, aminek felvételéhez a híresen CGI-ellenes Nolan egy forgó, nullgravitaciós szobát építtetett, a végeredmény pedig magáért beszél.
Megtörve – A sötét lovag: Felemelkedés
A tökéletes trilógiazárás csak keveseknek sikerült a filmtörténelemben. Sajnos Nolan utolsó Batman-filmje, a Felemelkedés sem egy makulátlan harmadik rész, ám rengeteg olyan részlete van, amelyek elismerésre méltóak. Az a jelenet például, amelyben a Gothambe érkező brutális anarchista-terrorista Bane a képregényeket megidézve jól elagyabugyálja az éppe csak visszatérő, fáradt és öreg sötét lovagot, nemcsak a főhőst, hanem a néző lelkét is megtöri egy kicsit.
Könnyek között – Csillagok között
Nolant gyakorta éri az a kritika, hogy szűken méri az érzelmeket, távolságtartással kezeli karaktereit. Mintha ezen próbált volna javítani eddigi leggrandiózusabb sci-fijében, a Csillagok közöttben, ám sok esetben jócskán túllőtt a célon: Anne Hathaway monológja a mindent összekötő szeretetről például bőven túl van a giccs határán, ugyanakkor a film számos olyan pillanattal is rendelkezik, amelyek képesek valóban megérinteni. Ilyen többek közt a gyerekeit a Föld megmentése érdekében hátrahagyó Cooper azon jelenete, amelyben a már felnőtt fia és lánya videóüzeneteit nézi. A temérdek olcsó romkom után Matthew McConaughey végre megmutatta tehetségét – szem nem maradt szárazon a moziteremben, az biztos.
Hitchcock a mólón – Dunkirk
Nolanről elmondható, hogy inkább a hihetetlenül kimunkált forgatókönyveivel nyűgözi le a nagyérdeműt, és nem a vizualitásával – bár azzal sem volt soha probléma. Ám az Eredet és a Csillagok között után egyértelművé vált, hogy a brit filmes már a látvánnyal is ugyanolyan mesterien bánik, mint a történeteivel. Legkiforrottabb rendezése azonban nem egy sci-fi, hanem a történelem legnagyobb mentőakcióját felelevenítő, háborús-thrillernek nevezhető Dunkirk, amelyben Nolan – Hoyte van Hoytema fantasztikus képeinek és Hans Zimmer állandóan zakatoló zenéjenek segítségével – olyan feszültséget képes előidézni, hogy a néző néha elfelejt levegőt venni. Ide is rengeteg másik jelenet kerülhetett volna, az első bombázós rész azonban különösen hatásos.
