Immár harmadik évadánál tart a Netflix poltikai thriller szériája, A diplomata (The Diplomat). Izgalmakban, intrikákban és magánéleti gondokban ezúttal sem volt hiány, ráadásul ebben az etapban a Keri Russell által megformált hősnőnek egy új helyzettel, a szerepkettősségéből fakadó problémákkal is szembe kell néznie. Évadkritika.
HIRDETÉS
Az elnök emberei és a Homeland: A belső ellenség sorozatokon is dolgozó Debora Cahn író-producer neve fémjelzi 2023-ban indult, A diplomata című szériát, amely egy fiktív nagy-britanniai amerikai nagykövetről szól. Címszereplőjének azon túl, hogy az Egyesült Államok kormányát képviseli, komoly politikai kríziseket is meg kell oldania.
A második évad egy kellemetlen fordulattal ért véget. Meghalt az Egyesült Államok elnöke, Bill Rayburn (Michael McKean), így a vezetői széket az alelnök, Grace Penn (Allison Janney) örökölte meg, akiről viszont éppen azelőtt derült ki, hogy ő volt az értelmi szerzője annak a robbantásnak, amely az egész történet gyújtópontjának számít. Kate Wyler nagykövet (Keri Russell) számára ez az új helyzet azért volt különösen kellemetlen, mert ő azon kevesek közé tartozott, akik tudták az igazságot, és emiatt a haláleset előtt össze is különbözött az elnökhelyettessel.
Itt veszi fel a fonalat a harmadik évad, amelyben Kate-nek nem csak azzal a problémával kell szembenéznie, hogy az új amerikai elnökkel nem kölcsönösen bíznak egymásban. A Fehér Házban történt változás egyúttal azt is jelenti, hogy ő egy újabb szerepet kap, amit valahogy össze kellene egyeztetnie a már meglévő nagyköveti pozíciójával, ráadásul közben egyre nehezebb a dolga a britekkel a két kormányzat közötti viszony megromlása miatt. Mindeközben a férjével, Hal Wylerrel (Rufus Sewell) tovább folytatják a se-veled-se-nélküled drámájukat.
A sorozat cseppet se vesztett a lendületéből, továbbra is végig pörög a cselekmény, és sikerül folyamatosan fenntartani a feszültséget az időről időre bekövetkező fordulatokkal, amelyek miatt szinte semmi se úgy alakul, ahogy a néző várná.
A diplomata nagy erénye, hogy a történetbeli csavarokat ügyesen adagolja, így egyáltalán nem hatnak fárasztóan, hanem rendesen be tudják tölteni a funkciójukat, az izgalom fokozását. Külön érdemes azt is hangsúlyozni, hogy ez a kiszámíthatatlanság egyáltalán nem hat erőltetettnek, mivel egyértelműen úgy építették fel a széria közegét, hogy alapvetően a bizonytalanság jellemezze az atmoszférát.
Egyrészt két olyan központi karaktere is van, akik elég kiismerhetetlenek – a nagykövet férje mellett ilyen a brit miniszterelnök Nicol Trowbridge (Rory Kinnear) –, másrészt a sztori katalizátoraként szolgáló esemény, a briteket ért terrortámadás mögött egy komoly összeesküvés van, és nem tudni biztosan, meddig érnek el a szálak. Emellett többször előfordul, hogy a karakterek – a néző számára nyilvánvaló – hazugságot állítanak. Így végig egyértelmű, hogy egy olyan világban mozgunk, ahol semmit nem lehet biztosra venni. Éppen ezért működik olyan jól politikai thrillerként ez a széria!
Fontos pozitívum az is, hogy A diplomata harmadik évada nem pusztán azt ismétli meg, amit az előző két szezon során már láttunk.
