HIRDETÉS

HIRDETÉS

Könyv

Hiába van szuperképessége egy hősnőnek, ha személyisége nincs – A lány és a hegy

Mark Lawrence legújabb könyvtrilógiájának második része, A lány és a hegy fordulatot fordulat hátán hoz, jelentősen újraértelmezve mindazt, amit az első kötetben megtudtunk a világról, amelyben a történet játszódik.

HIRDETÉS

HIRDETÉS

A Jég könyve-sorozatot elindító, A lány és a csillagok című regény egy fagyott világban játszódott, de a cselekmény a hősnőt, Yazt a föld alá, egy barlangrendszerbe vezette, ahol nem kevésbé kegyetlen az élet, mint az örök jég birodalmában. A folytatásban, A lány és a hegyben már feljön a felszínre a főszereplő, de egy ideig még ezután sem a számára jól ismert kegyetlen jégvilágban kell túlélnie. De később aztán erre is sor kerül, amikor társaival nekivág, hogy felkeresse a világa utolsó, még zöldellő vidékét.

Kedvet kaptál, hogy elolvasd?

Ha szeretnél minket támogatni, vásárold meg a könyvet ezen a linken keresztül

Megveszem

Az első rész cliffhangerrel végződött, és most nincs időugrás, Lawrence pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol legutóbb abbahagyta, azaz amikor Yaz és a többiek feljöttek a felszínre. Meglepő módon a könyv elején egy elég jelentős titokra derül fény, ami egyúttal azt sejteti, hogy a történet az itt felfedett téma körül forog majd.

Azonban nem így történik, és a cselekmény egyre kiszámíthatatlanabb irányba halad előre, miközben a nagy titkok mögött egymás után sejlenek fel a továbbiak.

HIRDETÉS

Ez a cselekmény alakulásával kapcsolatos bizonytalanság tehát egészen a legvégéig fennmarad, ami egy végig fenntartott, fokozott feszültséget ad a könyvnek. Persze erősen ízlésfüggő, örül-e az ember annak, hogy a főszereplők egymást követő felfedezései kapcsán rendre át kell értelmeznünk az addig történteket, illetve a könyv világáról való addigi tudásunkat.

Ezúttal kicsit még céltalannak is érezheti a kalandok sorozatát az olvasó, emiatt magát a könyvet pedig egy hosszú átkötésnek, és nem egy önmagában is működő trilógia-epizódnak.

Közben sokszor sajnos elsikkadnak a leírások. Egyes helyszíneket, történéseket talán a kelleténél szűkszavúbban intéz el Lawrence, így néha kicsit nehezen követhető, hol vagy hogyan zajlanak az események, mi történik egy-egy jelenetben. Illetve a történeti fejtegetések esetében sem mindig könnyű összerakni az itt-ott elejtett mozaikdarabkákat a rövid magyarázatokból. (Hogy ne háborodjanak fel az író rajongói, jegyezzük meg itt, hogy bár Lawrence afantáziás, azaz nem tud képileg elképzelni a dolgokat, saját bevallása szerint a rövid leírások használatán ízlés kérdése nála; általában nem is szokott ez a tömörség az érthetőség rovására menni nála, ebben a könyvben viszont ezt éreztem – B.B.)

Mindemellett azonban

A lány és a hegy nagy hiányossága inkább az, hogy főszereplőjének nincs személyisége.

Szemben Lawrence nagyszerű antihőseivel – akik igazi egyéniségek –, Yaz esetében nem lehet semmilyen jellemvonást, jellegzetes személyiségjegyet meghatározni, ő egyszerűen egy naiv, megingathatatlanul a jóra törekvő hősnő. Még a minimális vívódásai is arról szólnak, hogy milyen szempont szerint cselekedjen helyesen: a jégen időnként a neveltetése szerint, a berögzült szabályoknak megfelelően cselekedne, ami saját törzsi közegükben helyénvaló, de azt is érzi, hogy a megváltozott helyzetében mások lettek a prioritások, más számít számára elfogadhatónak.

A szerző, Mark Lawrence

Hiába izgalmasak a kalandok és érdekes a világ, egy karakteres főszereplő nagyon hiányzik A lány és a hegyből. Az első részben az újdonság, a kötet felvezető funkciója miatt elfogadható a dolog, de így a második résznél azért már nagy fogyatékossága ez a történetnek. Persze a sztori így is lehet érdekfeszítő, de sokkal élvezetesebb lenne, ha a hősnőjét nem pusztán a különleges képessége határozná meg.

7 /10 raptor

A lány és a hegy

The Girl and the Mountain

Szerző: Mark Lawrence
Műfaj: fantasy
Kiadás: Fumax kiadó, 2022
Fordító: Galamb Zoltán
Oldalszám: 432

editor
Film- és médiaelméleti tanulmányaim vége felé, a 2010-es évek elején kezdtem el kritikákat írogatni, több különböző felületre is, aztán végül 2017-ben a Roboraptornál kötöttem ki. Noha vannak témák meg stílusok, amiket különösen kedvelek, és nem feltétlen mondanám magam mindenevőnek, azért viszonylag széles az érdeklődésem. Tőlem telhetően igyekszem az előzetes elvárásokat félretenni, de legalábbis nem az alapján megítélni semmit, hogy ezeknek megfelelt-e. Adaptációk esetében nem tartom elengedhetetlennek az alapanyaghoz való feltétlen hűséget, és igyekszem a helyén kezelni mindent, amiről írok.