Három évnyi hosszú várakozás után tért vissza a Netflix egyik legnézettebb sorozata, a Wednesday. Az első évad sikeréhez számos tényező hozzájárult, kezdve a jól eltalált castingtól, a jól működő hangulaton át, egészen a virális online trendekké váló momentumokig. A második évad számos aspektusban követi az elődöt, ugyanakkor újabb irányokba is puhatolózik. Végeredményben mégis valamivel gyengébb az összhatás, de még bőven a szórakoztató spektrumon belül. Spoilermentes évadkritika.
HIRDETÉS
Az előző részek tartalmából
A Wednesday első évadának érkezésekor talán még a Netflix sem számított akkora sikerre, mint amilyenné végül vált a sorozat. A premier utáni 91 napban több mint 252 millió órányi megtekintést hajtott a platform malmára. Ezzel hamar toronymagasan a legnézettebb angol nyelvű sorozatává vált, és jelenleg már több mint 340 millió óra nézettségnél tart, amivel minden idők legnézettebb Netflix sorozatának számít. A sikernek pedig számos oka volt. Az, hogy Tim Burton hosszú évek tervezgetése után végül hozzányúlt az Addams Family mitológiához, csak az egyik.
Burton és az Addams család összeborulása egy olyan mennyben köttetett frigy, amelyre már sokan régóta vártak.
Hiszen a szalongót esztétikát (közel) mainstreammé tevő, extravagáns rendező tökéletesen rezonált a különc család sztorijaiban fellelhető tartalommal. A Wednesday első évada pedig olyan is lett, amelyet joggal elvárhattak Burton rajongói: darkos, de azért nyomokban túlszínezett, témájában komor, mégis széles közönséget csábítóan könnyed és vicces.
A siker egy másik összetevője pedig maga Jenna Ortega castingja volt a címszerepre. Ortega remekül hozta az idősebbé vált, cinikus, morbid és szadista lányka szerepét, aki fapofával és pislogások nélkül volt képes hitelesen megformálni Wednesday karakterét. Az Enidet alakító Emma Myersszel pedig iszonyatosan működött a kontrasztos kémiájuk, ami csak emelte a show vonzerejét. Meg persze nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy mivel Burton és a Netflix igen széles közönségre lőtt a sorozatnál, mindenkinek kínált is valami vonzót, amivel kiemelkedhetett a többi hasonló széria közül.
A szájról szájra terjedő hypevonat pedig egy sokat idézett, majd pedig önálló életre kelve TikTok trenddé váló táncban kulminálódott. A sorozat és egyáltalán Wednesday karaktere így boldog-boldogtalant elért, óvodásoktól kezdve a nyugdíjasokig, ami bizonyára nem tett rosszat a nézettségnek sem. Ahogy az pedig lenni szokott, mindezt pedig követte a megállíthatatlan merch cunami: rágcsálnivalók, bögrék, mütyűrök, és az egyéb sorozatos pólók mellett most már Wednesday is saját kollekcióval rendelkezik.
Wednesday most
Kérdés sem lehetett, hogy érkezik majd a folytatás, ami három évnyi várakozás után 2025-ben, két részletben futott be.
A sorozat több mindent megtartott a vonzerejéből, de a történetmesélés módja és a produkció összhatása azonban csorbákat szenvedett.
De végül sikerült ismét visszatalálnia a megfelelően szórakoztató ösvényre.
Wednesday a jól megérdemelt nyári szünet után egyfajta celebtanulóként tér vissza a Nevermore intézetbe. Az új igazgató, Barry Dort (Steve Buscemi) is ekként kezelné, ha a lány hagyná. Dort igazgatóval az intézmény némileg más irányt vesz, mint Weems igazgatónő (Gwendoline Christie) irányítása alatt, így a különcök kompániája jóval több közösségi rendezvényre számíthat. Ehhez pedig jól jönne némi suska is. Dort igazgató egyik célja, hogy meggyőzze az iskola egykori prominens tanulóját, Morticiát (Catherine Zeta-Jones), hogy vegye rá vagyonos édesanyját (Joanna Lumley) egy nagyszabású adomány felajánlására.
Eközben az intézménynek otthont adó Jericho városában is zajlik az élet – vagyis inkább arat a halál. Wednesday pedig igyekszik a rejtélyes halálesetek nyomába eredni, melyek valahogy kapcsolódnak a személyéhez. Továbbá a nyáron szerelembe esett Eniddel (Emma Myers) sem felhőtlen a kapcsolata, öccse, Pugsley (Isaac Ordonez) is a Nevermore tanulója lesz, és még egy titokzatos zaklató is megkeseríti az életét. Hogy a később kibontakozó konfliktusokról, fordulatokról és családi titkokról ne is beszéljünk.
