A szenvedélyesen instruáló karmesterrel, a felszólaló hegedűkkel és a remek hangzást adó koncertteremmel a Harry Potter és a bölcsek köve Filmkoncert varázslatos élményt nyújt, nem csupán a filmek rajongóinak. Új dimenzióba emel egy egyébként is ikonikus élményt.
HIRDETÉS
A zene és a vizuális elemek együtt szinte elválaszthatatlan részei az előadásművészeteknek. A görögök már az ókorban is muzsikával adtak érzelmi hangsúlyt a drámai előadásoknak, miközben a filmipar hajnalán, a némafilmek idején zongorával (vagy zenekarral) kísérték a produkciókat. Még ha nem is annyira újszerű, de felettébb izgalmas élményt nyújtanak azok a filmvetítések, ahol élőben van zenei kíséret. Hasonló koncepciók mentén jártam már Párizsban az Assassin’s Creed, Londonban pedig a Final Fantasy VII Rebirth koncertjein, ahol a dalokhoz a videojátékokból válogattak szegmenseket a szervezők – így kifejezetten kíváncsi voltam, hogy milyen lehet egy olyan egybefüggő élmény, ahol egy teljes filmet vetítenek zenei aláfestéssel. Szerencsére lehetőségünk nyílt ellátogatni a Harry Potter és a bölcsek köve Filmkoncert főpróbájára, amit élőben kísért a 90 tagú Budafoki Dohnányi Zenekar, Ernst van Tiel holland karmester vezénylésével. A BDZ szimfonikus zenekarként igen gyakran játszik filmzenéket, elég csak ránézni az ilyen estekkel megpakolt naptárjukra, így inkább az lett volna meglepő, ha nem ez a zenekar dolgozza fel Harry Potter első filmes kalandját. Sőt, mi is jártunk már a csapat videojátékos előadásán.
A koncepció egyszerű, de nagyszerű: óriásvásznon nézhetjük végig a filmet (egy szünettel), miközben John Williams zenei betétjeit élőben adja elő a vonósokkal, fúvósokkal, billentyűsökkel és ütősökkel felszerelt csapat. A koncertsorozat egyébként több mint 8 év után tért vissza Magyarországra, pár éve pedig Bécsben A Gyűrűk Urát lehetett ilyen formában megnézni és meghallgatni. Így kifejezetten foglalkoztatott az, hogy nem vesz-e el a zenei élményből maga a film: elvégre, ha már egy koncerten vagyunk, és a melódia a fókusz, a cselekményre és a feliratra való, akár ösztönös koncentrálás csorbíthatja ezt. Kezdetben úgy képzeltem el, hogy „legrosszabb” esetben olyan lehet, mint egy fantasztikusan erős és profi hangrendszer mellett nézni egy alkotást. Prekoncepcióm részben beigazolódtak, részben megcáfolódtak. Előbbinek fő oka, hogy a karmesterre világító reflektorfényen és az „aurájában” lévő zenészeken túl viszonylag sötétbe burkolózott a zenekar. Ezt sajnáltam, mert koncerteken imádok ráfókuszálni egy-egy hangszer szólamaira, szememmel is kísérve a zenészt és mozdulatait. Erre így kevésbé volt lehetőség (már csak azért is, mert viszonylag messze ültettek minket).
Azonban ez lehetett talán az egész egyetlen negatívuma.
J.K. Rowling káros idétlenkedései sem tudták ugyanis elvenni a Harry Potter és a bölcsek köve varázsát, amit teljesen új szintre emelt az élőzene. Dumbledore érkezése a Privet Drive-ra, az első út a Roxfortba, a trollal való küzdelem vagy a kviddicsmérkőzés elképesztően szórakoztató és magával ragadó volt ebben a formában, már-már plasztikussá téve az egészet. John Williams néha talán kissé zsúfolt, zajos, de kétségtelenül ikonikus dalai egy magával ragadó, izgalmas egészt alkotnak, ami az MVM Dome-ban még masszívabban, ütősebben szólt. Az egész látványos és bravúros, és bár jópofa vizuális elemként szolgált a négy ház fellógatott lobogóegyüttese, enélkül is egy komplett élményben lehet részünk. Itt hozzátenném érdekességként, hogy mi a főpróbán vehettünk részt, és jópofa volt betekinteni kissé a színfalak mögé: például bizonyos szegmenseknél „visszaállt” a csapat, hogy újrapróbálja őket, és apró módosításokat fel lehetett fedezni. Maga az MVM Dome is Harry Potter köntösbe öltözött a másnapi koncerthez: felfüggesztve a behívó levelek csüngtek a plafonon, míg faz elmaradhatatlan rajongói fotózkodásokhoz berendeztek egy fotóhátteres 9 és ¾-ik vágányt, az Abszol út háttere elé pedig bőröndöket pakoltak.
Úton hazafelé azon morfondíroztam, hogy talán úgy érdemes ilyen koncertre jönni, ha már kívülről fújjuk a filmet. Biztosan extra élményt ad egy vadonatúj alkotásra beülni, de úgy könnyebben be tudjuk fogadni az élő zene sajátosságait és extráit. Sokkal egyszerűbb finoman elengedni a vizuális történéseket és átadni magunkat a hangszerek együttesének. Így nem gond, ha a kép kiesik a fókuszból, mert pontosan tudni fogjuk, hogy épp hol tartunk – vagy ha behunyjuk picit a szemünket, átadva magunkat a muzsika varázsának. Ha máshogy nem is, legalább így közelebb kerülve kicsit a Roxforthoz.
A koncerten készült további képeinket és videóinkat keresd Instagramunkon!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
