A Fegyver a kézben egy ügynökről szól, aki egy technikai és kulturális szinten is mindenki másnál fejlettebb civilizáció piszkos munkáját végzi el: háborúk kirobbantásával és a fegyveres konfliktusok kimenetelének alakításával foglalkozik. Noha Iain M. Banks még az 1970-es években kezdte el írni a könyvet, a témája ma ugyanúgy aktuális, mint a hidegháború idején – hiszen aki a híradásokat követi, az tudja, hogy a nagyhatalmak ma is előszeretettel avatkoznak be más országok (és egymás) belügyeibe.
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Adott egy technikailag fejlett, utópikus berendezkedésű társadalom, a Kultúra, melyben az értelmes lények és a mesterséges intelligenciák harmonikus viszonyban élnek. Azonban a Kultúra akármennyire ideálisan is működik, mégsem légüres térben létezik: sok más, különböző fejlettségi fokon álló civilizáció veszi körül. Hogy ezek fejlődését elősegítse (és a velük való háborúkat elkerülje), gyakran beavatkozik kisebb-nagyobb mértékben az egyes bolygók, vagy akár egész csillaghalmazok belpolitikai életébe. Ehhez sok esetben nem saját embereiket vagy drónjaikat, hanem más világokból toborzott ügynököket használ. Ilyen fedett ügynök volt Cheradenine Zakalwe is, aki ugyan már egy ideje visszavonult, de amikor egy csillaghalmazban a robotpárti és a humanista erők közötti polgárháború kitörése fenyeget, a Kultúra ismét hozzá fordul.
A regény főként egy cselekményszálat követ, amely lineárisan építkezik, viszont az epikus jelenben játszódó eseménysort rendszeresen megszakítják a főszereplő múltjában játszódó jelenetek. Ez az alapkoncepció nagyon sokat dob a nagyon lassan fejlődő és viszonylag kiszámítható cselekményen, melynek csak egészen a végén érnek minket meglepetések. A probléma csak az, hogy a korábban játszódó részek között egészen kevés összefüggés van, és több esetben az sem világos, mi volt velük a szerző célja. Egyértelmű, hogy ezekből a mozaikdarabkákból az ügynök élettörténetét kellene összeraknunk, csakhogy nem tűnik mind fontosnak a jellemfejlődése szempontjából, nem egy ezek közül csak véletlenszerűen beszúrt epizódként hat.
HIRDETÉS
Ami mindezek ellenére érdekessé és élvezetessé teszi a regényt, az Banks stílusa.
Egyrészt a részletesség, amivel kidolgozta az egyes világokat, történelmi helyzeteket, másrészt az alapvetően komor történetben időnként megjelenő humor.
A főszereplőről mind a múltban, mind a jelenben játszódó fejezetekből az derül ki, hogy egy cinikus zsoldos, akit igazán csak a harc éltet. Egyáltalán nem osztja a Kultúra elképzeléseit a tökéletes társadalomról, egyszerűen csak élvezi a fizetséget, amit a munkájáért adnak neki – közben pedig elaltatja a lelkiismeretét azzal, hogy mindegy mit tesz, hiszen ő a „jó fiúknak” dolgozik, és végső soron csak ez számít. A múltjából fel-felvillantott pillanatok között azért van egy-kettő, amelyekben egészen emberi, így ha azonosulni nem is feltétlenül tud vele az olvasó, de legalább valamennyi együttérzést kicsikar belőle.
Banks folyamatosan utalásokat tesz arra, hogy volt a múltban egy esemény, amely egy konkrét személyhez kötődik, és törést okozott a férfi életében – ami így a kulcs lehet ennek a személynek a megértéséhez. Éppen ezért az olvasóban végig ott van a várakozás, hogy a könyv végén majd valamilyen nagy leleplezés, valami komoly magyarázat következik. Nos, ahogyan fentebb is írtam, valóban meghökkentő fordulatokat tartogat a könyv vége, de némi hiányérzetünk azért mégis marad.
A befejezés is olyan felemás, mint az egész regény: egyrészt mellbe vágó és nagyon elgondolkodtató, másrészt viszont egy igazán fontos válasszal adós marad.
A Fegyver a kézben sok érdekes kérdést felvet, remek párbeszédek zajlanak le benne a mesterséges intelligencia és az ember viszonyáról, vagy éppen más társadalmak életébe való beavatkozásról. A központi, egész cselekményen végigvonuló téma azonban a titkosügynöklét moralitása: mit gondolunk arról az emberről, aki zokszó nélkül végrehajtja megbízói minden parancsát; illetve arról az ügynökségről, aki a nemesnek gondolt célok érdekében alantas módszerekhez, és még alantasabb emberekhez fordul.