Egyrészt Kate és Hal lényegében szerepet cserélnek, hiszen a férj most nem pusztán mint élettárs és segítő van jelen, emellett az új pozíciója miatt kettejük között megfordul a hatalmi viszony. Másrészt immár valóban csak névleg házasok, és Kate, ha csak titokban is, de próbál továbblépni – így a konfliktust ezúttal a férj féltékenysége okozza kettejük között. Harmadrészt pedig a nagykövetet az új feladatai az addigiaktól eltérő kihívások elé állítják. Összességében tehát azt lehet érezni, hogy halad valamerre a történet, és a harmadik etap eseményei mind logikusan következnek a korábbiakból, tehát érezhető az építkezés – ráadásul az új irány egészen érdekes. Még az elbeszélés tekintetében is tapasztalható némi újítás, ugyanis a sorozat folyamán most először láthattunk Kate és Hal múltját felidéző flashbackeket, így bepillantást nyerhettünk a kapcsolatuk kezdeteibe, ami segít jobban megérteni a kettejük közötti dinamikát.
Ugyanakkor lehet némi hiányérzetünk a szerelmi szálakkal kapcsolatban. Míg Kate és a brit külügyminiszter, Austin Dennison (David Gyasi) közeledését szépen bemutatták, a nő új szeretője, Callum Ellis (Aidan Turner) nem sok szerepet kap, nem ismerjük meg őt igazán, és keveset látunk a titkos viszonyból is. Illetve nem tűnik úgy, mintha a nagykövet különösebben őrlődne az új szerelme és a férje között. Éppen ezért, amikor az évad végén elhatározza, kit választ, a döntése nem tűnik teljesen megalapozottnak.
A forgatókönyv kisebb hiányosságaiért ugyanakkor messze kárpótolnak a nagyszerű alakítások, amelyek továbbra is rengeteget hozzáadnak a sorozathoz.
Keri Russell még mindig tökéletesen tudja hozni az éles kettősség jellemezte figurát: a szakmájában talpraesett, magánéletében azonban küszködő diplomatát, aki közszolgaként még mindig idealista, feleségként ellenben rég megkeseredett. Remekül kiegészíti őt a férjét alakító Rufus Sewell, akinek a karaktere maga a megtestesült magabiztosság – egyszerre dörzsölt, cinikus politikus és manipulatív, birtokló partner –, de van annyi emberi megnyilvánulása, hogy ne váljon teljesen egysíkúvá és ellenszenvessé. A céltudatos és határozott elnöknőt játszó Allison Janney pedig remekül ellenpontozza alakításával a főhőst.
Külön ki kell még emelni Rory Kinneart is, akinek nagyon jól áll a teljesen kiszámíthatatlanul viselkedő kormányfő szerepe, aki mintha csak azért lenne jelen, hogy mindenben megnehezítse a főszereplő dolgát. De a teljes színészgárdát annyira jól összeválogatták, hogy nincs egyetlen érdektelen vagy zavaró karakter, még a háttérfigurák között se. Aidan Turner például hiába kapott kevés jelenetet, már a karizmájával el tudja érni, hogy hús-vér alaknak érezzük a szerető alakját.
Végül, de nem utolsósorban, érdemes hangsúlyozni A diplomata harmadik évada kapcsán, hogy kifejezetten ügyesen egyensúlyoz a realisztikusság és az idealizálás között. Ezen a téren talán még az előző két szezonnál is jobban teljesít.
Az alapkoncepció kezdettől fogva az volt, hogy a hősnő egy amolyan eszményi politikus, aki nem a pénzért és a hatalomért csinálja, amit csinál, hanem őszintén egy jobb világért akar dolgozni – azonban egy olyan intrikával teli közegben mozog, amelyben a döntéseket a legkülönfélébb személyes és politikai érdekek befolyásolják. Abból a szempontból még az aktuális való világbeli eseményekre is reflektál, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei viszonyát problémásnak ábrázolja. Ebben az újabb évadban a politikának egy kifejezetten sötét oldalát villantja fel a sorozat – elég komoly dolgok eltussolásáról van szó a történetben –, és elsőre úgy tűnik, immár a nagykövet is hozzáidomult a környezetéhez, ám a végén egy meghökkentő csavar miatt egyértelművé válik, hogy még mindig túl idealistán szemléli a világot és az embereket.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