Ami hátrányára változott
Ha már csak a fentebbi leírás alapján is sűrűnek érezted a Wednesday 2. évadának cselekményvilágát, az nem véletlen. És ez még csak nem is a teljes kép, a spoilerveszélyeket elkerülve. A sorozat főkolomposai, azaz showrunnerei és legfőbb szerzői, Alfred Gough és Miles Millar úgy gondolták, hogy a több, mindig jobb. Ez esetben viszont lehet tévedtek.
A Wednesday folytatásának legtöbb problémája ugyanis éppen abból adódik, hogy mennyire szerteágazó és túlzsúfolt lett az évad.
A széria augusztusban megjelent első etapja kicsit olyan, mint egy képernyőre vitt figyelemzavaros gondolatmenet: túl sok mindenbe kap bele egyszerre. Miközben több cselekményszál is valóban releváns módon építi a nagyobb képet, némelyik ha nem is sikkad el, de vagy zsákutcába vezet, vagy banális kifejletbe torkollik. A kényszerűségből siettetett megoldások viszont a nézői figyelmet úgy képesek erodálni, hogy nehéz lesz lépést tartani az ok-okozati összefüggések összerakásával.
Érdemes viszont még egyszer hangsúlyozni, hogy a felvillantott cselekményszálak végül (többnyire) értelmet nyernek, csak a rendelkezésre álló játékidőben hatnak soknak. Ezt az érzetet pedig a sorozat szerkezete és vágása sem igazán segíti, amitől még jobban elveszve érezheti magát a néző. Különösen szerencsétlen ennek az inkonzisztens építkezésnek az időzítése, hiszen az infódömping jórészt az első pár részre esik. Joggal tűnhet fókusztalannak, vagy inkább dekoncentráltnak a szezon első fele, ami a nézőre is kihathat. A Wednesday második évadának további problémája, hogy főleg az első részekben technikailag is kapkodónak, nem megfelelően kimunkáltnak hat. A vágás mellett a speciális effektek tudnak sokat rontani az összképen, de valahogy az egész nyitóetap bevilágítása, színkezelése és látványtervezése is gyengébbnek tűnik.
Ami előnyére változott
Még szerencse, hogy a későbbiekben a Wednesday javít az összképen. A széria második fele határozottabb irányt vesz, lekopnak a cselekményt addig lehúzó ballasztok, és kialakul az első évadban megkedvelt Wednesday-élmény. Eddig eljutni persze türelmet igényelhet (jelzi ezt a visszaesett nézőszám is), de a messziről látható fordulatok mellett a meglepetések is elkezdenek szaporodni. Az Addams család többi tagjának is jobban kijut a rivaldafényből, ami érdekes karakterközi dinamikákra ad lehetőséget. Üröm az örömben, hogy Morticia és Wednesday kapcsolatán kívül a többiek, főleg Gomez, a háttérben maradnak. Pugsleynak is megvannak a maga ügyes-bajos dolgai, de Wednesday-jel közösen kevés momentumot kap, mint ahogy a Fester szerepében visszatérő Fred Armisen feltűnése is csak kedves cameónak hat.
A Wednesday pedig ismét akkor működik a legjobban, amikor a címszereplő és Enid ellentmondásokkal terhelt, de mégis furcsa kötődéssel párosuló kapcsolatára épít.
Ortega és Myers ezúttal egy elcsépeltnek tűnő, de iszonyatosan jól működő testcserés epizódban egymás karaktereinek bőrébe is bújhatnak. Ebben a részben szépen megmutatkozik a két színésznő tehetsége, és amennyire jól veszik át egymás figuráinak manírjait, az szinte szívmelengető. Kettejük dinamikáját ezúttal nem egy szerelmi, de egy megszállottságból fakadó baráti hárömszög töri meg, amelynek a harmadik szöge a Wednesday-rajongó, láthatatlanná válni képes Agnes.
A szerepben Evie Templeton pedig ismét egy remekül eltalált választás. Megjelenésével és hangsúlyozásával teljes mértékben képes átadni karakterének minden jellegzetességét, amivel egyszerre válik Wednesday félelmetes zaklatójává, cuki rajongójává és elszánt követőjévé is.
Verdikt
A Wednesday 2. évada a szálak összefésülése után egy közel sem tökéletes, mégis végeredményben szórakoztató szezonná válik. Valahol érthető, ha menetközben a korábbi nézők egy jó százaléka elpárolog.
A második évad nyitánya közel sem tökéletes, történetmesélési és technikai problémák is nehezítik a befogadást és a túlzsúfolt cselekményvilág sem tesz jót a belerázódásnak.
Végül mégis győzedelmeskedik a karakterek közti dinamika karizmája, a főbb szálak várt-váratlan fordulatainak kielégítő volta. A Wednesday így továbbra is egy szórakoztató sorozat maradt, de a következő évadnak jót tenne egy erősebb vérfrissítés, és egy koncentráltabb narratíva.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
