A Perszepolisz felemelkedése még nem az utolsó a Térség-könyvek sorában, mégis szomorúan kullog az eddigi kötetek után. Ennek fő oka nemcsak a karakterek kifulladása, hanem az az éles időbeli váltás is, ami arcul csapja az olvasót rögtön az első oldalakon.
Annyi minden történt az első hat kötet során, hogy megértem, ha a Rocinante legénysége pihenni óhajtana. Mégis olyan érzés kerülgetett olvasás közben, hogy a Babilon hamvai és a Perszepolisz felemelkedése közötti időszakból kimaradt legalább két-három kötetnyi, önmagában is megálló történet.
Mondom ezt annak ellenére, hogy a könyvek egymásra építése sem teljesen következetes. Például a Perszepolisz felemelkedését akár nyugodtan el lehet kezdeni olvasni a harmadik kötet, az Abaddon kapuja után is (jelenleg ugye itt tart a TV-soroztat), hiszen a közte kimaradó három kötetre vonatkozóan csupán elvétve találhatóak jelentős információk, visszautalások. Aki pedig tisztában van vele, hogy a lassú zónából nyíló 1300 kapu megnyílt az emberiség előtt, élénk fantáziával már elképzelheti, mennyi potenciál lehet még a Térség-univerzumban.
A tartalom tehát adott, csak a hősök öregedtek ki a történetből.
Immár távol van tőlünk a Rocinante örök legénysége, ennek oka pedig a hetedik kötetre beiktatott időbeli ugrás. Ha feltételezzük, hogy James Holden és csapata a protomolekula megtalálása idején és az ebből kigyűrűző hat kötetnyi kaland során a húszas éveit taposta, a hetedik kötetre akkor is minimum az ötvenes évei derekán jár, ha nem épp a hatvanhoz közelít. A múló időre több utalás is történik, az ősz hajszálaktól kezdve Naomi nevetőráncain át Alex megjegyzéséig, miszerint ha aláírt volna még húsz évet a marsi flottában, már az is rég letelt volna. A már régen nyugdíjazott, bár továbbra is aktív Avasarala ex-főtitkár is már fél lábbal a sírból diktál, de legalább az ő a dialógusai, még mindig szórakoztatóak.
Bár a Térség világában az emberi átlag életkor jelentősen magasabb a valósnál, az egyes személyek élettartama pedig kifejezetten meghosszabbítható, mégis kimerülőben vannak a megvénült karakterek. Elcsépeltek a reakciók, ismerjük mindenki hóbortját, viselkedését. Hiszen a James S. A. Corey páros olyan szinten kikezdhetetlen plot armorral védi a főszereplőit, hogy ezidáig nem vesztett el fontos személyt a történet – ami lássuk be, más heptalógiáknál már rég megtörtént, elég csak a Harry Potterre, vagy extrém példaként A tűz és jég dala ciklusra gondolni, hogy mélyen ne is túrjunk bele a témába. Lehet tehát bármilyen sok ötletet felvonultató a regényfolyam, ha nem kell benne izgulnunk a karakterekért, sőt egyenesen kijelenthető, hogy a Térség-könyveket hamarosan nem a hatvanon túl is űrcowboyként viselkedő főhősökért fogjuk olvasni, hanem az egyre bővülő háttérvilág miatt.
A könyvek információadagolása egy fordított tölcsér, aminek vékony szárába öntik bele az alkotók a fő összetevőket, és nyitott száján keresztül áramlik ki a variációk tárháza.
A világ egyre csak tágul és tágul, megnyílik ezerféle irány, amelyen a történet tovább haladhat, így nem csoda, hogy a kezdetben hét kötetre tervezett Térség-univerzum jelen állás szerint kilenc kötetes anyaggá dagadt.
A továbbiakban várható két könyvnek akar egyfajta felvezetője lenni a Perszepolisz felemelkedése. Ha nem önálló történetként tekintünk rá, hanem összekötő szövegként kezeljük, akkor nem esik messze a korábbi daraboktól. Működik a technikai szakzsargon, világosak a motivációk (még ha néha banálisak is), megszokott és ezen a ponton már elvárt a szereplők közötti dinamika. Tudjuk, mit fogunk kapni, és azt meg is kapjuk, legfeljebb kicsit berozsdásodva.
Amit viszont továbbra sem kapunk meg, és már-már egyre inkább immunissá válunk a rejtelmességére, az a legelső kötet óta a háttérben ügyködő protomolekula. Kik alkották? Mi céllal? Mikor? Pontosan mire való? Csak kísérleteznek az anyaggal, de a fő okot nem tudjuk, és szerintem nem is fogjuk megtudni. Ez az elem csupán a mézesmadzag, amit immár hetedik éve húznak el az egyszeri olvasó, vagy rajongó orra előtt. Vajon meddig bírják még? És mi meddig tartunk ki?
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
