A Feledés egy bizonyos Jack Harper (Cruise) nevű tagról szól, aki a rém unalmas életét a (fizikailag nonszensz módon) felhők között található apartmanházában tölti asszisztensével/operátorával: Vikával (Riseborough), utóbbi nem mellesleg a szeretője is. Harper (kinek nevében némi Charlie Sheen utánérzést vélhetünk felfedezni…), nem kevés szabadidejében munka címen az egyedi panorámaablakos műrepülőgépével jár el sétarepülőzni (vagy éppenséggel a titkos üdülőházába héderezni). Persze olykor azért meggeneráloz egyet-egyet azok közül a hiperaktív drónok közül, melyek leginkábbis Wall-E barátnőjének: Eve-nek és a 2001: Űrodüsszeiából ismeretes, gömb alakú Discovery-kompok szerelemgyermekeinek tűnnek. Habár ezek a drónok viselkedésükben némiképp deviánsak és látszólag sok bennük az elfojtott agresszió, impozáns tűzerejük és mókás hangeffektjeik által üde színfoltjai a történetnek.
Harper, aki boldog tudatlanságában azt hiszi, hogy Ő az utolsó vagány a földkerekén és így tengeti mindennapjait, egy szép napon aztán kiszúr egy pár lezuhant kapszulát, melyekben utóbb kiderül, hogy emberek vannak. Ráadásul az egyikük a mindaddig csupán az álmaiból ismert barátnője… Zűrös. Ekkor kezdődnek tehát a bajok. Na mármost, ha van film, amiben abszolút 100%-os Maverick-faktort akar magának a kedves néző Cruise-tól, akkor ez az: egyszerűen minden adott hozzá. Hiszen ezúttal nemhogy Tom a főszereplő, de gyakorlatilag non-stop a fókuszban van (révén látszólag Ő az egyetlen férfi közel s távol), továbbá pilótáskodik, motorozik és még csajozik is (akárcsak a Top Gun-ban), illetve hősködik, valamint alkalomadtán még idétlenkedik is egy keveset. Ez ám a vegytiszta maverickezés, kérem szépen. A Feledésről Kosinski le sem tagadhatná, hogy Cruise-ra épül.
Ennek az elgondolásnak azonban megvan a maga hátulütője, hiszen a Maverick-faktor erőltetése, mint már tudjuk, erősen kontraproduktív tud lenni. Tomot ugyanis sohasem lenne szabad hagyni olyan szinten rátelepedni egy-egy szerepére, hogy arra utóbb ne úgy emlékezzünk, mint a sztár 2 órás magán show-ja. Márpedig a Feledéssel ez történik, ironikus módon már valahol maga a cím is sejteti a végkifejletet: magyarán azt, hogy a közepes színvonalú sztori elvész aközben, míg Cruise újfent a világot és a nőjét (avagy nőit) próbálja megmenteni. Ráadásul ezen, az éppen hogy csak funkcionális karaktereket képező mellékszereplők sem tudnak segíteni. Problémás még az is, hogy Kosinski szkriptjéről lerí, hogy mely korábbi sci-fi alkotások ihlették, úgy mint az Űrodüsszeia, az Emlékmás, a Mátrix, a Wall-E, na és persze legnyilvánvalóbban a Hold. Ezeknek és a belőlük csent elemeknek a vissza-visszatérő tetten érhetősége pediglen utóbb inkább hat bántóan, semmint üdítően. Hogy azért jót is mondjak a darabról, a pusztaságba lepukkant néhai világ fényképezése legalább szép lett. Ámde ezzel kifújt. A Feledés egy nagyon középszerű idegenes sci-fi, színvonalas látványvilággal, ugyanakkor túlzásba vitt maverickezéssel, ami reméljük, hogy A holnap határában már nem lesz annyira hangsúlyos. Tom Cruise tőlünk akár századjára is megmentheti a világot, de akkor az elsősorban a világról szóljon és csak másodsorban őróla.
Feledés (Oblivion, 2013)
Értékelés: 10/5 raptor
Rendezte: Joseph Kosinski
Szereplők: Tom Cruise, Olga Kurylenko, Andrea Riseborough, Morgan Freeman
