A Fenegyerek sztori #3 – Brian Michael Bendis, a félelem nélküli

Bendis nem először tett hozzá a Daredevil kánonhoz, a kétezres évek elején egy igencsak nagyszerű, kiemelkedően jó sorozatot rakott össze Alex Maleevvel (aki mellesleg véleményem szerint az egyik legjobb képregényrajzoló úgy evör). Ez a sorozat  – igaz, majdnem tíz évvel később – megkapta megfelelő lezárását. Az End of Days egy annyira tökéletes neo noir képregény, olyan komplex mű, ami méltán elfoglalhatja helyét a Born Again mellett (najó, azért kicsit alatta).

Az egész azzal indul, hogy Matt Murdock meghal. De úgy tényleg, nincs majd visszajön, csak alszik, leklónozzuk, nem is ő volt hanem Dagobert bácsi. Ténylegesen meghal. Kész, vége finito. A már ezerszer lejátszott sakkjátszmának lehetünk szemtanúi. Kingpin és Bullseye. Csak most Matt húzza a rövidebbet. Mond egy szót Bulleye fülébe, amitől a másiknál teljesen elmennek otthonról és hát, agyon veri Hell’s Kitchen kedvenc őrangyalát, ez a szó a Mapone, amiről senkinek fingja sincs, hogy mit jelent. Az egészbe a legmegrázóbb, hogy senki nem tesz semmit, hogy megállítsa, áldozat ez az emberi rezignáltság oltárán. De ez csak a történet kezdete, az igazi sztorit Ben Ulrich szemszögéből élhetjük át, melynek lényege, hogy miért is halt meg Daredevil, és miért tűnt el egy pár évre a halála előtt. A narráció teljesen hiteles, nincs mindentudó, időn és téren átívelő omnipotens mesélő, csupán Ben belső gondolatait és vívódásait hallgatjuk, és meg kell hagyni, nem éppen fényesek a kilátásai arra, hogy rájöjjön, hogy mi is történt valójában. Ezután amikor éppen elhalálozna ő is, megmenti Daredevil 2.0. Vagy Matt? De Matt halott, vagyis van egy új. Itt borul aztán minden, kezdődik az agyvihar: Ben felkeresi Matt összes ISMERT szeretőjét és rájön, hogy Murdock tényleg egy félelmek nélküli ember volt, főleg, hogyha a megelőzést vesszük figyelembe, hiszen annyi gyereke van, mint égen a csillag. Daredevil úgy látszik, New York éjszakáinak másfajta fenegyereke is volt… De ezek a gyerkőcök nem lehetnek Daredevil 2.0 hiszen olyan 8-12 év között vannak. Bejön a képbe Fury (az igazi), meg a fél Marvel univerzum, de igazából senki sem tud nagyon semmit, csak sejtik, hogy Matt tudta, hogy közeleg a vég, és valakit elkezdett kiképezni a maga helyére. Drága egyetlen Frank Castle, aki annyira jól adja Hannibal Lectert, mint még szerintem semmi, egy kicsit közelebb rúgja Bent a megfejtéshez. Persze a végén kiderül, hogy ki a 2.0 és, hogy mi vagyis pontosabban kicsoda Mapone.

Hát így első olvasatra nem ez a világ legjobb története. A történet az apró elejtett részletekben rejlik: A narráció lényegében egy nekrológ Matt Murdocknak, egy utolsó köszönöm, amit igazából sosem kapott meg. A hiátus érzékeltetése, az amit hagyott maga után Daredevil, és ennek egyértelmű következménye, hogy kell lennie egy másiknak. Az apró pillantások, amikor benézhetünk Matt még titkosabb életébe, megismerhetjük, hogy végtelenül magányos volt, a kereszt, amit cipelt szinte agyonnyomta. A narráció zsenialitása, hogy csupán morzsákat csepegtet, lassan, szörnyen lassan halad előre, sőt néha csapdába is csalja az olvasót. A ciklikusság is kulcsszerepet kap a képregényben, hiszen ez nem valaminek a vége, hanem valami teljesen újnak a kezdete. Természetesen (vagyis valószínűnek tartom), hogy nem nagyon lesz folytatása a sorozatnak, de nem is kell, hogy legyen, mert így egész; Matt még halálában is teremtett valamit.

Bendis zseniális megírt története ez. Egy valóban méltó befejezése annak a szériának amit évekkel ezelőtt elkezdett. Külön említésre méltó, hogy aki valaha élt és rajzolt Daredevil képregényt, feltűnik a rajzolók között, még ha csak egy pár panel erejéig is. Mondtam már, hogy Alex Maleev az isten?! Sokan mondhatnak sok rosszat Daredevilre. Lehet, hogy ő a szegény ember szuperhőse, lehet, hogy egy sémás karakter, akit csak viccből álmodtak meg. Számomra Matt Daredevil Murdock a remény metaforája a Marvel képregényvilágában (DC-ben pedig Flash). Ezért az End of Days egy reménységekkel teli sorozat, hogy igen, van Bendisben is tehetség, és igen, olvassanak csak egyre többet, az egyik legmarkánsabb szuperhősről. Aki vak. Értem?