Tyler Rake finom akciópornóval menekít ki

Szerencsére az elmúlt években az MCU-val az élen egyre több látványos akciófilm kerül a piacra, ám nagyon kevésnek sikerül átlépni azt az ingerküszöböt, amire már a műfaj rajongója is elégedetten biccenti: ez oszt igen! A legtöbb esetben ezek a mozik a CGI segítségével elkészült robbanáspornók, ám hébe-hóba felbukkan egy olyan alkotás is, ami nem az akció illúzióját kínálja, hanem az előállításában is nagybetűs, embert próbáló színészi/kaszkadőrteljesítményt kívánó, izzadtsággal és nem némi vérrel elért akciót és mondjuk ki: szaftos, de hihető erőszakot. Olyan filmekről beszélek most, amelyek jeleneteit kemény logisztikai munkával hívták a vászonra, és ahol a színész vagy az őt helyettesítő kaszkadőr olyan dolgokat hajt végre, hogy ha lehetne választani, őt kérnénk fel testőrségre a zombiapokalipszis idején. A legutóbbi Mission Impossible-fejezetek, vagy a John Wick, esetleg a Kingsman, de akár a Netflixes Daredevil sorozat is jó példa lehet erre. Ezekben a darabokban nagyon sok akciójelenet sikeressége és látványossága a színészek, kaszkadőrök és nem kis fontossággal az operatőrök fizikai teljesítőképességen és az abszolút csapatharmónián múlik, nem pedig a CGI-ba fektetett végösszegen.

Ilyen film lett a netflixes, Russo fivérek által írt és producerált Extraction, magyar címén Tyler Rake: A kimenekítés is.

A film különlegessége, hogy csakúgy, mint a John Wicket, A kimenekítést is egy ex-kaszkadőr rendezte, név szerint Sam Hargrave, aki eleddig Marvel-filmeken dolgozott együtt Russóékkal (neki köszönhetjük például A tél katonája kiváló bunyóit).

Nem a történet miatt fogjuk szeretni

A sztori szerint Tyler Rake (Chris Hemsworth) feketepiaci zsoldos felkérést kap, hogy szabadítsa ki India egyik legnagyobb drogbárójának fiát Banglades legnagyobb drogbárójának fogságából. A művelet egészen addig a terv szerint halad, míg a megrendelő Rake-ék ellen fordul, plusz az emberrabló drogbáró az egész rendőrséget hősünk ellen fordítja. A film egy hajtóvadászatról szól, amiben Tyler Rake igyekszik nagyon keményen hősiesen helytállni.

A kimenekítés narratívájától nem érdemes sokat várni: Tyler Rake, az önmarcangoló, hosszú idő után is gyászoló ex-katona elvállalja az öngyilkos küldetést, mert nem kicsit szeretne már meghalni, de annyira nem, hogy önként és védekezés nélkül adjon túl az életén. A sors azonban kegyes hősünkhöz, találkozik az elrabolt Ovival, akinek a megmentésében felismeri a feloldozást, így mindent megtesz, hogy a srác túlélje és megmeneküljön.

Rendesen megjáratott toposz, sablon és voltaképpen egy sematikus cselekmény, ami nem a drámájával akar rámarkolni a genitáliánkra.

De a történet és a karakteríve bekúszik a legutolsó akciójelenetbe, így történetvezetési szempontból egy abszolút nézhető és következetes iparosmunkát kap a néző. És ezzel el is értünk ahhoz a hívószóhoz, ami miatt minden műfajkedvelőnek szeretettel ajánlom a filmet.

Így kell akciójelenetet rendezni

Sam Hargrave érti a dolgát, nem kicsit, nagyon. A film tele van kiváló jelenetekkel, amelyek közel vannak már ahhoz, hogy öncélúan legyenek erőszakosak, de hangsúlyozom: csak közel vannak hozzá. A filmben nem kímélik a gyerekeket sem, de igyekszik a földön maradni. Nem célja a meghökkentés, helyette tökéletes ritmusú közelharcokat, lövöldözéseket látunk, mindent tűpontosan kimérve és eltalálva. Egyedül talán a valódi feszültség, a kiszámíthatatlanság az, ami hiányzik belőle, de ezt csak akkor vesszük észre, ha elkezdünk rágódni azon, mit is láttunk.

Chris Hemsworthnek nincs túl sok színészi feladata, ellenben a fizikuma próbára van téve, és mint igazán menő fazon, nem kaszkadőrrel gurigázik. Szerencsére egy pillanatig sem kell aggódnunk, a színész kitűnő formában van, olyan makulátlanul áll helyt, hogy az már tényleg irigylésre méltó. A kimenekítés megkapó esszenciája ugyanis nem az olyan koreográfiával forgatott jelenekben van, mint például a John Wickben, ahol meseszerűen szaladnak a golyók elé a pribékek, hanem realizmusra épített tusákban, illetve a pazar és nem kicsit tökös operatőri munkában. Sam Hargrave rendezőként sem volt rest beülni a kamera mögé, első kézből navigálva a vízióját.

A szakértelmének és kaszkadőri tapasztalatainak, na meg kiváló vágásnak hála egy közel tökéletes, 12 perces (ál)vágatlan akciójelenetet hív életre a film, ami elindul egy földutas autóüldözésből, tart egy erőszakos szusszanót egy tömbházban, majd kijut az utcára, ahol egy emberes késpárbaj után egy újabb autós üldözésben és természetesen egy robbanásban ér véget.

Gyönyörű, ahogy a rendező kamerával és védőfelszereléssel együtt rohan a színészekkel (ami miatt erősen rázkódik a kamera, így a tempó egyeseknek szédítő lehet) és precíz pontossággal veszi fel a cselekményt, ráadásul roppant finom dinamizmussal vált a jelenetben Rake és Ovi között. Az Ovit játszó színészifjú, Rudhraksh Jaiswal pedig állja a sarat. Banglades pedig tökéletes helyszíne a filmnek: kifejezetten frissítő, hogy végre nem a New York-i, vagy a Los Angeles-i, vagy Amerika, esetleg egy európai város betondzsungelén, vagy vidéki területein rohanunk végig.

A Tyler Rake: A kimenekítés egy igazán látványos, akciószekvenciáiban egy jól átgondolt akciófilm, amit nem a lövöldözés miatt fogunk szeretni, hanem inkább azért, ahogy megvalósítja, ahogy tálalja azt. Bár történetvezetési szempontból felejthető, a karakteríve pedig egy sokszor használt klisé, a Netflix akciómozija ennek ellenére is megéri azt a közel két órát. Egy igazi látványos és kimunkált akciófilm, amit azok fognak imádni leginkább, akik fogékonyak a kiemelkedő operatőri munkára.